Az RBC Life ez alkalomból beszámol néhány olyan, a szovjet korszakból származó, nem magától értetődő újításról, amelyeket ma is használunk.
Az „orvos” kolbásza
Az 1930-as években a Szovjetunió kezdett kilábalni a polgárháború utóhatásaiból.
A gazdaság fokozatosan helyreállt, de az országnak még mindig gondjai voltak az élelmiszertermeléssel.
A húsból hiány volt, ezért a szovjet tudósok nekiláttak egy olyan termék kifejlesztésének, amely legalább annyi fehérjét tartalmazott, hogy helyettesítse azt.
1936-ban piacra dobták a „Doktorszkaja” (Doktor) kolbászt „a beteg emberek számára, akiknek egészségét a polgárháború és a cári önkényuralom megzavarta”.
Receptjét az Orosz Húsipari Kutatóintézet munkatársai dolgozták ki.
A korabeli minőségi előírások szerint 100 kg „Doktorszkaja”-nak 25 kg első osztályú marhahúst, 70 kg sertéshúst, 3 kg tojást és 2 kg tehéntejet kellett tartalmaznia, így a fűszerek, például só, cukor, szerecsendió vagy kardamom mennyisége minimális volt.
Szanatórium
A Szovjetunió előtt is voltak szanatóriumok, de kevés volt belőlük, és alig járt hozzájuk valaki.
A modern értelemben vett szanatóriumok, és velük együtt a gyógyfürdők hatalmas rendszere a Szovjetunióban alakult ki.
Ezeket a munkások egészségének megőrzésére találták ki, ahogy akkoriban mondták.
1929-ben több mint 300 000 embert vettek fel a szanatóriumokba, és a bérletek ingyenesek voltak.
Sztálin alatt a szanatóriumokat a lehető legnagyobb luxusban építették: egykori palotákban és kúriákban nyitották meg őket, és néha külön erre a célra hatalmas, oszlopokkal és szobrokkal díszített neoklasszicista épületegyütteseket építettek.
Egy másik szovjet innováció, amely a mai napig fennmaradt, az oxigénkoktél, amelyet az 1960-as években találtak fel.
Az oxigénnel dúsított pezsgős italt még ma is felszolgálják Oroszország és más posztszovjet országok szinte valamennyi szanatóriumában.
Tetris
A Tetris ma is népszerű, de kevesen tudják, hogy a Szovjetunióban találták fel.
Az ötlet Alekszej Pažitnov programozóé, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Számítástechnikai Központjának munkatársáé, aki 1984-ben valósította meg.
Alapként egy pentamino kirakót használt, amelyben egy téglalapot kell különböző ötszögű darabokból összerakni.
A Tetrisben minden alakzat négy alakzatból áll.
Ezt a számot csökkentették, hogy a szovjet számítógépek elegendő teljesítményt kapjanak.
A játék gyorsan elterjedt az egész világon, de Pazitnov részvétele nélkül.
Valójában a jogokat ellopták, majd később továbbértékesítették különböző cégeknek. A programozó csak 1996-ban kapta meg az első jogdíjat a Tetris fejlesztéséért.
Szintetikus gumi
A szintetikus gumit autók és más típusú járművek gumiabroncsainak gyártásához használják.
Számos ország tudósai szintetizálták, de Szergej Lebegyev szovjet kémikusnak sikerült kifejlesztenie a gumit, amelyet 1932-ben kezdtek el tömegesen gyártani.
Néhány évvel később ez hatással volt a háború menetére: a Szovjetunió képes volt saját gumiabroncsokat gyártani, beleértve a katonai felszerelésekhez szükségeseket is, ahelyett, hogy más országoktól vásárolta volna azokat.
1990-re a Szovjetunió lett a világ első szintetikus gumitermelője.
Ma már nemcsak gumiabroncsokhoz, hanem cipőtalpakhoz, szállítószalagokhoz, tömítőanyagokhoz és ragasztókhoz is használják.
Cipzáras cipők
Vera Aralovának, az All-Union House of Clothing Models (ODMO) tervezőjének köszönhetően jött létre a cipzáras cipő, amely lehetőséget adott a nőknek arra, hogy pénztárcájukat, báránybőr csizmájukat és széles sarkú, katonás cipőjüket a szekrényük legfelső polcára tegyék, és végre egy kicsit elegánsabban nézzenek ki.
1959-ben, az „olvadás” idején, amikor a Szovjetunió lassan megnyitotta határait, az orosz divathétnek Párizsban kellett volna megrendezésre kerülnie.
Aralovának kellett kiválasztania, hogy mit viseljenek a modellek, hogy lenyűgözzék az európai közönséget.
Szőrmét és fényes sálakat választott, valamint cipzáras cipőket, amelyeket a Bolsoj műhelyeiben egyedi megrendelésre készítettek, és amelyeknek akkoriban nem volt párjuk a világon.
A kiállítás után Aralovot különböző gyárak tulajdonosai keresték meg javaslataikkal, de a Szovjetunióban nem volt gyakorlat a találmányok szabadalmaztatása, így az ötletet szinte bárki kisajátíthatta volna.
Egy idő után a cipzáras cipők Franciaországban is megjelentek a polcokon, de csak 15 évvel később „érkeztek meg” a tervező hazájába.
Forrás: rbc
