Oroszország | A katona felesége, Anastasija háborúellenes üzeneteket és ruhákat visz a frontra – „Nem fogadják el, hogy megszállók”
Stupino
Bánat haraggá változott, nyaralási utak, hogy élelmiszersegélyt vigyenek a frontra.
Stupino városában él Anasztázia egyike azoknak az orosz katonáknak a feleségeinek, akik lettek véleményt nyilvánítani minden szombaton, hogy véget vessen az ukrajnai háborúnak.
Szombaton lesz két éve, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, és ennek nincs vége. A háborút nyíltan ellenző és véleményét kinyilvánító Anastasija kisebbségben van Oroszországban.
Az oroszok többsége támogatja fegyveres erőik tevékenységét Ukrajnában.
Levada orosz kutatóközpont kitalálta januárban az oroszok jelenlegi álláspontját az „ukrán konfliktusról”. A felmérésben a válaszadók 77 százaléka nyilatkozott úgy, hogy támogatja az orosz fegyveres erők ukrajnai tevékenységét. Ugyanakkor a fele támogatta a béketárgyalások gondolatát.
A fegyveres erők támogatottsága a legmagasabb az 55 év felettiek és a televíziót nézők körében, a legalacsonyabb a 24 év alattiak és a YouTube-ot nézők körében.
A felmérés eredményeivel óvatosan kell bánni, mert a jelenlegi oroszországi légkörben nem feltétlenül minden állampolgár meri kifejteni valódi véleményét a felmérés készítőjének. Például a kissé nehezen definiálható „hadsereg rágalmazása” büntetendő cselekményként szerepel a Btk.
Anasztázia32 éves, mindig is ellenezte a háborút. Tíz évvel ezelőtt ellenzéki politikusként vett részt Borisz Nyemcov háborúellenes tüntetéseket szervezett, amikor Nyemcov még élt.
Az ukrán háborúra mozgósított férfit viszont soha nem érdekelte a politika. Amikor megérkezett a meghívólevél, a férfi aláírta. Az utolsó otthon töltött éjszaka verekedéssé fajult.
„Nagyon erősen és fájdalmasan elkezdtem ütni a tenyeremmel. Azt mondtam, nem veszed észre, hogy megszálló vagy? Belépsz valaki más területére. Sokkot kaptam” – mondja Anastasija.
De a férfi saját apja is azon a véleményen volt, hogy válaszolnia kell a hívására.
„Ha a fiú nem megy, hanem megússza, az egész falu szégyellni fogja magát” – mondta az apa.
Anastasia férje 2022 októbere óta, majdnem másfél éve háborúzik Ukrajnában. A fronton szolgál a luhanszki régióban, ahol viszonylag békés az időnkénti drónok kivételével.
Anastasija elégedett ezzel.
„Mondtam a férfinak, hogy elfelejthet rólam, ha elmegy a tüzérségi csoporthoz, és fegyvert fog. Ez a piros vonal. Ha ölni megy, engem elfelejthetnek.”
Stupino mintegy 65 000 lakosú gyárváros a moszkvai régióban, száz kilométerre a fővárostól.
A vasútállomástól a központ felé vezető járdát megtisztították a hótól. Az első dolog, amivel szembesülünk, a második világháborús emlékmű, majd közvetlenül utána az ortodox templom.
Anastasija pedagógus végzettséget szerzett, de már nem dolgozik az iskolában, hanem saját élelmiszeripari céget alapít.
Nagyon közelről követi az ukrajnai háború eseményeit, mint az oroszok egyötöde. December-januárban készítette a Levada A felmérés szerint az oroszok mintegy fele többé-kevésbé közelről követi a háborús eseményeket.
A háborút aktívan követők száma azonban két év alatt csökkent. Ismét megnőtt azok száma, akik egyáltalán nem követik a háborút.
Oroszország A múlt héten átvette az irányítást Avdijivka kisváros felett, amelyről az állami média „felszabadításaként” számolt be.
Az orosz védelmi minisztérium szerdán bejelentette, hogy a fegyveres erők parancsnoka Valerij Geraszimov meglátogatta a csapatok parancsnoki beosztását, hogy kitüntetéssel jutalmazza meg azokat a katonákat, akik részt vettek Avdijivka „felszabadításában”.
„Mit vettek át ott? Lerombolt házak? Ez az egyetlen dolog, amit ott elkaptak. Hol szabadították ki az embereket Avdejevkában (az Avdijivka orosz nyelvű írása)? Egy normális, civilizált életből?” Anastasija egy bevásárlóközpontban található étteremben beszélget.
Anastasija a férjére is dühöngött. Elmondása szerint rendszeresen küld információkat férjének: történeteket a Mediazona ellenzéki médiából és Meduzát, az országból elköltözött politikakutatót. Ekaterina Šulmanin programok, valamint az orosz ellenzéki szereplők, mint pl Mihail Hodorkovszkij és Ilja JasininHozzászólások.
A férfi állomásán Starlink műholdas internetrendszer és ezzel együtt Wi-Fi is működik. Internetezéssel telik az idő, de Anastasija szerint maga a férfi nem olvas híreket a Telegram csatornáiról, hanem főleg szeretteivel kommunikál.
– Azt mondja, egyáltalán ellenőrzi ezt az információt, amit küld nekem.
„Nem fogadják el, hogy megszállók. Ezeket a dolgokat nagyon kellemetlennek és fájdalmasnak kell elfogadni.”
Anasztázia csatlakozott a Katonák Feleségei és Anyái Otthont kötöző mozgalomhoz, amely jelenleg a legaktívabb Oroszországban. A háború személyesen érinti őket. Követelték férjeiket és fiaikat, hogy menjenek haza, és állítsák le a kampányt.
Egyébként Oroszországban alacsony a tiltakozási hangulat. A Levada januári felmérése szerint a válaszadók többsége nem lenne hajlandó elmenni egy demonstrációra, még akkor sem, ha az bármilyen okból megszervezne.
Anastasija minden szombaton Stupinoból Moszkva központjába utazik az Sándor-kertbe, hogy virágot vigyen az ismeretlen katona sírjához. A háború második évfordulóján is ezt teszi, pedig nem hiszi, hogy az érzéseinek kifejezése bármit is segítene. Túl kevés a tiltakozó számára.
„A társadalom három részre oszlik. Egyesek azt hiszik, hogy Ukrajna ügynökei vagyunk (amikor az embereinket hazaköveteljük a frontról). Mások némi rokonszenvet éreznek, de többnyire közömbösek. Harmadrészt gyilkosok feleségei vagyunk.”
Anasztáziáról nem szomorúságot, hanem haragot és keserűséget érez. Elmondása szerint a háború alatt agresszívebbé vált, és például nem bírja tovább szülővárosa „Z-hazafiainak” beszédeit.
„Rendkívül bosszant, hogy a férfiak nem mutatnak semmilyen aktivitást. A hátunk mögé bújnak.”
Ehelyett a fronton tüntető nők fiait és férjeit azzal fenyegették meg, hogy támadásra küldik őket, ha barátnőik, feleségeik és anyák nem maradnak csendben.
Anastasija úgy írja le férjét, mint aki megkeményedett a háborúban. A korábban halk szavú férfi most egy szóval válaszol a kérdésekre. Anastasija szerint minden katona traumás stressz-zavarban is szenved.
Anastasija havonta egyszer autóval utazik a luhanszki régióba, hogy „humanitárius segélyt” vigyen férjének, például zoknit, fehérneműt, csíkos pólókat, amelyek az egyenruha részét képezik, valamint teát, kávét és sütiket.
Anastasija azt mondja, hogy különben nem akar háborút szponzorálni. A kiadások saját élelmiszervásárlásra korlátozódnak. Finomokat, ruhákat visz a férjének, hogy ne fázz meg.
Korábban gyakran járt szentpétervári rockkoncertekre, de a vakáció öröme megszűnt.
A háború a két éves évforduló negatív érzéseket ébreszt Anastasijaban.
„Először is felelősséget érzek azért, ami történik. De másrészt mindenért felelősséget vállalni is valahogy…”
Anastasija befejezetlen mondata van. Semmi sem, amit korábban vagy most tett, nem akadályozta meg a háború kezdetét vagy okozta annak végét.
Levadan szerint az oroszok körülbelül egyharmada úgy gondolja, hogy a hozzájuk hasonló emberek erkölcsi felelősséggel tartoznak az eseményekért a kutatásból.
Kétharmaduk szerint Oroszország túl nagy árat fizet a „katonai különleges műveletért”, de a válaszadók több mint 60 százaléka nem tartja hibának annak elindítását.
„Azok az emberek halnak meg, akiknek családot kellene alapítaniuk, gyerekeket szülniük, dolgozni kellene, adót fizetniük és valami hasznosat vinniük az országuknak. Az egyetlenek, akik itt maradnak, azok az öreg szovjet emberek, akik még mindig ott élnek – a Szovjetunióban.”
A Kreml mellett szombaton tartandó tüntetés célja, hogy kényelmetlenül érezzék magukat.
„Idegek vagyunk az embereinkért és a másik oldalon lévő halottakért is. Igen, támadó oldal vagyunk, de vannak érzéseink és lelkiismeretünk.”
Anastasija meg akarja mutatni, hogy a száját nem lehet befogni.