Moszkva 2014 óta, de különösen 2022 óta felháborító politikát valósított meg az ukrán civilek – köztük több ezer kísérő nélküli kiskorú és serdülő – nagyarányú kitelepítésével és kitoloncolásával. A 2022-es orosz invázió egyik célja az volt, hogy nagyszámú ukrán állampolgárt elfogjanak, majd eloroszosítsanak Oroszország csökkenő népességének támogatására. Ez a cél ugyanolyan fontos lehet Moszkva számára, mint Ukrajna területének annektálása. A gyermekek kitelepítése és kitoloncolása a megszállt Krím-félszigetről és Donbászról 2014-ben kezdődött. A tény azonban csak 2022-ben vált széles körben ismertté, amikor is az illegális transzferek száma meredeken megnőtt.
Andreas UmlandFotó: Személyes archívum
2022. február 24-től a mai napig Oroszország legalább 19 546 kísérő nélküli ukrán gyermeket telepített ki vagy toloncolt ki. Ez az ukrán kormány „Childres of War” portálja által közölt hivatalos adat. A statisztika csak azokat a gyerekeket tartalmazza, akikről rokonoktól, tanúktól vagy helyi hatóságoktól kapott tájékoztatást a kormány Oroszországba deportálásukról vagy Ukrajna oroszok által megszállt részeire történő erőszakos átszállításukról, és csak azokat az eseteket veszi figyelembe, ahol ezek a bizonyítékok már ellenőrzés alatt állnak. A valós szám valószínűleg jóval magasabb.
Ide tartoznak a „háború gyermekei”, szó szerinti értelemben, vagyis azok a kiskorúak vagy fiatalok, akik különböző okokból magukra maradtak a harcok során. A kísérő nélküli gyerekeket orosz tisztviselők és aktivisták gyűjtötték be a frontvonalból vagy a megszállt ukrán területekről. Egyes gyerekek szüleit vagy rokonait orosz ügynökök (tisztviselők, aktivisták, kollaboránsok stb.) rávették, hogy fiaikat és lányaikat orosz nyári táborokba vagy más rekreációs központokba küldjék. Egy megállapodás szerinti kikapcsolódási idő után sokukat hosszabb ideig fogva tartották és/vagy máshová szállították. Az Emberi Jogok Regionális Központja (RCHR) szerint 2023 szeptemberéig nem kevesebb, mint 3855 kiskorú árvát és más, ukrán árvaházakban élő kiskorút deportáltak vagy telepítettek ki. Néhány ukrán gyereket a frontvonal mentén úgynevezett „szűrőtáborokban” választottak el szüleitől.
A legtöbb ilyen illegálisan átvitt, kísérő nélkül átvitt ukrán gyermeknek közeli rokona vagy más törvényes gyámja van. E szülők vagy gyámok egy része Ukrajna kormánya által ellenőrzött területein él, míg mások saját lakóhelyüket elhagyni kényszerültek. Az esetek túlnyomó többségében sem a hozzátartozók, sem az illetékes ukrán kormányhatóság nem adtak kifejezett engedélyt e kísérő nélküli gyermekek végleges átszállítására. Bizonyos oroszországi gyermektáborokat „integrációs programként” mutatnak be az ukrán gyerekek számára.
Oroszország különféle új jogi aktusokat fogadott el 2022-2023-ban az ukrán gyermekek oroszosításának és asszimilációjának elősegítésére. Ezek a felülvizsgálatok olyan helyzethez vezettek, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet jelentése szerint a gyerekeknek „gyakorlatilag nincs beleszólásuk az egész folyamatba (az állampolgárság megváltoztatásába), és ugyanez vonatkozik szüleikre vagy más (kezdeti) folyamatba. törvényes gyámok azokban az esetekben, amikor a gyermekeket elválasztják tőlük”.
Az orosz állampolgárság megadása feljogosítja az örökbefogadott gyermekeket „szociális garanciákra”, más szóval állami támogatásokhoz. Ez pénzügyi ösztönzőket teremt a potenciális alkalmazók számára. Az orosz családi törvénykönyv szerint az örökbefogadott gyermekek egyenrangúak szüleik saját gyermekeivel, így lehetővé válik a gyermek nevének, vezetéknevének, születési dátumának és helyének megváltoztatása. Ez megnehezíti az Oroszországban örökbe fogadott ukrán gyerekek és Ukrajnában élő rokonaik státuszának megállapítását.
Számos orosz kormányzati szerv vesz részt a kitoloncolási és örökbefogadási folyamatban, koordináló szerepet tölt be a Nemzetközi Büntetőbíróság által keresett Maria Lvova-Belova gyermekügyi biztos. Több tucat szövetségi, regionális és helyi orosz hivatal hajtja végre a kormány letelepítési és oroszosítási programját. Logisztikai koordinációval foglalkoznak; adománygyűjtés; kellékek biztosítása; gyermektáborok vezetése; valamint az oroszosítási kampány népszerűsítése Oroszországban és Ukrajna megszállt területein.
Ukrán tisztviselők számos hívást intéztek Oroszországhoz. 2023 márciusában Irina Verescsuk ukrán miniszterelnök-helyettes felszólította Moszkvát, hogy „azonnal adja át az összes (ukrán) árva és szülői felügyelet nélküli gyermek névsorát” Moszkva ellenőrzése alatt. 2022 óta az ukrán bírálatok egyre gyakrabban célozzák a gyermekek kényszerátadásainak megelőzésével és visszafordításával megbízott nemzetközi szervezeteket. Furcsa módon a kényszerátadások megelőzése és visszafordítása helyett a Fehérorosz Vöröskereszt Társaság, amely a közelmúltig a Vöröskereszt Nemzetközi Szövetségének (ICRC) tagja volt, részt vett ukrán gyermekek fehéroroszországi kitoloncolásában. Az ICRC-t, az ENSZ-főtitkár gyermekekért és fegyveres konfliktusokkal foglalkozó különleges képviselőjét és az ENSZ Gyermekalapját (UNICEF) felkérték, hogy fokozzák az elrabolt gyermekek azonosításával, visszaküldésével és újraegyesítésével kapcsolatos munkájukat.
Mivel a gyermekek kitoloncolása a mai napig tart, és csak nagyon kevesen sikerült visszafordítani, az ukrán kormány különféle kezdeményezéseket indított. Köztük van a Gyermekjogi Központ; a Bring Kids Back UA program; valamint a Gyermekvédelmi és Biztonsági Koordinációs Tanács. Mentsétek meg Ukrajnát Alapítvány, SOS Gyermekfalvak és RCHR a kitoloncolt gyermekek visszatérését támogató vagy irányító ukrán civil szervezetek közé tartozik. A hivatalosan eddig nyilvántartott közel 20 000 lakóhelyüket elhagyni kényszerült vagy kitoloncolt gyermek közül azonban csak mintegy 400 gyermek került vissza Ukrajnában a kormány által ellenőrzött területre.
A nemzetközi közvélemény lassan megnőtt a gyermekek oroszországi tömeges kitoloncolásával kapcsolatban. 2022. július 1-jén a globális emberi jogi szervezetek moratóriumot kértek az ukrán gyermekek nemzetközi örökbefogadásáról, összhangban az ukrán kormány megközelítésével és a nemzetközi joggal. 2023 márciusának elejéig ezt a fellebbezést 43 civil szervezet írta alá. 2022 szeptemberében az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el, amelyben többek között felszólította Oroszországot, hogy:
„azonnal szüntesse meg (…) a gyermekek Oroszország és az Orosz Föderáció által megszállt területekre történő minden erőszakos átadását, valamint Ukrajna egész nemzetközileg elismert területéről átvitt gyermekek nemzetközi örökbefogadását; (…) helyezzen hatályon kívül minden törvényt amely megkönnyíti az ukrán gyermekek örökbefogadását; (…) haladéktalanul tájékoztatást ad minden fogvatartott vagy kitoloncolt ukrán nevéről, tartózkodási helyéről és jólétéről, és lehetővé teszi az összes ukrán civil, köztük a gyermekek biztonságos visszatérését”. Egy 2023. februári állásfoglalásában az EP tovább ment, és kijelentette, hogy a gyermekek egyik csoportból a másikba való áthelyezése népirtás bűncselekményének minősül.
2023. június 1-jén, a Nemzetközi Gyermeknapon 23 ukrajnai külképviselet közös közleményt adott ki az ukrán gyermekek Oroszország általi erőszakos kitoloncolásával kapcsolatban, amely így zárta: „Elszámoltatjuk Oroszországot az ukrajnai törvénytelen és barbár cselekedeteiért!”.
E széles körű elítélés ellenére kísérő nélküli ukrán kiskorúak ezrei maradnak Oroszországban vagy az oroszok által megszállt területen törvényes gyámok nélkül. Minél tovább maradnak távol otthonaiktól és családjuktól, annál fájdalmasabb, bonyolultabb és problematikusabb lesz jövőbeli hazatelepülésük. Amíg Oroszországban és Fehéroroszországban felelősségteljesebb kormányok nem kerülnek hatalomra, hatalmas többoldalú és többirányú fellépésre van szükség a gyors és kézzelfogható változás eléréséhez.
A nemzeti és transznacionális szereplőknek a verbális beavatkozásokról az eredményorientált cselekvésekre kell áttérniük. Az RCHR azt javasolta, hogy ahelyett, hogy általános humanitárius vagy politikai nyilatkozatokban egyszerűen megemlítenék a gyermekek tömeges oroszországi deportálását, fogadjanak örökbe és tegyenek közzé olyan ad hoc hivatalos dokumentumokat, amelyek kifejezetten az ukrán gyermekek hazaszállítására szólítanak fel. Az ENSZ Közgyűlésének, más nemzetközi közgyűléseknek és a lehető legtöbb nemzeti parlamentnek ezt kell tennie.
Ezenkívül az RCHR azt javasolta, hogy Ukrajna és a hazaszállítás terén együttműködni hajlandó partnerek kössenek megállapodásokat; bővíteni kell a jelenleg szankcionált és a kitoloncolásokban érintett személyek listáját, és bővíteni kell a már szankcionált személyek befolyásolásának eszközeit; a Nemzetközi Büntetőbíróságnak új elfogatóparancsot kell kiadnia a Putyin és Lvova-Belova biztos ellen indítottak mintájára; új bűncselekményekkel kell kiegészíteni a meglévő elfogatóparancsokban felsoroltakat; a befagyasztott orosz vagyont pedig le kell foglalni, és az illegális deportálások és kényszerű lakóhelyelhelyezések áldozataivá vált gyermekek szükségleteire kell fordítani.
Az ukrán gyermekek kitoloncolásában és asszimilációjában részt vevő orosz tisztviselőkre vonatkozó korlátozásoknak az uniós szankciócsomagok kiemelkedő elemévé kell válniuk. Az ukrán gyerekek kitoloncolásával és asszimilálásával kapcsolatos uniós szankciókat ki kell terjeszteni azokra a civil szervezetekre, cégekre, iskolákra, egyetemekre, szakmai szervezetekre és így tovább, amelyek – gyakran nyíltan, sőt demonstratív módon – részt vesznek a deportálási és oroszosítási erőfeszítésekben. Az RCHR további javaslatai a következők: a megerősített és feltételezett deportált gyermekek listájának bővítése; e listák ellenőrzésre történő továbbítása Oroszországnak megfelelő nemzetközi szervezeteken vagy harmadik országokon keresztül; Ukrajnán belüli és kívüli helyek azonosítása az Ukrajnába hazatelepített gyermekek rokonaikhoz vagy a gondozásukra felhatalmazott más személyekhez történő ideiglenes elhelyezésére.
Bonyolult kihívást jelent, hogyan lehet figyelmeztetni a nemzetközi közösség még mindig nagyrészt tudatlan részét az orosz gyermekelhelyezési politika mértékére, súlyosságára és tragédiájára. Míg Nyugaton sok érdeklődő akadémikus, politikus és diplomata jól tájékozott, az európai és más országok „hétköznapi” polgárai továbbra is csak korlátozottan tudnak erről a botrányos helyzetről. Ezt a szakadékot át kell hidalni, különös figyelmet fordítva a globális dél országaira, ahol népszerűek a Kreml orosz-ukrán háborúról szóló narratívái. Az újságírók, szerkesztők, bloggerek, szerkesztők, szakértők, művészek számára kiírt speciális ösztöndíjak, díjak, versenyek, túrák, találkozók, workshopok és így tovább megfelelő elemző, újságírói és művészi szövegek, podcastok, valamint anyagvideók elkészítéséhez kell vezetniük eléréséhez és a nagyközönség számára történő közvetítéséhez. _Olvassa el a teljes cikket, és kommentálja a Contributors.ro oldalon
