– Meg akartak alázni minket. Az Izrael által fogva tartott palesztin nők azt állítják, hogy bántalmazást követtek el Izraelben
Jeruzsálem — Nabela úgy gondolta, hogy a gázai ENSZ-iskola biztonságos menedék. Aztán megérkezett az izraeli hadsereg.
A katonák megrohamozták a helyet, és megparancsolták a férfiaknak, hogy vetkőzzenek le, a nőket pedig egy mecsetbe hurcolták szalagkutatásra. Így kezdődött hat hét izraeli őrizetben, amibe, mint mondta, ismétlődő veréseket és kihallgatásokat is tartalmazott.
„A katonák nagyon kemények voltak, megvertek és héberül üvöltöztek velünk” – mondta a 39 éves gázai nő, aki azzal a feltétellel beszélt, hogy a vezetéknevét nem használják, mert attól tart, hogy ismét letartóztatják. „Ha felemeltük a fejünket vagy kiejtünk bármilyen szót, fejbe vernek minket.”
Az izraeli erők által Gázában fogva tartott palesztinok az Izrael-Hamász háború során széles körben elterjedt fizikai bántalmazásról és elhanyagolásról számoltak be. Nem tudni, hány nőt vagy kiskorút vettek őrizetbe.
Nabela elmondta, hogy egy koedukált csoportban átszállították az izraeli létesítmények között, mielőtt megérkezett az északi Damon börtönbe, ahol becslése szerint legalább 100 nő volt.
A jogvédő csoportok szerint Izrael „eltűnik” a gázai palesztinok – vádemelés és tárgyalás nélkül fogva tartja őket, és nem árulja el családtagjainak vagy ügyvédeinek, hogy hol tartják őket. Az izraeli börtönszolgálat szerint „a professzionálisan képzett börtönőrök minden alapvető jogot maradéktalanul alkalmaznak”.
Izrael háborút üzent, miután a Hamász vezette fegyveresek október 7-én körülbelül 1200 embert megöltek, és nagyjából 250 másikat túszul ejtettek.
Azóta a szárazföldi csapatok palesztinok százait tartóztatták le, hogy felkutassanak feltételezett fegyvereseket és hírszerzési információkat gyűjtsenek. Világszerte felháborodást váltottak ki a térdelő, lehajtott fejű és megkötött kezű, bekötött szemű férfiak képei. Gáza északi részén és a déli Khan Junisz városában az ENSZ iskoláiból és kórházaiból egyszerre több tucat csapat gyűlt össze, köztük egészségügyi személyzet.
A hadsereg azt mondta, hogy levetkőztetik a fogvatartottakat, hogy robbanóanyagok után kutassanak, és behozzák őket Izraelbe, mielőtt visszaengednék őket Gázába, ha ártatlannak ítélik őket.
Nabela számára ez a folyamat 47 megrázó napot vett igénybe.
Az izraeli evakuálási parancs ellenére Nabela és családja úgy döntött, hogy nem hagyják el Gázát, mert úgy gondolták, hogy Gázában sehol sincs biztonságban. A csapatok beléptek az iskolába, ahol december 24-én menedéket nyújtottak.
„Rettegtem, és azt képzeltem, hogy ki akarnak végezni minket, és ott eltemetnek” – mondta.
Az erők elválasztották Nabelát 13 éves lányától és 4 éves fiától, és felrakták egy teherautóra, amely egy dél-izraeli létesítménybe tartott. A Physicians for Human Rights-Israel, vagyis a PHRI izraeli csoport szerint a Gázában tartózkodó összes fogvatartottat először a Sde Teiman katonai bázisra szállítják.
„Megfagytunk, és kénytelenek voltunk térden állni a földön” – mondta Nabela az Associated Press-nek egy iskolássá vált rafahi menhelyről, ahol más, nemrégiben szabadult fogvatartottakkal együtt tartózkodik. „Hangos zene, kiabálás és megfélemlítés – meg akartak alázni minket. Megbilincselték, bekötötték a szemünket, és láncra volt kötve a lábunk.”
A több börtön között mozgó Nabela elmondta, hogy ismételten átkutatták és fegyverrel kihallgatták.
A Hamászhoz fűződő kapcsolatáról és a fegyveresek kiterjedt földalatti alagúthálózatának ismeretéről kérdezték, ártatlannak vallotta magát, és azt mondta a kihallgatóknak, hogy háziasszony, férje pedig a Hamász riválisának, a Palesztin Hatóságnak dolgozik.
Egy Gázából őrizetbe vett nő, aki névtelenül nyilatkozott, mert tartott egy újabb letartóztatástól, azt mondta az AP-nek, hogy a Damon börtönbe szállítása előtti orvosi ellenőrzés során az izraeli erők arra utasították, hogy csókoljon meg egy izraeli zászlót. Amikor visszautasította, egy katona megragadta a hajába, és az arcát a falba vágta.
A PHRI jelentésében a volt gázai fogvatartottak hasonló rossz bánásmódot állítottak.
Az egyik, akinek a nevét kivágták, azt mondta, hogy a dél-izraeli Ketziot börtön őrei vizelték ki, és szemtanúja volt a csíkos átvizsgálásoknak, ahol az őrök a meztelen fogvatartottakat egymás közelében kényszerítették, és keresőeszközöket helyeztek a fenekükbe.
A PHRI az izraeli börtönöket, amelyekben ciszjordániai és kelet-jeruzsálemi palesztinok is biztonsággal kapcsolatos vádak miatt fogva tartanak, „a megtorlás és a bosszú apparátusának” nevezte. Azt állította, hogy a börtönszolgálat és a katonaság „szabad kezet kapott, hogy bármit is láthasson. elfér.”
A jelentés szerint a háború kezdetén a börtönök „zárolási módba” léptek, és a fogvatartottakat két hétre zárkába zárták. A háborús szükségintézkedések értelmében az izraeli parlament októberben felfüggesztette a normál cellakapacitási követelményeket. Azóta a fogvatartottak matracon alszanak a túlzsúfolt cellákban.
A jelentés szerint a telefonjogosultságokat teljesen felfüggesztették. Egyes létesítményekben a biztonsági szárnyakat leválasztották az áramról és a vízről, így a fogvatartottak a nap nagy részében sötétségbe borultak, a zuhanyzók és a mosdók pedig használhatatlanná váltak.
Nyolc napig egy ismeretlen dél-izraeli létesítményben Nabela azt mondta, hogy nem zuhanyozott, és nem férhet hozzá menstruációs betéthez vagy piperecikkekhez. Kevés volt az étel. Nabela szerint egyszer az őrök ledobták a fogvatartottak ételeit, és azt mondták nekik, hogy egyenek a padlóról.
A katonaság tájékoztatása szerint minden fogvatartott ruhát, takarót és matracot kap. Cáfolta, hogy a cellák túlzsúfoltak volna, mondván, hogy a fogvatartottaknak elegendő hozzáférésük volt WC-hez, élelemhez, vízhez és orvosi ellátáshoz.
„A vádakban leírt, a fogvatartottakkal szembeni erőszakos és ellenséges bánásmód tilos” – közölte a katonaság az AP megjegyzéskérésére válaszolva. „A nem megfelelő magatartás eseteit kezelni fogják.”
A Ketziot és Damon börtönökkel kapcsolatos kérdéseket az izraeli börtönszolgálathoz utalta, amely nem kommentálta az állításokat azon túl, hogy nem vett részt a gázai palesztinok letartóztatásában és kihallgatásában.
Nabela azt mondta, soha nem beszélt ügyvéddel vagy bíróval.
Az izraeli törvény háborús felülvizsgálata értelmében minden gázai fogvatartott 45 napig vádemelés és tárgyalás nélkül fogvatartható.
A „törvénytelen harcosoknak” nevezett személyek a nemzetközi jog szerint nem részesülnek ugyanolyan védelemben, mint a hadifoglyok. A PHRI szerint a bíróság előtti megjelenésük elhúzódhat, és megvonható az ügyvédhez való hozzáférés. A HaMoked izraeli jogvédő szervezet közölte, hogy 600 gázai embert tartanak fogva törvénytelen harcosként izraeli börtönökben, és továbbiakat katonai létesítményekben tarthatnak fogva.
A palesztin fogvatartottak azt mondták a PHRI-nek, hogy a megfelelő orvosi ellátás ritka, még azok esetében is, akik inzulin- vagy kemoterápiás kezelésre szorulnak.
Az AP birtokába került egy hivatalos dokumentum, amely a Sde Teiman katonai egészségügyi intézményben végzett műveletekről szól, és előírja, hogy a törvénytelen harcosokat megbilincselve és bekötött szemmel kezelik.
Az egészségügyi személyzet nevét anonimként kezelték, „hogy fenntartsák a gondozók biztonságát, jólétét és életét” – áll a közleményben. Az orvosi eljárásokhoz nem volt szükség a páciens beleegyezésére, és azt mondta, hogy a bizalmas egészségügyi információkat átadhatják a fogvatartási központ személyzetének.
A hadsereg tájékoztatása szerint a fogvatartottak megbilincselését „becsült veszélyszintjüknek és egészségügyi állapotuknak megfelelően végezték”. Az izraeli egészségügyi minisztérium nem válaszolt a megkeresésekre.
A Palesztin Fogolyklub jogvédő szervezet szerint október 7. óta tizenegy palesztin fogvatartott halt meg izraeli őrizetben, a legutóbbi eset pedig csak ezen a héten történt. Legalább öten szenvedtek krónikus betegségben, ami a PHRI szerint aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy orvosi elhanyagolás miatt haltak meg.
Az izraeli hadsereg azt mondta, hogy megvizsgálja a haláleseteket.
Nabela sorsa javult, amikor megérkezett Damonhoz. Ott találkozott Ciszjordániából fogva tartott palesztin nőkkel.
Azt mondta, a nők kedvesek. Volt villany és meleg zuhanyzó. Kihallgatója hangosan azon tűnődött, miért vették őrizetbe Nabelát.
Másfél hónappal letartóztatása után egy börtönigazgató bejelentette, hogy Nabelát körülbelül 20 másik nővel együtt szabadon engedik. Az izraeli buszok egy gázai átkelőhöz vitték őket, ahol az ENSZ menedékhelyeihez jutottak a déli Rafah városában, tele lakóhelyüket elhagyni kényszerült palesztinokkal. Nem utazhat Gázába, ahol a családja marad.
Nabela zúzódásos arccal emlékezett vissza az egyik utolsó kihallgatására. Sírni kezdett, és a kihallgatója azt mondta neki:
„Ne sírj emiatt. Jobb itt élni, mint Gázában.”