Esküvői harangok, amelyek hangja keveredik a muszlim dalokkal, a menyasszony a kifutón sétálva, hogy találkozzon a vőlegénnyel: Serena Mamluk Instagram-modell és Anthony Aur üzletember, a híres divattervező, Elia Saba fia divatbemutatóként rendezték meg esküvőjüket. A fényeffektusok, a táncosok, a közönség a kifutó mindkét oldalán… A videóban minden tökéletes.
Egy ötperces online filmben több szemszögből készült felvételekkel mutatták be esküvőjüket Libanonban.
Egy bombatikus videónak nagy társadalmi súlya van. Ugyanis Serena muszlim, Anthony pedig keresztény. Ez a „vegyes” házasság kiugrik a libanoni mindennapi életből. Éppen ezért ők ketten otthon szervezték meg az ünneplést, de polgári házasságot kötöttek Cipruson. Hazájukban a vallási törvény szerint házasodjanak össze, amit nem akartak.
A videó jó fogadtatásra talált a közösségi médiában. „Szeretem, hogy áttörik a vallási határokat” – írta egy YouTube-felhasználó. „Végső soron mindannyian emberek vagyunk” – olvasható egy másik megjegyzésben.
„Megtanultuk szeretni egymást, és tisztelni egymást személyként, nemzetiségre, vallásra és környezetre való tekintet nélkül” – magyarázza Serena Mamluk a Deutsche Welle-nek. Természetesen, mint mondja, a házasság kihívást jelentett családja és barátai számára. Mindketten tisztában voltak vele, hogy összeütközésbe kerültek a libanoni valósággal. „De kezdettől fogva hittünk egymásban, és a szerelmünknek sikerült túlélnie.”
Széles körű ellenállás a vegyes házasságokkal szemben
A vegyes házasságok továbbra is problémákkal küzdenek az iszlám világ nagy részén – mondja Loura Sfer, a nők elleni erőszak elleni küzdelem libanoni bizottságának elnöke. Ez Libanonra is vonatkozik.
A korlátozások, amint azt a tapasztalat mutatja, mind a keresztény, mind a muszlim oldalon léteznek. Az iszlám esetében gyakran teológiai alapokon nyugszik, és a modern iszlám korszakba nyúlik vissza – mondja Muez Kalfaoui, a Tübingeni Egyetem iszlám jogprofesszora. Az iszlám szabályok szerint a muszlimok más monoteista vallásúakkal házasodhatnak, míg a muszlim nőknek általában tilos.
Mint Kalfawi kifejti, ennek két oka van: alapvetően a muszlim hagyományban az iszlámot felsőbbrendűnek tartották a többi monoteista vallásnál. De mivel ugyanakkor a nőket a férfiak alárendeltjének tekintették, feloldhatatlan hierarchikus konfliktus keletkezett.
Egy másik ok – folytatja az iszlám jog professzora – abban rejlik, hogy a premodern iszlámban a nőket a termékenység és a haladás szimbólumának tekintették. „Ha a nők egy másik felekezethez mennek férjhez, akkor a gyerekek más vallási és társadalmi környezetben születnek. Ezután elveszettnek minősülnek. Emiatt a muszlim nők nem házasodhatnak össze nem muszlim férfival.”
Politikai dimenzió
Ennek a részben napjainkig tartó hagyománynak a következményeit ez év júniusában egy másik libanoni ifjú házaspár tapasztalta meg. A muszlim Abdallah Salam és a keresztény Marie-Joie Abi-Nassif házasok, de hivatalosan nem ismerik el.
„A vallási intézmények ellenzik az ilyen házasságokat, mert aláássák hatalmi bázisukat” – mondta Abdallah Salam egy sajtótájékoztatón. „Nekem személy szerint az identitásomról van szó, de számukra a hatalomról. Félnek, hogy elveszítik azokat az embereket, akik hivatalos világi esküvőre vágynak.”
„A vallási hagyományok a mai napig hatással vannak a családokra. Sok esetben a szülők még mindig ellenzik, hogy lányaik nem muszlim férfihoz menjenek férjhez” – mondja Loura Sfer. „A szigorú libanoni közösségekben azok a muszlim nők, akik keresztény férfihoz akarnak feleségül menni, ki vannak téve a mentális, fizikai és gazdasági erőszaknak.”
„A globalizáció idején a különböző vallású emberek meg akarják érteni egymást. Szerelmesek egymásba, és együtt akarnak élni” – mondja Kalfui professzor. Valamennyi vallás teológusának alkalmazkodnia kellene ehhez a jelenséghez, véli.
Serena Mamluk és Anthony Aur egy lépéssel tovább ment. Nemcsak összeházasodtak, hanem szándékosan művészi videót tettek fel ünneplésükről az internetre. Jelenleg ketten a nászútjukat töltik. Serena azt is elmondta a DW-nek: „A szerelem a legjobb vallásunk.”