Előfordul, hogy ha ránézünk valakire, akit szeretünk, a pupilláink kitágulnak, és ezt nem tudjuk kontrollálni.
Az egyik magyarázat az, hogy a dopaminhoz kapcsolódik. A dopamint boldogsághormonként ismerik, mert olyan érzést kelt, amelyet a legtöbb ember örömmel társít. A dopamin mellett a szemizmok is jelet kapnak agyunktól, ami a pupillatágulás pszichológiai reakcióját váltja ki. Ez a „mámorító” vegyszerek keveréke érzelmeket és kitágult pupillákat vált ki, ha valakire nézel, akit vonzónak találsz.
Egyes kutatások kimutatták, hogy a nagyobb tanulókkal rendelkező embereket vonzóbbnak találjuk, mint a kisebb tanulókkal rendelkezőket, különösen, ha a nőket tekintő férfiakról van szó. A férfiak a vizsgálat során „szépnek” nevezték a képen látható, nagyobb pupillájú nőt. Ez szöges ellentétben állt a kisebb pupillákkal rendelkező nő képével, amelyet „hidegnek” tartottak.
A pupillák kitágulása az idegrendszer dopamin tüzelésének jele is lehet, nem feltétlenül azért, mert szeretsz valakit. Szemünk természetesen elkerekedik ezekben a helyzetekben a vágytól, hogy többet lássunk és felmérjük, mi történik.
