A doboznak nagyon ellenállónak, olcsónak, egymásra rakhatónak, a páratartalom szabályozására hőszigeteltnek és élelmiszerszállításra alkalmasnak kell lennie.
A frissen sült pizza szállítótartályok legalább a 19. század óta léteznek, amikor is a nápolyi pékek többrétegű, stufe néven ismert fémtartályokba helyezték termékeiket, majd az utcai árusoknak szállították őket. Akkoriban az edény kerek volt, ónból vagy rézből készült.
Az eldobható csomagolás a második világháború után kezdett fejlődni az Egyesült Államokban. Abban az időben a pizza egyre népszerűbb lett, és létrejöttek az első pizzafutári szolgáltatások. Eleinte a cukrászdákhoz hasonló, egyszerű hullámkarton dobozokban próbálták kiszállítani a pizzákat, de ezek gyakran meghajlottak vagy kettétörtek. Mások megpróbálták a pizzákat tányérokra tenni és papírzacskóban szállítani. Ez részben megoldotta a problémát. Egy zacskóban azonban egynél több pizzát szinte lehetetlen volt szállítani.
A ma használthoz hasonló csomagolási szabadalom először 1963-ban jelent meg. De felmerül a kérdés: miért négyzet alakú a doboz és miért nem kerek, mint egy pizza? A válasz valójában nagyon egyszerű.
Mégpedig a gazdaságosságról és a praktikumról, és természetesen az anyagtakarékosságról. A négyzet alakú dobozok előállítása egyszerűbb és olcsóbb, mivel egyetlen kartonlapból készülnek. Könnyen elkészíthetők, és könnyen egymásra rakhatók és a sarkokban vagy a fagyasztóban tárolhatók. A cégek azonban egy ideig megpróbálták a dizájnt magához a pizzához igazítani – írja a 24 óra.
Az évek során a cégek kerek pizzadoboz prototípusokkal próbálták megváltoztatni a pizzafutáripart. 2004-ben egy John Harvey nevű újító kitalált egy Presseal nevű kerek pizzásdobozt, amelyről úgy gondolta, hogy jobban frissen tartja a dolgokat, mint a hagyományos dobozok, és megakadályozza, hogy minden elcsússzon. A találmány azonban éppen az előállítás módja miatt bizonyult problémásnak.
