Kiderült, hogy az emberiség történelmében nem minden háború volt ilyen brutális, sőt, néhány még humánusnak is nevezhető. Íme néhány a legfurcsább háborúk közül, amelyekben senki sem halt meg.
A mézes háború
1839-ben az USA majdnem polgárháborúba keveredett: Iowa és Missouri államok 9,5 mérföldnyi vitatott terület miatt majdnem háborúba keveredtek. Mindkét állam magáénak követelte a területet, és nem volt hajlandó engedni. A vita a szakszerűtlenül meghúzott államhatárok miatt alakult ki.
Egy missouri seriffet letartóztattak, mert adót szedett be Iowában, és valaki kivágott három méhkasos fát – innen a „háború” elnevezés. Iowa és Missouri behívott katonái készültek a csatára. Mielőtt azonban bármilyen nagyszabású erőszak kitörhetett volna, a Legfelsőbb Bíróság elintézte az összecsapást, és mindenki ment a maga útjára.
A homárháború
Ez az ironikus elnevezése a Brazília és Franciaország között zajló tengeri herkentyűs vitának. Ez a nagyon furcsa nemzetközi konfliktus az 1970-es években kezdődött. A genfi egyezmény szerint minden államnak joga van a vízben lévő természeti erőforrások kiaknázására.
A konfliktus 1961-től 1963-ig tartott, ez idő alatt a brazilok megpróbálták megtiltani a francia halászhajóknak, hogy rákokat fogjanak az északkeleti partjaiktól 100 mérföldön belül, arra hivatkozva, hogy a rákok „kúsznak a polcon”.
A szembenálló felek nem tudtak megegyezni abban, hogy a homárok úsznak-e vagy úsznak, ami a kérdés lényege volt: ha úsznak, akkor a brazilok szerint a franciák megszegik a törvényt, míg a franciák azzal érveltek, hogy a homárok nemcsak úsznak, hanem úsznak is, tehát nem szegnek meg semmit.
1963 elejére a hangulat annyira felforrósodott, hogy majdnem katonai összecsapásra került sor. A konfliktus egy 1964 végén aláírt megállapodással ért véget, amelynek értelmében 26 francia hajónak engedélyezték a homárhalászatot 5 évig egy meghatározott területen, azzal a feltétellel, hogy a homárból származó bevételek egy részét a brazil halászok kapják. A feszültség ellenére az egész „háború” alatt egyetlen lövés sem dördült el, és senki sem sérült meg.
A whisky-háború
1973-ban Kanada és Dánia vitába keveredett az apró, lakatlan Hans-sziget miatt az Északi-sarkvidéken, a Kennedy-átjáróban, Grönland (dán terület) és Kanada területe között. Nincsenek ott erőforrások, és aprócska. Egykor az inuitok vadásztak rá, de ma már teljesen üres. A konfliktus alapja az a tény, hogy Hans a szoros közepén van, egyenlő távolságra mind a grönlandi, mind a kanadai partoktól. Ezért a nemzetközi szabályok szerint mindkét ország jogosan tarthat rá igényt.
Dánia és Kanada a határaik meghatározásakor nem tudott megegyezni erről a mikroszkopikus méretű földdarabról. Évekig mindkét ország felváltva küldött csapatokat a Hans-szigetre, ahol felhúzták nemzeti zászlójukat.
Ez a „háború” a kanadai védelmi miniszter által szimbolikusan a szigeten hagyott üveg whiskyről kapta a nevét, a dánok pedig ugyanilyen gesztussal egy üveg dán vodkával válaszoltak. A két ország hadserege 50 éven át vívott „háborút” zászlókkal, és az egyszerű tengerészek legnagyobb örömére üvegnyi szeszes italt hagytak a szigeten. Csak 2022-ben született békés megegyezés, és ért véget a vértelen háború.
A laposhal-háború
1995-ben a „hadviselő” Kanada ismét belépett a konfliktusba. Ezúttal nem tetszettek nekik a spanyolok. A nézeteltérés a halászat miatt volt: a kanadaiak azzal vádolták a spanyolokat és a portugálokat, hogy nem tartják tiszteletben a halászati kvótáikat, különösen a laposhalra vonatkozóan Új-Fundland partjainál.
A konfliktus agresszív volt: a kanadai parti őrség még tüzet is nyitott egy spanyol hajóra, de szerencsére senki sem sérült meg. Amikor Spanyolország hadihajót küldött a konfliktusövezetbe, komoly ellenségeskedés veszélye állt fenn. A konfliktus több hétig parázslott, mire a feleknek sikerült békésen megegyezniük.
A 335 éves háború
A történelem leghosszabb háborúja: 1651-ben kezdődött és 1986-ban ért véget, mert a hadviselő felek elfelejtették, hogy háborúban állnak…. A háborút Hollandia és a brit Cornwallis partjainál fekvő Scilly szigetcsoport között vívták. A háború gyökerei a második angol polgárháború (1642-1652) királypártiak és parlamentaristák közötti eseményeiben gyökereztek.
Cornwall volt a monarchia utolsó bástyája Nyugat-Angliában. 1648-ban Oliver Cromwell az egész „szárazföldi” Cornwallt átvette, és a parlament hívei átvették az irányítást. A Royalista flotta kénytelen volt visszavonulni a Cornwall partjainál lévő Scilly-szigetekre.
A háború 1651-ben tört ki, amikor a hollandok jóvátételt követeltek a brit koronától a királypártiak támogatására elvesztett hajóikért. Anglia nagy részét már a parlament irányította. Nem volt ok arra, hogy egész Angliának hadat üzenjenek, ezért csak a szigetországnak hirdettek háborút.
A royalisták gyorsan megadták magukat, a hollandok pedig visszavonultak. Egyetlen lövés sem dördült el. Azonban a szokatlan körülmények, hogy a nemzet egy aprócska részének hadat üzentek, mindenkit elfeledtették, hogy a békeszerződést hivatalosan alá kellett írni. Csak 1986-ban emlékeztek meg róla.
A MacGowan-háború
Ez a háború a kanadai Brit Kolumbiában zajlott 1859-ben. Nevét Edward McGowanról, egy amerikairól kapta, aki aranyat bányászott a területen. Elég sötét múltú ember volt. Egy nap konfliktus alakult ki közte és a helyi hatóságok között.
30.000 ember McGowan mellé állt. A konfliktus azzal fenyegetett, hogy a terület annexiójává fajul, és Nagy-Britannia elveszíti az ellenőrzést. A britek csapatokat küldtek oda. A katonákra tüzet nyitottak, de nem voltak áldozatok. A katonák nem viszonozták a tüzet, és a helyzet békésen rendeződött.
Háború a Vörös-folyó hídjánál
1931-ben Texas és Oklahoma államok összevesztek egy új híd miatt, amelyet közösen építettek a Red River folyón. Aztán azon kezdtek el vitatkozni, hogy kié legyen a híd. Texas kormányzója barikádokat rendelt el, hogy az oklahomaiak ne férjenek hozzá a hídhoz. Válaszul Oklahoma gárdistákat, Texas pedig vadőröket küldött. Katonai rendet hirdettek, és néhány lövés is eldördült. Szerencsére senki sem sérült meg, és a vitát végül bírósági úton rendezték.
A szilvaháború
Valószínűleg ez az emberiség történetének legabszurdabb háborúja, ha a háborúk egyáltalán értelmesek. Úgy is ismert, mint a „disznóhús és bab” háború. Ezt a katonai konfliktust az amerikai Maine állam és a brit fennhatóság alatt álló kanadai New Brunswick tartomány között vívták. A háború 1838 és 1839 között tartott.
A Maine és New Brunswick határán fekvő vitatott területre kanadaiak és amerikaiak egyaránt fakitermelésre érkeztek. 1838-ban kanadai favágók egy amerikai, W. Eaton birtokán kezdtek erdőt irtani, mire az amerikai favágók felháborodtak, és verekedések és lövöldözések törtek ki. Nem voltak áldozatok, de a lövések és a kiabálás hangja felébresztett egy óriási fekete medvét, amely megtámadta a kanadai favágókat, és kettőt megsebesített.
A látszólag jelentéktelen incidens hatására Maine és New Brunswick kormányzója is mozgósította a helyi fegyveres erőket. Mindkét fél erődöket kezdett építeni az Aroostook és a St Croix folyókon. A feszültségek növekedésével a szembenálló felek mozgósítani kezdték katonai erőiket.
A katonák körülbelül egy évig maradtak a helyükön (sertéshúst és babot ettek, innen a háború neve). A két milícia közötti fegyveres konfliktust az amerikai és a brit kormány időben történő beavatkozásának és harmadik felek diplomáciai erőfeszítéseinek köszönhetően sikerült elhárítani.
Háború a Sumdorong Chu völgyében
1987-ben katonai összecsapásra került sor India és Kína között. India 1984-ben megfigyelőállást állított fel a Sumdorong Chu folyó partján. Két évvel később egy járőr kínai építményeket és egy helikopterleszállóhelyet fedezett fel. A kínaiakat nem lehetett rávenni a visszavonulásra, és India csapatokat küldött oda. Kína háborúval fenyegetőzött, és felajánlotta, hogy távol marad a sajátjának vallott területről. A média trombitálta a háborút.
Indiai és kínai csapatok szállták meg a régiót. Az indiai külügyminiszter azonban 1987-ben Pekingbe látogatott, és kijelentette, hogy India nem akarja a konfliktus eszkalálódását. Kína beleegyezett, hogy erről tárgyaljanak, és kivonta csapatait. A helyzetet lövés nélkül rendezték.
