Kapcsolatok és Család

Miért ne legyünk szerelmesek a számunkra tökéletes emberbe?

254views

Egyszer az életedben találkozol valakivel, akit a valaha élt legtökéletesebb emberi lényhez fogsz hasonlítani.
Aranyos arca, kiváló attitűdjei, nagyszerű teljesítményei és mosolya lesz, amely bárki szívét megolvaszthatja.
Mindenki beleszeret ebbe a „tökéletes srácba”, de ha egyszer megtalálja őket, menekülnie kell előle.

Ne feledje, hogy az ember tökéletessége egy maszk.

A tökéletességnek nincs mélysége; varázsát csak érzékeiddel lehet érezni, de szíveddel nem. A tökéletesség sokféleképpen megtéveszthet és manipulálhat, fel lehet használni ellened.
Ha beleszeretsz valaki más tökéletességébe, elégtelennek fogod érezni magad.

Csak vak rögeszméje lesz azzal a tökéletes emberrel, és figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy valójában Ön is megérdemli. Te leszel az, aki a szerelmét és ragaszkodását kergeti, és a végén megfélemlítheti tökéletességét.

És a szerelemnek nem szabad ilyen érzéseket keltenie.
Eleinte a tökéletes emberek bele fognak fulladni a varázsukba, ha szükségük van rá, hogy tegyél értük valamit. De ha a szükségleteiket kielégítik, akkor többé nem létezel az életükben.

Szokásuk természetesnek tekinteni az embereket, mert tudják, hogy könnyedén ellophatják a körülöttük lévők szívét.
A végén csak a saját okai lesznek

Mindenki tudja, hogy nem könnyű beleszeretni az emberek hibáiba. Az evolúciós elmélet miatt az emberek a gyengeségek helyett a legjobb tulajdonságaik alapján választják meg partnerüket.
De ahhoz, hogy szeressünk, el kell fogadnunk a hibákat is.

Az emberek gyengeségei olyan valóságos dolgok, amelyekkel többet kell foglalkozni, mint a testi bájjal.
Azok az emberek, akiknek van bátorságuk megmutatni hibáikat, valójában a legjobb emberek. Felkarolják gyengeségeiket és erősségükké alakítják át.

És soha ne felejtsd el, hogy nincs olyan, hogy szerelem első látásra, ez rajongás, nem igaz szerelem.
Ne ítélkezz és ne ess túl könnyen azokba, akiket tökéletesnek tartasz. Mindig emlékeznie kell arra, hogy az emberek olyanok, mint egy jéghegy: csak a felszínt látjuk, és mindig sokkal több van, mint amilyennek látszik.