Parlament | „Csak alázattal ülj tárgyalóasztalhoz” – Így törtek ki a képviselők a munkaerőpiaci holtpontról

Finnország A tavaszi parlamenti ciklusban a gazdasági helyzet dominál, így az elnök is Sauli Niinistö erre utalt a diéta megnyitóján mondott beszédében:

„Finnországban csúnyán és tartósan esik az eső. Nem fog változni, ha bűnösöket keresünk, és a lövészárkokban maradunk” – mondta Niinistö.

„Megváltozhat, ha letesszük a puszta igazságot, és a sarokba dobjuk az előítéleteket és a szokásos kifejezéseket. Ennek alapján megállapítható, hogy a dinamikus gazdaság és a munkavégzés alapvető biztonsága nem zárja ki egymást.”

Niinistö arra volt kíváncsi, hogy a parlament kész lenne-e ilyen jellegű, párt- és választási időszakokon túlmutató munkát végezni.

Kedden a miniszterelnök Petteri Orpo (kok) a HS-nek adott interjújában azt mondta, hogy a kormánynak most „erőből a bevételi oldalt, azaz az adókat kell néznie, és néhány adót emelnünk kell” a gazdaság kiigazítása során idén tavasszal.

A HS ezekről a témákról kérdezte a képviselőket a diéta megnyitó ünnepségén a parlamentben.

A munkaerő-piaci helyzet rossz csomóban van, mivel a kormány reformokat próbál életbe léptetni a munka és a társadalombiztosítás terén, amit a szakszervezetek elleneznek. A kormány nem hátrál meg, és a szakszervezeti mozgalom sem hátrál meg. Hogyan lehetett kinyitni a csomót?

Jenna Simula (ps): „Véleményem szerint az y mozgalom nem talált alternatívát a helyzet megoldására. A kormány viszi előre az egyeztetett ügyeket, mert nincs más lehetőség. Működő megoldásokat szeretnék az ay bolttól.”

Pekka Aittakumpu (középen): „Most mindkét fél részéről hozzáállásra, rugalmasságra és tárgyalási hajlandóságra lenne szükség. Nagyon fel vagyok háborodva, amikor olyan érzésünk van, mintha csak mélyebbre hatolnánk a fazekasfészekbe. Nagyon aggaszt a közelgő tavasz, mi lesz az általános sztrájkkal. A helyzet kulcsa a kormánynál van, amelynek mindent meg kell tennie ennek megoldása érdekében.”

Mária Guzenina (sd): „Mindenkinek látnia kell a saját felelősségét. Minél tovább tart a patthelyzet, annál nehezebb lesz a csomót kinyitni. Azt mondanám, hogy a közös asztalnál ülve az egyetlen megoldás.

A kormány ezt nagy lendülettel kezdte, és szerintem proaktívnak kell lennie. Vannak tapasztalt, történelmet ismerő parlamenti képviselők, akik tudják, hogy Finnország mindig úgy szállt ki a dolgokból, hogy megegyezett.”

Jarno Limnéll (kok): „Erős üzenet volt az elnöktől, amikor az ellenzék és a kormány folyamatos, határokon átnyúló együttműködését hangsúlyozta. Ha a biztonságra és a gazdaságra gondolok, akkor az egész társadalomnak részt kell vennie benne, és minden félnek meg kell vitatkoznia.

Az elnök azt is kijelentette, hogy ezekkel már régóta próbálkoznak. Ez egyben az elhatározás ideje is, és ezeket a szükséges reformokat végre kell hajtani. Mindenkinek fel kell állnia, és be kell ismernie a tényeket a gazdaság helyzetéről.”

Fatim Diarra (zöld): „A helyzet megoldásának egyetlen módja a megbeszélés és a tárgyalás. Finnországban jó hagyománya van, hogy megegyezünk dolgokban. Ha most meg akarod törni, borzalmas a végeredmény.

Ez egy kísérlet egy skandináv jóléti állam mazsola a palackban modelljére, és ez nem fog működni. Térjetek tárgyalóasztalhoz alázattal, beleértve a kormányt is.”

Jussi Saramo (balra): „Magától értetődő, hogy az y-mozgalom nem tud meghátrálni. Rengeteg dolog van terítéken, és az egyetlen dolog, amiről tárgyalhattak volna, az egy exportvezérelt bérmodell. Minden más diktálás. A kormány azt mondja, hogy a demokráciához tartozik, de a választások előtt a pártok szinte semmit sem mondtak arról, hogy mit csinál most a kormány.

Az üzleti szféra a jelenlegi kormánypártokat finanszírozta a választásokon, és ezt a kívánságlistájukon keresztül szerezte meg. Ezt a csomót csak úgy lehet megoldani, ha a vállalkozások azt üzenik a kormánynak, hogy most tárgyalni kell.”

A kormánynak tavasszal kell döntenie az adóemelésekről. Ön szerint milyen adókat fontolhatna meg a kormány?

Egy szimuláció (PS): „Még nem gondolkodtam rajta. Inkább úgy, hogy megtakarítást kell keresni. Azt látnám, hogy például a bevándorlási és fejlesztési segélyek terén még van megtakarítási lehetőség.

Mindent meg kell beszélni, de én az első dologgal kezdeném, hogy megtakarításokat keressek. Az ezzel foglalkozó munkacsoport már elindult, majd meglátjuk, mi sül ki belőle. Elég magas adókulcsunk van.”

Pajtadomb (középső): „Jó, hogy a kormány fontolgatja a költségmegtakarításokat és a lehetséges adóintézkedéseket. Mindenképpen mindkettő kell, de borzasztóan nehéz egyetlen adót mondani. Továbbra is a zavaró adókra helyezném a hangsúlyt.

Semmilyen körülmények között nem tennék olyan adóemelést, amely az átlagpolgárokat sújtja. Az emberek nagyon szűkösek, és én például nem emelnék az élelmiszerek általános forgalmi adóját.”

Mint Guzen (SD.): „Többre kellene értékelni az összes adó hatását, hogyan hatnak valójában például a gazdasági növekedésre és az emberek mindennapi életére.

Az adócsökkentések hangsúlyait úgy kell kialakítani, hogy azok növeljék a vásárlóerőt. Ha adózsarolást kell végrehajtani, arra jók a negatív adók. A környezetvédelmi adózást is felül kell vizsgálni.”

Limnell (szakács): „Minden eszközt mérlegelni kell. Kicsit merész lenne most hivatkozni bizonyos adókra, én ezt most nem látom jónak.

Különösen a gazdasági növekedés elemeire szeretnék gondolni. Legalább annyi figyelmet kell fordítani rá, mint az efféle apatikus megtakarítási vitákra. Meglepő, hogy milyen keveset beszélnek a technológiáról, az innovációkról és azok világra viteléről.”

Hasmenés (zöld): „Nincs értelme adókedvezményt adni olyan gazdagoknak, mint például a képviselőknek. Ez egy nagy blokk.

A második a tőzsdén nem jegyzett társaságok osztalékadóztatása. A fogyasztást is lehetne egyenletesebben megadóztatni, mert mi, gazdagok költjük a legtöbbet.”

Saramo (bal): „Például a Pénzügyminisztérium évről évre meg akarta javítani Finnország furcsa osztalékadó-rendszerét. A második forrásadó lenne az intézményi befektetők számára, akik most egyáltalán nem fizetnek adót. Legalább ezekkel kellene kezdeni, nem az élelmiszerek áfájával, ami nekünk piros ruha.”