Az évben 2016 kenyai Quivine Ndomo leült barátja kanapéjára Helsinkiben, és rácsodálkozott a ruhájára. Egy kenyai egyetemről érkezett barátja azt mondta, hogy dolgozni megy, de kopott pólót viselt, és egy nagy kulcscsomót a nyakában.
„Kenyában az emberek hivatalosan öltözködnek az irodai munkához” – magyarázza Ndomo.
Amikor Ndomo hangosan csodálkozott ezen, kiderült, hogy a barát takarítóként dolgozik, pedig egy finn egyetemen szerzett mesterdiplomát. Takarítóként dolgozott egy szobatársa is, aki egy kenyai egyetemen szerzett diplomát. Egy harmadik szobatárs, aki a Turkui Egyetemre járt, magazinokat terjesztett.
Ndomo ledöbbent. Miért dolgoztak alacsony keresetű területeken az egyetemi végzettségűek?
A dolgozat tárgyát megtalálták.
Hét évvel a kanapéepizód után Quivine Ndomo megvédte angol nyelvű szakdolgozatát a Jyväskyläi Egyetemen The Working Underclass: Magasan képzett migránsok a finn munkaerőpiac peremén azaz a munkáspárti alsóosztály: Magasan képzett bevándorlók a finn munkaerőpiac peremén.
Ndomo disszertációjában azt vizsgálta, hogy a finn bevándorlási igazgatási és integrációs intézmények hogyan formálják a bevándorlókat a finn munkaerőpiacnak alárendelt munkaerővé. Ndomo kutatása kvalitatív volt, és 51 EU-n kívüli bevándorlót kérdezett meg, akik többsége fekete-afrikai származású volt.
A disszertáció a Jyväskyläi Egyetem Társadalomtudományi és Filozófiai Tanszékén jelent meg.
Ndomon Finnország szerint egy új alkategória jelent meg, amelybe szinte minden harmadik országból ideérkezett bevándorló – végzettségtől függetlenül – beleesik. Az Ndomo szerint a felszínen úgy tűnhet, hogy a bevándorlók maguk választották a munkájukat, de egy alaposabb vizsgálat feltárja, hogy ennek oka a bevándorlókat diszkrimináló rendszer.
A bevándorlókat már tanulmányaik alatt elkezdik alacsony bérű területekre irányítani – mondja Ndomo. Elmondása szerint az Afrikából érkezők többsége, kivéve több Szomáliából és Kongóból érkezőt, ide jár tanulni. Akárcsak maga Ndomo. Korábban említett takarítóbarátja ajánlására került a Jyväskyläi Egyetemre.
Más országok diákjait olyan reklámszlogenekkel csábítják Finnországba, amelyek azt mondják, hogy angolul tanulhatnak.
„És ez így működik. Az európai országok közül Finnország kínálja a második legtöbb angol nyelvű oktatási programot.”
Ez azt üzeni a máshonnan érkező hallgatóknak, hogy Finnország egy nagyon nemzetközi ország, ahová nyíltan fogadják a máshonnan érkező hallgatókat.
Senkinek sem jut eszébe elmondani az ide jelentkezőknek, hogy bár angolból sikeresek a tanulmányok, a munkákhoz általában finn nyelvtudás szükséges. Az Ndomo szerint ez félrevezető.
„Az ide érkezőknek világossá kell tenni, hogy ha itt akarsz maradni és dolgozni, tanulj finnül. A tanulmányoknak több kötelező finn tanulmányt is tartalmazniuk kell.”
De még a finn tudás sem mindig hasznos.
„Sokan, akik ápolónők akarnak lenni, finnül járnak iskolába. Mégsem ápolónak veszik fel őket, hanem például ápolónői asszisztensnek, és ennek oka a nyelvtudás.”
Ndomo azt mondja, hogy megérti, hogy egyes finn munkákhoz finn nyelvtudás szükséges, de nem érti, hogy a bevándorlóktól anyanyelvi szintű készségekkel kell rendelkezniük. Úgy véli, hogy a nyelvtudást ürügyként használhatják, ha nem akarnak bevándorlókat felvenni.
„Ha három és fél évig tanultál egy szakmát finnül, és elvégezted az iskolát, akkor miért tartják még mindig elégtelennek a nyelvtudását?”
Amikor egy bevándorló ápolónő helyett házi ápolónőként dolgozik, gyakran gigamunkásként is végzi, mivel az otthoni ápolónő munkájának jelentős része magánintézményekben, például idősek otthonában történik. Ez oda vezet, hogy ha a munkavállalónak nincs állandó munkaviszonya, akkor nincs fizetett szabadsága sem, és nem jogosult a munkáltató által nyújtott szolgáltatásokra.
„Amíg egészséges és erős vagy, annyi műszakot vállalhatsz, amennyit csak akarsz, és jól kereshetsz. De ha megbetegszik, egyedül marad.”
Az életet beárnyékolja az állandó stressz, hogy a deportálás bármikor jöhet.
„„A bevándorlók alkalmazkodnak és alkalmazkodnak.”
Ndomon szerint a finn társadalomnak ellenőriznie kell az elvárásait, ha bevándorlókat keresnek Finnországban. Vagy el kell felejteni a bevándorlók társadalomba való integrációjáról szóló beszédet.
„Minden hivatalos nyilatkozat azt mondja, hogy az integráció kétirányú utca. De hogyan kétirányú utca az integráció Finnországban? A bevándorlók alkalmazkodnak és alkalmazkodnak, újra és újra tanulnak, de mindig a második helyen állnak.”
Ndomo szerint erről nem esik szó, mert a rendszer a finn társadalom javát szolgálja. Finnországnak alacsony bérű munkavállalókra van szüksége: gondozókra, Wolt-sofőrökre és takarítókra.
A bevándorlók státusza legutóbb novemberben került szóba szélesebb körben, amikor az APEH 2022-re vonatkozó adóadatait tette közzé. A Wolt egyik alapítója lett az év legtöbbet keresője Mikko „Miki” Kuusi valamint több más cégvezető is.
A vita felforrósodott, amikor egy tekintélyes gazdasági befolyásoló Anne Brunila azt mondta az X üzenetküldő szolgáltatásban, hogy szégyelli Wolt tetteit.
„Szégyellem magam, amikor látom, hogy a Wolt élelmiszerfutárjai éhbérre pedáloznak, anélkül, hogy az alapvető foglalkoztatási biztonságot élveznék” – írta Brunila.
Február elején a HS bemutatta, hogyan zsákmányolják ki a külföldi munkaerőt a finn építkezéseken.
Sok a finn és a külföldi hallgatók alacsony fizetésű munkahelyekre mennek tanulmányaik alatt, de a munkavégzés okai eltérőek lehetnek. Ndomo szerint a bevándorlók esetében általában menekülésről van szó. Ahhoz, hogy meghosszabbíthassák ideiglenes tanulmányi engedélyüket, pénznek vagy munkaszerződésnek kell lennie a számlán.
„Tehát végül bármilyen munkát vállalnak, hogy pénzt szerezzenek. Ezeket a munkákat „rossz első munkahelynek” nevezem.”
És a finn diákokkal ellentétben a bevándorlók számára az alacsony bérezésű munkák a tanulás után is megmaradnak.
Ndomo azt mondja, hogy részben bevándorlók is nézhetnek tükörbe. Az a tény, hogy olyan munkát vállalnak, amely nem felel meg a végzettségüknek, erősíti a rendszert.
Azonban nem mindenki tud úgy viselkedni, mint maga Ndomo. Amikor Finnországban végzett mesterképzése után már csak takarítói állás maradt, Ndomo Kenyába indult.
„Amikor odakerültem, állást ajánlottak nekem Finnországban. Elfogadtam az állást és visszajöttem.”
Az Ndomónak nincs közvetlen válasza arra, hogy Finnországnak mit kellene tennie a helyzet megváltoztatása érdekében. Egy dologban azonban biztos: Finnország nem engedheti meg magának, hogy elveszítse know-how-ját, ha sikeres lesz a nemzetközi világban.
Finnország migrációs céljait és azok méltányosságát – és Ndomo szerint az oktatási ajánlatot is – újra kell gondolni. Úgy gondolja, nincs értelme a diákokat Finnországba csábítani, ha itt nem tudnak nekik munkát ajánlani a saját szakterületükön.
„Ha például az egyetemi végzettség nem az, ami a munkaerőpiacon kell, akkor valamit tenni kell ellene.”
Ndomo jelenleg a Jyväskyläi Egyetemen dolgozik. Pesti még 11 hónapig bírja. Utána nincsenek tervek. Azt mondja, ő egy tipikus bevándorló, aki egy napot tölt el, amikor mást nem tud tenni.
Ősszel megnyílt egy pozíció egy finn egyetemen, amelyre Ndomo végzettsége tökéletes lett volna. De: „Nem voltam képesített a munkára, mert nem tudok finnül.”
Az Ndomo más országokat is fontolóra vett, ahol hosszabb munkaszerződések állnak rendelkezésre, és ahol meg lehet boldogulni angolul.
„Szeretem Finnországot, de ambiciózus vagyok, és ott fogok menni, ahol folytathatom a pályafutásomat.”
