Gondoltál már arra, hogy a szagok nem csak a szaglóérzékszervekre lehetnek hatással? Lehet, hogy a kedvenc illatod hatással van a hangulatodra? Az egyszerű válasz igen, de az okok nem biztos, hogy olyanok, mint amilyenekre számít.
Rachel S. Herz, a Brown Egyetem pszichológia adjunktusa a következő magyarázattal szolgál: az illatok sokféleképpen befolyásolják az emberek hangulatát, teljesítményét és viselkedését, de nem azért, mert az illatok úgy hatnak ránk, mint a gyógyszerek. Ehelyett ez azért történik, mert átéljük a velük kapcsolatos tapasztalatainkat.
Ahhoz, hogy egy szag bármilyen reakciót kiváltson, először meg kell tanulnunk egy eseményhez társítani. Ez a magyarázat arra, hogy a szagok hogyan hatnak ránk, az úgynevezett asszociatív tanuláson alapul, vagyis azon a folyamaton, amelynek során egy esemény vagy tárgy az egyén korábbi tapasztalatai miatt összekapcsolódik egy másikkal.
A kapcsolódó esemény ezután képes kiváltani egy kondicionált választ az eredeti helyzetre. A szaglásban a folyamat a következőképpen értelmezhető: egy új szagot egy nem kondicionált inger, például egy kórházi műtéti eljárás kontextusában tapasztalunk meg, amely egy nem kondicionált érzelmi választ, például szorongást vált ki. A szag ezután a kórházi élmény kondicionált ingerévé válik, és megszerzi azt a képességet, hogy a szorongás kondicionált válaszát kiváltsa, amikor a jövőben találkozik vele. Ez a mechanizmus megmagyarázza, hogyan válnak a szagok kellemes vagy kellemetlen érzéssé, és hogyan válthatnak ki érzelmeket és hangulatokat.
Erős neurológiai alapja van annak, hogy a szagok miért váltanak ki érzelmi kapcsolatokat. A szaglás neurológiai alapjait kifejezetten az asszociatív tanulásra és az érzelmi feldolgozásra tervezték. A szaglógumók a limbikus rendszer részei, és közvetlenül kapcsolódnak az érzelmeket (amygdala) és az asszociatív tanulást (hippokampusz) feldolgozó limbikus struktúrákhoz. Egyetlen más érzékszervi rendszer sincs ilyen szoros kapcsolatban az érzelmek és az asszociatív tanulás neurális területeivel.
Mind a gyermekekkel végzett vizsgálatok, mind a kultúrák közötti kutatások erős bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a szagokra adott válaszokat asszociatív mechanizmusokon keresztül tanulják meg. Számos tanulmány kimutatta, hogy a szagok tanulása már a születés előtt elkezdődik, amikor az anyai táplálékból származó aromavegyületek beépülnek a magzatvízbe, és a fejlődő magzat felveszi őket.
Azokban a vizsgálatokban, amelyekben nyomon követték, hogy az anyák a terhesség alatt milyen szaganyagokat, például fokhagymát, alkoholt vagy cigarettafüstöt fogyasztottak, azt találták, hogy a csecsemőik jobban kedvelik ezeket a szagokat, mint azok a csecsemők, akik nem voltak kitéve ezeknek a szagoknak.
Ezek a korán tanult preferenciák a későbbi gyermekkorban, sőt felnőttkorban is befolyásolják az étel- és ízpreferenciákat. Megjegyzendő, hogy az aromát elsősorban a szaglás hozza létre, az ízlés pedig csak a sós, savanyú, édes, keserű és sós érzethez járul hozzá.
A szoptatás a tápanyagellátás mellett lehetőséget nyújt az anya és a csecsemő közötti szoros testi kapcsolatra és érzelmi kötődésre. Így az érzelmek szerepe nyilvánvaló a táplálással kapcsolatos asszociatív tanulásban.
Az 1960-as évek közepén az Egyesült Királyságban felnőtt válaszadókat kértek meg arra, hogy értékeljenek egy sor gyakori szagot. Hasonló vizsgálatot végeztek az Egyesült Államokban az 1970-es évek végén. Mindkettőben szerepelt a Wintergreen illata, amely a brit vizsgálatban az egyik legalacsonyabb élvezeti értékelést kapta. Ezzel szemben az amerikai vizsgálatban a legmagasabb élvezeti értékelést kapta.
A történelem magyarázhatja ezt a különbséget. Az Egyesült Királyságban a Wintergreen illata a gyógyszerekkel és – különösen az 1966-os vizsgálat résztvevői számára – a II. világháború alatt népszerű fájdalomcsillapítókkal kapcsolatos (erre az időszakra ezek a személyek nem emlékeznek szívesen). Ezzel szemben az Egyesült Államokban a Wintergreen illata kizárólag édességillat, amely nagyon pozitív konnotációkkal bír.
Annak az elképzelésnek a tesztelésére, hogy a szagokra adott válaszokat az alapján tanulják meg, hogy milyen érzelmi kontextusban érzékelik először közvetlenül, egy olyan vizsgálatot végeztek, amelyben egy újszerű szagot pozitív vagy negatív érzelmi élményhez társítottak.
Azt találták, hogy a párosítási eljárást követően a tesztszagnak adott értékelések a társított érzelemnek megfelelően változtak; így az érzékelt szag jó vagy rossz volt, attól függően, hogy a résztvevő milyen párosított élményt élt át.
Az egyik eset, amikor a szaglóérzékelési tulajdonságoknak nem tanult hatása lehet, az, amikor a szagok irritálóak (pl. ammónia), és így a kellemetlen érzés a szagérzet kialakulásával egyidejűleg jelentkezik, vagyis amikor a szag a szaglóérzet kiváltásán kívül a trigeminális ideget is stimulálja.
Számos szag különböző mértékben okoz trigeminalis ingerületet, és a tiszta szag és a trigeminalis irritáció szubjektív megkülönböztetése nem lehetséges. Ezek a helyzetek magyarázzák, hogy miért lehetséges, hogy egy személynek az az élménye, hogy azonnal taszítja egy bizonyos .
A kontextus, amelyben egy szaggal találkozunk, szintén fontos befolyással bírhat. Ha egy adott helyzetben nem számítunk egy adott szagra, akkor sokkal negatívabb reakciót válthat ki belőlünk, mint normális esetben. Például, ha azt hiszed, hogy borospohárból iszol, miközben a valóságban tévedésből vizespohárból kortyolsz; ilyen rossz évjáratú borból még sosem ittál bort!
