Minden kávébab hosszú utat tesz meg, hogy utat találjon a csészénkbe. Íme, milyen hatásai vannak ennek a klímaváltozásra.
Sokan kávéval kezdjük a reggelt: míg egyesek az erős eszpresszót vagy a törököt választják, hogy gyorsabban ébresszenek, addig mások a cappuccinót vagy a neszesszert választják. Aztán délután valami hasonlót rendelünk egy kávézóban a barátokkal. Természetesen nem vagyunk egyedül a kávéfogyasztással – ráadásul az emberiség naponta körülbelül kétmilliárd csésze italt iszik ebből az italból.
Napról napra, éves szinten körülbelül 10 millió tonna kávé fogyasztását érjük el, az Arabica és a Robusta a vezető fajta.
Ennek a növénynek a termesztését az éghajlatváltozás fenyegeti – a becslések szerint még mérsékelt felmelegedés mellett is Brazília, mint a világ legnagyobb termelője, elveszti a kávétermesztés feltételeit azon területek 80%-án, ahol jelenleg a kávét termesztik. század közepe.
Az éremnek azonban van egy másik oldala is: a kávénak megvan a maga negatív hatása a környezetre – egyes országokban az ültetvények terjeszkedése miatt nagyobb arányban irtják ki az erdőket. De a bolygóra gyakorolt következmények nem érnek véget. A kávétermesztés energiát, vizet, műtrágyát, növényvédő szereket és gépeket igényel, ezért üvegházhatású gázok szabadulnak fel.
A kávé rendkívül érzékeny a klímaváltozásra
A kávé története Szerbiától több százezer kilométerre kezdődik – a trópusokon, vagyis a Latin-Amerikán, Afrikán és Ázsián átnyúló kávézónában, nagy monokultúrás mezőkön.
Az esős évszakban a termelők elvetik ültetvényeikben ennek a növénynek a magját, majd 3-4 év gondozás és rendszeres öntözés után betakarítják az első piros cseresznyeszerű terméseket. Mivel évelő növényről van szó, a kávé nagyon érzékeny a klímaváltozásra, valamint a kártevők és betegségek terjedésére, amelyeknek folyamatosan ki van téve.
A világ kávétermelésének több mint 55%-át Latin-Amerikában termesztik, a legnagyobb termelő pedig Brazília. A latin-amerikai kontinens mellett Vietnam, Kolumbia, Indonézia és India is kiemelkedik. A globális felmelegedés tükrében azonban felmerül a kérdés: vajon a következő évtizedekben a kávénk is ugyanilyen eredetű lesz?
Figyelembe véve a növény éghajlatváltozásra való érzékenységét, számos tanulmány szerzői arra a következtetésre jutottak, hogy a század közepére a mai ültetvények körülményei alkalmatlanná válhatnak a kávé számára.
Így az Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC) élelmezésbiztonsági jelentésében az szerepel, hogy Etiópia a kávétermő területek egyötödétől búcsút mond, ha ott 2,4 °C-kal emelkedik a hőmérséklet. Nicaragua esetében még borúsabbak az előrejelzések: a megfelelő területek több mint 90%-a eltűnne, ha az ország 2,2 °C-kal felmelegedne.
A 2019-es kutatások szerint a kávé ma sem mentes a klímaváltozás okozta kockázatoktól: a hőmérséklet emelkedése és a csapadékhiány miatt csökken a termés, de csökken maga a gabona minősége is.
Míg egyes területek veszteségeket szenvednek, mások profitálnak a globális felmelegedésből – nevezetesen, hogy az egyenlítőtől távolabbi és magasabban fekvő területek végül alkalmas kávézóhelyekké válhatnak. De ahogy a tudósok rámutatnak, a magasabb régiókban előfordulhat, hogy nincs elég mély és gazdag talaj az ültetvényekhez, vagy már más célokra használják őket: keresettebb növénytermesztésre vagy ökoszisztéma-szolgáltatások biztosítására.
Vagyis a kérdés az, hogy ezekben a megváltozott körülmények között van-e elég kávézásra alkalmas hely.
Az éghajlatváltozás azonban nem csak a kávét károsítja azáltal, hogy felnyomja a higanyt és megzavarja a csapadékmintákat: A termelők másik nagy gondja a kártevők és betegségek terjedése.
Évente 500 millió dolláros kárt okoz az ültetvényeken egy Hypothenemus hampei latin nevű bogár, amely megtámadja a kávét. Különös fejtörést okoz az etióp gazdáknak – körülbelül hatvan éve ott egyáltalán nem vették észre, de 2003-ra már Etiópia délnyugati részeire is átterjedt.
Egy kenyai szakértők által vezetett nemzetközi kutatócsoport 2009-ben végzett kísérletet – ekkor kimutatták, hogy e rovarok szaporodásához az optimális hőmérséklet 25 és 27 °C között van, a kártevők pedig 15 és 32 °C közötti hőmérsékletet is túlélnek. C . Ha a 26,7 °C-os napi átlaghőmérsékletű helyek felmelegszenek, az nagyban befolyásolhatja a populáció dinamikáját, és hatással lehet a termelőkre olyan esős éghajlaton, mint Kolumbia.
Másrészt a kávé bebizonyította jelentőségét az éghajlatváltozás elleni küzdelemben: az agrár-erdészeti rendszerek, amelyekben a fák szimbiózisban nőnek az évelő növényekkel, mint amilyen ez is, hatékonyabbak lehetnek a szén tárolásában, mint az egynyári növényekkel rendelkezők. A félszáraz vidékeken található kávéültetvények a természetes megújulásnak köszönhetően hozzájárulnak a faborítottság növekedéséhez, ennek megfelelően csökken a káros kibocsátás.
Kihívások merülnek fel, ha szárazság van, mert akkor a kávé és a fák versenyeznek a korlátozott vízkészletekért, ezért nagyon fontos a helyi kontextus elemzése.
A kávétermelés negatív hatásai
Ahhoz, hogy a kávé felismerhető babszem vagy barna porszerű alapanyag formát ölthessen, az ültetvényről való leszedés után több szakaszon kell átmennie – nagy valószínűséggel több helyen.
A kávébogyókat először megtisztítják a membrántól, majd szárítják és őrlik. A repülőre vagy hajóra rakott kávé vászonzacskóba csomagolva eljut azokhoz a termelőkhöz, akiknek gyáraiban átesik a bab pörkölése, újraőrlése és csomagolása. Az élelmiszer csak ezután áll végre a fogyasztók rendelkezésére.
Annak ellenére, hogy a latin-amerikai, afrikai és ázsiai országok a legnagyobb termelők közé pozícionálták magukat, a kávé több mint 90%-át nyers, pörköletlen formában exportálják, a gyártás utolsó lépései pedig főleg Észak-Amerikában és Európában zajlanak.
Tehát ahhoz, hogy egy zacskó kávé eljusson hozzánk, hosszú utat kell megtennie. Csakúgy, mint az egy főre jutó legtöbb kávét fogyasztó országokban – például Finnországban, Norvégiában és Izlandon.
Összehasonlításképpen elmondható, hogy mi Szerbiában, mint egyének átlagosan feleannyi kávét nem iszunk, mint egy átlagos finn, norvég vagy izlandi. Itt valamivel több mint négy kilogrammot isznak meg év közben.
Ám a kávé szénlábnyomában a legnagyobb rész valójában nem a közlekedésre, hanem magára a termesztésre esik – a német Tchibo cég becslései szerint a kávétermelés üvegházhatású gázkibocsátásának több mint fele éppen az ültetvényeken történik.
ez honnan jött? A válasz az energia, a víz, a műtrágyák, a növényvédő szerek és a gépek felhasználásában rejlik.
A szénlábnyom mintegy 30%-a a fogyasztáshoz, a többi pedig a szállításhoz, a feldolgozáshoz és a hulladékártalmatlanításhoz köthető.
Nagy különbségek vannak a hagyományos és a fenntartható termelés között. A University College London kutatói által írt 2020-as tudományos cikk rávilágít erre: a Brazíliából és Vietnamból Nagy-Britanniába importált Arabica kávé átlagos szénlábnyoma 15,33 kilogramm szén-dioxid-egyenértéket tesz ki minden egyes megtermelt kilogrammonként.
Ha csökkentik a vegyszerek használatát, és a szállítást repülőgépekről hajókra helyezik át, a kávé szénlábnyoma akár négyszeresére is csökken – mindössze 3,51 kilogramm szén-dioxid-egyenértékre esik kilogrammonként.
Hiszen Önnek kávéfogyasztóként lehetősége van arra, hogy semlegesítse a rituáléjának klímára nehezedő nyomását – ha tejes ital helyett eszpresszót választ, vagy vízforraló helyett gáztűzhelyen melegít vizet. Ezenkívül ne használjon több kávét vagy vizet, mint amennyire szüksége van.
A Conservation magazin által közzétett elemzés szerint a legfelelősségteljesebb választás valójában az instant kávé, amelynek szénlábnyoma kétszerese, 280 milliliter víz, mint a filteres kávéé.
Tekintettel arra, hogy a káros kibocsátások nagyon eltérőek, a fogyasztói döntések is fontosak. Bár a piac még kicsi, a bio és ökocímkés kávé iránti érdeklődés egyre nő. Ezen túlmenően a szénlábnyomot csökkenteni lehetne az olyan iparági erőfeszítésekkel, mint a technológia és a termelési létesítmények áthelyezése a növekvő országokba, hogy itthon pörköljék és őröljék a kávét.
A kávét kétségtelenül befolyásolja az éghajlat, de a klímát a kávé is befolyásolja, így a klímaváltozáshoz való hozzájárulásuk semlegesítésével a kávégyártók többek között saját magukon is segítenek.
