Ingyenesen oldja fel az Editor’s Digest szolgáltatást
Roula Khalaf, az FT szerkesztője kiválasztja kedvenc történeteit ebben a heti hírlevélben.
A hongkongi Hollywood Road mintegy turistacsapdává vált, művészeti galériákkal és antikváriumokkal, amelyek sűrűn sorakoznak a meredek, keskeny úton. De itt, az 1970-es évek végén Peter Fung befektetési bankár kísérteni kezdett az üzletekben, bútorokat és régiségeket vásárolt.
Lánya, Lynn Fung szerint a gyűjtés akkor kezdődött, amikor apja új kanapét vásárolt – de egy pár antik faszékkel tért vissza. „Anyám nem volt a legjobban elégedett, különösen azért, mert rendkívül kényelmetlenül érezték magukat” – nevet.
De ez az első vásárlás felkeltette apjában az egész életen át tartó érdeklődést az antik Ming és Qing bútorok, kozmetikumok, japán régiségek és a 18. századi ezüst iránt, olyannyira, hogy Fung minden szombaton, „esőben, sütben vagy tájfunban” vásárolt. expedíciók egy dim sum ebéd után.
„Abban az időben a Hollywood Road az antikvitás gyűjtők mekkája volt. Ráadásul, mivel apám mérnöknek tanult, lenyűgözi a dolgok összeállítása – így az antik bútorok vagy kozmetikumok készítésének készsége felkeltette az érdeklődését” – mondja Fung.
Az évtizedek során Fung otthona fokozatosan megtelt a férfi szerzeményeivel, és Lynn tinédzserként bevallja, meglehetősen zavarban volt, hogy barátait hazahozza. „Kísértetiesnek találták egy baldachinos Ming ágyban aludni, amelyről mindenki meg volt győződve, hogy kísértet jár.”
Ma a kollekció a világ egyik legkiemelkedőbb Ming és Qing huanghuali és zitan (kemény fa) bútor összeállítása. „A bútorok 70-80 százalékát a Hollywood Road kereskedőitől vásárolták” – mondja Fung. Így természetes volt, hogy amikor Peter Fung úgy döntött, hogy kincseit – mára mintegy 7000 tárgyra nőtt – a saját múzeumában állítja ki, éppen ezen az úton haladt. Felújított egy 1960-as évekbeli épületet, és négy emeletnyi bemutatóteret alakított ki: idén márciusban ünnepli megnyitásának 10. évfordulóját.
Peter Fung vásárlása jelentősen lelassult, és a Liang Yi múzeum működtetését most Lynnre bízták. Londonból irányítja, ahol jelenleg is található. „Az időzóna azt jelenti, hogy reggel a múzeumban dolgozhatok, és a gyerekeimmel lehetek [aged four years and 18 months] délután – mondja. A gyűjtést illetően nem követte apja nyomdokait: „Talán azért, mert annyi mindenen nőttem fel, inkább minimalista vagyok.”
De gyakorlatiasan irányítja a múzeumot, és az egyik fontos szempont számára a kiállítás. A múzeum elrendezése az ő ízlését tükrözi – „Teret akartam adni a daraboknak” – mondja Lynn. „Nagyra értékeljük a látogatói élményt: a legtöbb kiállított tárgy érinthető, és a látogatókat arra biztatjuk, hogy üljenek a bútorokra.” Le kell foglalnia egy látogatást, és a docensek elmagyarázzák. A legkényesebb tárgyakat kis csoportok számára is nyitva tartó műhelyek is működnek.
„Apám a kínai bútorok elismerését szeretné más kézműves mesterségek mellett, és el kell mondanunk, hogy üzletemberként is tisztában van a befektetés értékével” – mondja Lynn. „Nem állíthatom, hogy a fizikai tér örökké fennmarad; mint a legtöbb családnál, mi nem igazán beszélünk a jövőről, de semmiképp sem áll szándékunkban eladni semmit.”
Hongkongon kívüli múzeumokkal működik együtt, és jelenleg egy antik dobozok témájú bemutatón dolgozik, amelyet Hangzhouban tartanak 2025 elején. Izgatottan várja az ohiói Toledo Művészeti Múzeummal közös kiállítást is; Régi mester festményeiket Liang Yi kínai bútoraival párosítják az idén szeptemberben induló háromvárosi kínai körútra.
Azt kérdezem tőle, milyen nehéz egy olyan múzeumot népszerűsíteni, amely olyan alkotásokat mutat be, amelyek nem – gondosan választom a szavamat – „trendiek”, a modern és kortárs művészetre rögzült művészeti világban. Finoman javítja a „trendi” szót „időtlen”-re, és elmagyarázza: „A gyűjtemény gondnokaként ez a küldetésem, hogy ezek a gyönyörű darabok relevánsak és érdekesek legyenek a mai és a következő generációk számára.”
