Küzd a gyulladásokkal és méregteleníti a szervezetet. Ezt a nem feltűnő gyógynövényt évszázadok óta nagyra értékelték

A legtöbben nem fordítunk különösebb figyelmet erre a nem feltűnő növényre, közönséges gyomként kezeljük. A közönséges tyúkfű (Stellaria media), közismert nevén tyúkhús azonban csodálatos gyógyító tulajdonságokkal rendelkezik. Érdemes tudni róluk, főleg, hogy valóban mindenütt jelen vannak!

A tyúkfű, a szegfűszegfélék családjába tartozó egynyári növény, amely egész évben veti magát, amikor a körülmények megengedik. A tyúkfűben az a képessége különböztethető meg, hogy valamivel 0 Celsius fok feletti hőmérsékleten csírázik, valamint a magvak kivételes tartóssága, amelyek akár 68 évig is megőrzik csírázóképességüket. Ez az évelő nemcsak a szél vagy a madarak által terjed, hanem vegetatívan, gyökereken keresztül is.

Közönséges csicseriborsó – cukorbetegség

A közönséges tyúkhús a nedves, nitrogént kedvelő és termékeny talajokat kedveli, ezért nem csak a lakossági gyepeken, hanem a mezőgazdasági területeken is gyakori vendég, ahol problémás gyomnövény lehet. A tyúkhús jelenléte azonban a talaj termékenységének természetes mutatója is lehet.

Közönséges csirkefű – összetétele

A csicseriborsó kémiai összetétele rengeteg hatóanyagot tár fel:

• Szaponinok – gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkeznek és segítik a szervezet tisztítását.
• beleértve a rutint is – erősíti az ereket.
• Vitaminok, köztük C, PP (niacin), E, ​​B2 (riboflavin), B1 (tiamin) és A provitamin (β-karotin).
• Para-aminobenzoesav (PABA) – támogatja a bőr egészségét.
• – gazdag foszforban, káliumban, vasban, magnéziumban, cinkben, mangánban, rézben, krómban, szelénben, jódban és szilíciumban.

Dr. Henryk Różański, a híres botanikus és fitoterapeuta hangsúlyozza a csirkefűben található, könnyen felszívódó C-vitamin fontosságát, amely összevethető a gyógyszertárból származó vitamindrazsékban található adaggal.

Csicserifű – népi gyógyászatban való felhasználás

Hagyományosan a csicseribort a népi gyógyászatban világszerte használták. Íme néhány felhasználási lehetőség:

• A csicseriborsó infúziókat emésztőrendszeri problémák, köhögés és rekedtség kezelésére használták.
• Lábduzzanat esetén a csicseriborsó infúziós fürdőt javasolták.
• A csicseriborsó borogatás segített radikulitisz vagy szalagfeszülés esetén.
• A tyúkfű tinktúrákat vizelethajtóként és vérzéscsillapítóként használták, különösen aranyér vérzése esetén.

A csicseriborsó egy olyan növény, amelyet ősidők óta nagyra értékelnek a hagyományos gyógymódokban, terápiás tulajdonságait világszerte elismerik. A középkorban azt hitték, hogy hűsítő és méregtelenítő tulajdonságokkal rendelkezik. Vízkivonatok és zsírok, például libazsír vagy sündisznózsír alapú kenőcsök készítésére használták, amelyeket különféle bőrproblémák kezelésére alkalmaztak.

A 16. századi orvosok ecettel és sóval főtt csicseriborsó használatát javasolták olyan betegségekre, mint a rüh. Különféle bőrkiütések kezelésére is használták. Ezt a növényt infúzió formájában is használták tüdőbetegségek (például köhögés és vérzéscsillapítás) kezelésére, sőt még a tuberkulózis kezelésére is. Erős tyúkfű infúziót ajánlottak fürdőhöz a lábduzzanat enyhítésére, az ebből a növényből készült borogatást pedig törések, ideggyulladások és szalaghúzódások esetén.

Szív- és májbántalmakra ajánlottak tyúkfű alkoholos tinktúráit is, valamint vizelethajtóként és aranyér elleni szerként. Az ízületi fájdalmakat tyúkfű tinktúrával bedörzsölve enyhítették, a friss gyógynövényt pedig a saroksarkantyú okozta fájdalmak enyhítésére használták.

Chickweed – potenciálisan rákellenes hatás

Napjainkban olyan országokban, mint Oroszország és Kína, a csicseribort még mindig használják sebek kezelésére, valamint fájdalomcsillapítóként és potenciálisan rákellenes szerként. A csicseriborsó népi gyógyászatban való felhasználásának ez a gazdag története kiemeli rendkívüli sokoldalúságát, és megerősíti, hogy ez a növény milyen értéket jelenthet a természetes kezelések területén.

A tyúkhús rendkívüli sokoldalúsága miatt évszázadok óta nagyra értékelték a hagyományos gyógyászati ​​gyakorlatokban. A modern tudomány egyre inkább hajlamos a benne rejlő lehetőségek vizsgálatára, különösen az antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatások összefüggésében. Az olyan oligoszacharidokkal kapcsolatos felfedezések, mint a raffinóz, a sztachióz és a lichnóz, új távlatokat nyitnak a csirkefű gyógyászatban és dietetikában való felhasználása előtt.

Közönséges csirkefű – tápértékek

A csirkefű kutatása feltárja potenciális rákellenes tulajdonságait is. Az antioxidánsok, köztük a flavonoidok és vitaminok bősége hozzájárulhat a sejt DNS károsodásáért és a rák kialakulásáért felelős szabad gyökök semlegesítéséhez. Bár további kutatásokra van szükség, az első eredmények ígéretesek, és azt sugallják, hogy a csirkefű a megelőző étrend értékes elemévé válhat.

Közönséges csirkefű – hogyan kell enni?

A csicseribort gyógyászati ​​tulajdonságain kívül a főzéshez is használják. A fiatal levelek és hajtások ízletes és egészséges kiegészítői lehetnek salátáknak, leveseknek vagy pesto alapanyagaként. Magas vitamin- és ásványianyag-tartalma értékes kiegészítője a tavaszi és nyári ételeknek, egy kis vadságot és újdonságot visz be a napi menübe.

A csicseriborsó remek példa arra, hogy a természet a legváratlanabb helyeken is kínál nekünk egészségkincseket. Ezért érdemes új szemmel tekinteni rá – nem csak gyomnövényként, hanem értékes, többszörös felhasználású erőforrásként. A helyi, vadon élő növények felfedezése és megbecsülése hozzájárulhat táplálékfüggetlenségünk növeléséhez, valamint a minket körülvevő természet mélyebb megértéséhez és tiszteletéhez.