Sir Lindsay Hoyle alsóházi elnöki pozíciója továbbra is veszélyben van, mivel egyes képviselők arról beszélnek, hogy a szerdai westminsteri kaotikus jelenetek nyomán már a jövő héten szavazást kényszerítenek a jövőjéről.
A parlament álláspontja kétséges volt, mivel a parlamenti eljárások körüli rejtélyes vita a Gázáról szóló vita során több képviselő távozását eredményezte az ülésteremből.
A képviselők olyan mechanizmusokat vizsgálnak, amelyek segítségével bizalmi indítványt kényszeríthetnek Hoyle-ra, ideértve álláspontjáról szóló sürgősségi vitát is.
„A házelnök dolga lenne eldönteni, hogy elfogadja-e vagy elutasítja ezt, nem tudom, hogyan utasíthatná el” – mondta egy tory képviselő.
A házelnök a Skót Nemzeti Párt és a kormányzó konzervatívok dühét váltotta ki az egyezmény megszegése után azzal, hogy elfogadta a munkáspárti módosító indítványt az SNP indítványához, amely azonnali tűzszünetet követelt.
Hoyle azt mondta, hogy döntésének célja az volt, hogy széles vitafórumot kínáljon egy vitatott kérdésről – olyanról, ahol a képviselők személyes biztonsága is felmerült. Egy magas rangú parlamenti tisztviselő azonban figyelmeztette őt a lépésre.
Hetvenegy képviselő tette fel a nevét, hogy bizalmatlanságot fejezzenek ki a házelnök iránt. Hoyle bocsánatot kért a képviselőktől csütörtökön, és kijelentette: „Hibát követtem el: hibázunk, és én viselem a sajátomat.”
Mi történhet a jövő héten?
Penny Mordaunt, a konzervatív párti miniszter és a Commons vezetője jelezte, hogy a parlamenti időt elkülöníthetik a Hoyle-i bizalmi szavazásra, de ezt inkább a képviselők, nem pedig a kormány ügyének minősítette.
Más miniszterek Sir Keir Starmerre, a munkáspárti vezetőre fordították a tüzet, és nem a házelnököt hibáztatták. Starmer találkozott Hoyle-lal, mielőtt a házelnök elfogadta a munkáspárti módosítást.
William Wragg, az alsóház közigazgatási és alkotmányügyi bizottságának tory elnöke azonban csütörtökön azt mondta, hogy bizalmatlansági indítványát „érdemi indítványként” kívánja benyújtani az alsóházhoz.
Hasonlóképpen Stephen Flynn, az SNP westminsteri vezetője „a lehető legkorábbi szavazásra” szólított fel Hoyle jövőjéről.
Mennyire egyszerű eltávolítani a hangszórót?
Elméletileg a házelnököt nem lehet kimozdítani pozíciójából, még akkor sem, ha a képviselők többsége a menesztésére szavazott.
De nem Hoyle lenne az első poszt, akit politikai nyomásra lemondásra kényszerülnek. Michael Martin, aki 2000-ben lett házelnök, 2009-ben lemondott a költségbotrány kezelése miatt.
Körülbelül két tucat képviselő írt alá egy bizalmatlansági indítványt, amelyben Martin kilépését kérte. Ő volt az első házelnök, akit kiszorítottak azóta, hogy John Trevort 1695-ben menesztették, miután elkapták kenőpénz elfogadásán.
Hoyle elődjét, John Bercow-t megfélemlítési vádak kínozták, amelyeket tagadott. Bercow túlélte a korábbi, 2015-ös kiszorítási kísérletet, amelyet William Hague, a Ház akkori tory vezetője vezetett.
Hogyan jutottak el idáig a képviselők?
Egyes képviselők azzal vádolták Hoyle-t, hogy megszegte a parlamenti egyezményt, hogy Starmer elkerülje a háttérben állók nagy lázadását, köztük néhány árnyékminisztert, akiknek le kellett volna mondaniuk.
Hoyle arra törekedett, hogy mindhárom nagy párt szavazhasson a saját álláspontjáról, de döntése azt jelentette, hogy az SNP hivatalból nem szavaz, ha a Munkáspárt módosító indítványát elfogadják.
Miután a konzervatívok drámaian megtagadták a vitában való részvételt, a Munkáspárt módosító indítványát rábólintották.
A skót párt évente csak három „ellenzéki napra” jogosult, szemben a Munkáspárt 17 napjával.
Sok munkáspárti képviselő meg akarta szavazni a párt saját módosító indítványát, amely „azonnali humanitárius tűzszünetet” követel, és azt is követelte, hogy a Hamaszt adja vissza az izraeli túszokat. A pártok ostorai akadályozták őket abban, hogy támogassák az SNP indítványát, amely kritikusabb volt Izrael gázai akcióival szemben.
Egyes munkáspárti képviselők attól tartottak, hogy ha nem szavazhatnak egyik indítványra sem, akkor a palesztin-barát tüntetők megfélemlítésével kell szembenézniük.
A tory és az SNP parlamenti képviselői szerint Hoyle vagy egykori pártja megsegítése érdekében tett, vagy engedett a termen kívüli tüntetőknek, ami szerintük egyik sem volt elfogadható. Hoyle, akit 1997-ben Munkáspárt képviselőjévé választottak, semleges játékvezetőként köteles fellépni a Commons-eljárásban.
Thomas Fleming, az UCL Alkotmányügyi Osztályának munkatársa szerint Hoyle döntése Bercow hivatali idejére emlékeztetett, mivel gyakran kritizálták a szabályok „szokatlan módon történő értelmezése” miatt.
Elhalványul az ellenzék?
Mivel a parlamenti képviselők körülbelül 10 százaléka jelenleg aláírja a Hoyle elleni bizalmatlansági indítványt, valószínűleg megnyeri a bizalmi szavazást, kivéve a parlamenti hangulat drámai változását.
A hangszóró kiszorításának folyamata egyáltalán nem egyszerű. Egy tory képviselő azt mondta, hogy ami ezután történt, az „átláthatatlan” volt.
„Penny Mordaunt álláspontja az, hogy meg kell várnia, hogy meglássa az érzelmek erejét a Házban, mielőtt döntést hozna” – mondták, de nem volt pontos mérce annak eldöntésére, hogy mikor indítson bizalmi szavazást.
A Munkáspárt megvédte a házelnököt, azzal érvelve, hogy az a Commons legjobb érdeke szerint járt el.
Egyes tory képviselők nem szívesen lépnek fel Hoyle ellen, akit kedves és párton kívüli figurának tartanak.
Megígérte, hogy nyugalmat hoz a kamarába, és „humorral és halk szavakkal” vezet, nem pedig elődje durvább hozzáállását, amikor kiválasztásra törekedett.
De dönthet úgy, hogy nem maradhat a posztján, ha a képviselők jelentős része – még ha kisebbségben is marad – nem bízik benne.
„Nem írtam alá az EDM-et, de Lindsay ellen szavaznék, ha a Commons szavazásáról van szó, mert úgy gondolom, hogy itt elrontotta” – mondta a tory kabinet egyik volt minisztere.
