Ausztrál kutatók azt vizsgálják, hogy a vizelet olcsó és fenntartható műtrágyaforrás lehet-e a városi parkok növényei és pázsitjai számára.
A Griffith Egyetem által végzett tanulmány célja annak kiderítése, hogy a Brisbane-ben és Sydney-ben tesztelt „vizelet-elterelő WC-k” képesek-e kivonni az értékes kálium-, foszfor- és nitrogénhulladékot, mielőtt azok eltűnnének a lefolyóban.
„Tökéletes „folyékony arany”, és most éppen a WC-n húzzuk le” – mondta Carla Beale, a Griffith Egyetem Városkutató Intézetének docense.
Bill elmondta, hogy a négyéves projekt különböző WC-kialakításokat vizsgálna meg, és új technológiát tartalmazna, amelyet a Melbourne-i Egyetem vegyészmérnöke fejlesztett ki.
Az emberi vizelet steril, de nemkívánatos anyagokat is tartalmazhat, például baktériumokat, hormonokat és antibiotikumokat, amelyeket fel kell dolgozni.
„De a jó dolog az a nitrogén, foszfor és kálium, amit a növények szeretnek.” Megvan a technológia. „A probléma az, hogy megvizsgáljuk a hatósági jóváhagyásokat, és rávegyük az egészségügyi és tervezési osztályainkat, hogy megértsék ezt” – mondta Bill.
A kísérlet a Sydney-i Műszaki Egyetem által vezetett „Tápanyagok a körkörös gazdaságban” elnevezésű kezdeményezés része, amelyben más egyetemek, például a Griffith, valamint kereskedelmi és kormányzati partnerek vesznek részt.
A kísérlet során megvizsgálják az emberi vizelet használatából eredő egészségügyi kockázatokat, valamint azt, hogy ez gazdaságilag életképes műtrágyaforrás-e.
„A brisbane-i és sydney-i parkokban potenciális helyszíneket azonosítottak, de még egyeztetések és hatósági jóváhagyások várnak rá” – mondta Bill.
A speciális illemhelyeket az idei év végére szerelhetik fel.
Bill elmondta, hogy a nitrogéntermelés energiaigényes, a foszfor pedig korlátozott bányászható erőforrás.
„Társadalomként, ha nulla szén-dioxid-kibocsátást akarunk elérni, el kell hagynunk a szintetikus műtrágyákat” – mutat rá Bill professzor.
A kísérlet során Dr. Stefano Fredgia, a Melbourne-i Egyetem vegyészmérnöke által kifejlesztett technológiát alkalmaznak, aki olyan önjáró rendszert tervezett, amely elektromos töltések és membránok segítségével választja el az értékes elemeket a vizelettől.
„Egyike azon számos technológia közül, amelyeket az elmúlt 10 évben fejlesztettek ki. Az idők kezdete óta használjuk az emberi hulladékot, de mostanában kifejezetten válogatósak lettünk” – mondta, és elmondta, hogy a modern élet olyan szennyező anyagokkal gazdagította az emberi hulladékáramot, mint a gyógyszerek és a kórokozók. Életmódunk megváltozott. Ez a technológia fejlesztjük, meg kell oldania ezt” – mondta az orvos.
Elmondta, hogy a technológiával előállított folyékony műtrágyának – amely a szükséges térfogattól függően akár egy 20 centiméteres kocka is lehet – ammónia szaga van, „ami nem olyan nehéz az orrunkban”, mint az emberi vizelet.
Stuart Kahn professzor, az Új-Dél-Walesi Egyetem szennyvízgazdálkodási szakértője, aki nem vesz részt a projektben, azt mondta, hogy a jövőben valószínűleg fogyni fog a foszfor, és a társadalmak kénytelenek lesznek új forrásokat találni.
„Nagy az érdeklődés a vizelet elválasztása iránt, különösen Európa és Skandinávia egyes részein.” A foszfor nem megújuló, de műtrágyának használjuk és minden zöldségünket vele termesztjük, majd a végén lehúzzuk a WC-n. Nincs módunk kinyerni az óceánból, és nincs új foszfor lerakódása” – mondta Kahn.
Vannak közegészségügyi kockázatok, amelyeket ellenőrizni kell, de jó okunk van azt gondolni, hogy ezt nagyon jól meg lehet tenni – mondják a kutatók.
„Amint az emberek megértik a korlátozott erőforrások fenntartható felhasználásának fontosságát, úgy gondolom, hogy ez legyőzi a vonakodási tényezőt” – véli Kahn.
