– Mi lehet az egyik legkedvesebb gyermekkori emléked? Milyen voltál akkoriban?
– Mondok valamit, amennyire prózai, de számomra ez egy utalás. Sok-sok évvel ezelőtt, valószínűleg úgy 50 és annál jobb, a tengerből jöttem, és az az igény, hogy folyamatos kapcsolatot tartsak fenn a vízzel, „befogott” engem. Egy nap megnyílt a fürdő Besztercebányán, és azzal az ötlettel mentem haza, hogy megkérem a szüleimet, engedjenek el a fürdőbe, ami szinte lehetetlen volt (…). Ősz táján mertem megkérdezni a szüleimet, hogy mehetek-e a fürdőbe. Semmilyen körülmények között nem engedtek (…) Az egész történet a strandon töltött két óráról, tudtam úszni, olyan volt, mint egy álom, amit nagyon könnyen teljesíthettem, mert a szüleim együttműködőek voltak. Amikor hazaértem, édesanyám sült krumplis szelettel és égetett cukros krémmel várt (…).
A legfontosabb tanács, amit Adrian Titieni a szüleitől kapott.
– Emlékszel olyan tanácsra vagy édesanyád által inspirált értékre, ami a mai napig vezérel téged?
– Emlékszem egy tanácsra, amit az apám adott nekem (…) A korai felnőttkoromban szükségét éreztem egyfajta hálának, mert a támogatásnak ára volt, és nem az anyagiakra gondolok, amivel járt, hanem az érzelmekre. Úgy éreztem, hogy jóvá kell tennem a szüleimnek. Emlékszem, hogy apám látta az erőfeszítéseimet, és azt a feszültséget, amiben voltam, hogy nem tudtam úgy kárpótolni őket, ahogy szerettem volna. Egy este leültetett egy székre, és így szólt hozzám: <<Nem kell kötelezően hálásnak érezned magad azért, amit tőlünk kaptál, mert mi érted találtunk ki, nem értünk. Ha ugyanezt teszed a gyermekeiddel való kapcsolatodban is, akkor az egyenlet teljes, mert az élet egy körforgás.>>. Az ő felajánlásukat nem viszonozni kell, hanem megosztani és továbbadni. Arra törekedtem, hogy ugyanezt tegyem a gyermekeim számára (…).
Hogyan választotta színészi pályáját Adrian Titieni
– Emlékszik egy pillanatra vagy egy döntésre, ami arra az útra vezette, amelyen ma jár?
– Volt egy utam, ha lehet így nevezni, általános. Ez egy kényelmes út volt, és egy olyan személy, akinek hatalmas elismerést adtam, rávezetett erre az útra, én pedig belsővé tettem, majd ez lett az én utam (…). Szerényen azt mondom, hogy képes voltam elfogadni a mellettem álló személy gondolatát, ötletét és elképzelését, és azt is, hogy képes voltam ezt az utolsó következményig vinni (…). Gratulálok magamnak, mert olyasmit csinálok, amit szeretek, és egész életemben nem éreztem még, hogy dolgozom.
Egy másik színész, aki szereti, amit csinál, Adi Gheo. Meghívjuk Önöket, hogy többet tudjanak meg róla.
Mit mond Adrian Titieni arról a pillanatról, ami miatt a pedagógia felé fordult a figyelme
A nehéz pillanatokat kezelni kell ahhoz, hogy sikeresen túl lehessen lépni rajtuk. Bár az élet néha kihívások elé állította, a színész mindig optimista maradt, és igyekezett megoldást találni. Boldog a döntéseivel, de leginkább azzal, hogy azt csinálja, amit szeret.
– Hogyan kezelte az út során felmerülő nehéz pillanatokat?
– Voltak pillanatok, de hogy hogyan kezeltem őket, nem tudom, hogy tudatosan tettem-e. Az idő sok mindent megold (…). Nem tudom, hogy mindig helyesen vagy jól választottam-e. Azt hiszem, állandó egyenletben vagyunk azzal, amit én általánosságban életnek nevezek (…). Hagyom, hogy az idő múljon, és megoldom a dolgokat. Olyan döntéseket hoztam, amelyek az akkori felfogásom és értelmi képességeim szerint érvényesek voltak.
– A saját történeted melyik része vezetett a pedagógiához?
– Kevésbé tehetséges tanárok. A hivatástudattal nem rendelkező tanárok. Azt hiszem, ők hajtottak engem. Fiatal koromtól kezdve úgy éreztem, hogy nincs igazi kommunikációm a tanáraimmal. Más elvárásaim voltak, és azt hiszem, még most, ennyi év után is, hogy a hivatás kiveszi a tanárt a megkérdőjelezhetetlen tekintély területéről (…). Fontos szakma, hogy képes legyen irányítani egy fiatal sorsát (…).
– Milyen volt számodra a diákkorod?
– Messze van. Kicsit más volt, egy másik világ, de érdekesnek tűnt (…).
– Van olyan női alak az életedben, aki inspirált és segített a fejlődésedben?
– Volt egy női alak, Petri kisasszony, aki a tanárom volt, és aki nem feltétlenül inspirált, hanem egyszerűen belevetett ebbe a viharos óceánba.
Ha tetszett az Adrian Titienivel készült interjú, akkor ajánljuk figyelmébe a teljes sorozatunkat. A teljes epizódokat megtalálja .
