„Szegény, kedvenc Pergolesim most halt meg mellkasi fertőzésben” – írta a neves francia tudós, Charles de Brosses, aki 1736-ban Nápolyban járt –, de Stabat Mater ez… a latin zene mesterműve.” Pergolesi a tizennyolcadik század elejének egyik legnagyobb olasz zeneszerzője volt. 1710-ben született és Giovanni Battista Draghinak hívták, és hamarosan megszerezte a Pergolesi becenevet, amely Pergola városából származó személyek olasz démonimája.
Tehetséges tinédzserként a Nápolyi Zenei Konzervatóriumba járt, és úgy tűnt, hogy kiváló zeneszerzői karrierre szánták. Nem kellett volna. Sajnos huszonhat éves korában a tuberkulózis kioltotta az életét. De már akkor is írt hat operát, egy tucat szifoniát és versenyművet, egy maroknyi billentyűs művet és körülbelül tucat vallási művet, köztük a híres Stabat Mater, amelyet ma már a legjobb művei között tartanak számon. A Stabat Mater századi, bizonytalan szerzői latin költemény, amely szemléletesen ábrázolja Mária szenvedését, aki szomorúan térdel a kereszt lábánál, ahol fiát, Jézust keresztre feszítik.
Pergolesi első tétele Stabat Mater hangzott el a jomtieni Ben’s Theatre-ben nemrég Barbara Zion (szoprán) és Potprecha (Jak) Cholvijarn (kontratenor) koncertjén, amelyet Morakot Cherchoo-ngarm zongorán kísért. Barbara és Jak előadták a nyitó duettet a Stabat Mater, tizenkét tételből álló mű, amelyet eredetileg hangokra és vonósokra kottattak. Pergolesi életének utolsó heteiben készült. A két énekes lebilincselő előadást nyújtott az erőteljes és nagyon érzelmes zenéből, amely a hangok között „síró” zenei felfüggesztéseket alkalmaz, hogy kísérteties minőséget teremtsen. A vokális keverésük különösen sikeres volt, és lenyűgözött pontos intonációjuk és gondos megfogalmazásuk a darab során.
A koncertet JS Bach népszerű előadásával nyitották meg: a juhok nyugodtan legelhetnek (A juhok nyugodtan legelhetnek) egy 1713-ban írt szólódal és egy sokkal hosszabb kantáta része. Jak ezt a dallamos dallamot érzékenyen adta elő, gyönyörűen visszafogott ritmikai kísérettel a mindig megbízható Morakot zongoraművésztől. Jak később Henry Purcell angol zeneszerző pár dalát adta elő. Nimfák és pásztorok mellékzeneként írta Thomas Shadwell drámájához, és az 1690-es évekből származik. Ez a nimfák és pásztorok kavargásáról szóló, meglehetősen hamiskás poénja népszerű szólóének lett Nagy-Britanniában, és még sok általános iskolában is tanították, beleértve azt is, ahová kisfiúként jártam. A második dal Purcellé volt Ha a zene a szerelem táplálékaszéles körben feltételezik, hogy egy Shakespeare-szöveg díszlete Tizenkettedik éjjel. De nem az. Ez a kissé különc angol Henry Heveningham verse, aki saját költeménye első sorában idézte a híres szöveget. Jak tetszetős előadásban adta elő ezt a dalt, amit a közönség nagyra értékelt.
Babara korábban a sokoldalú olasz barokk zeneszerző, Giulio Caccini dalát adta elő. Jogosult Amarilli szépem technikailag szóló madrigál, és Caccini egyik első dala volt, amelyet széles körben terjesztettek Európában. Barbara tökéletesen megragadta ennek a dalnak a panaszos minőségét, kiváló intonációval és fogalmazással. Különösen élveztem az irányított vibrációját, amely a kontextustól függően változott. Morakot érzékeny zongorajátéka került előtérbe Barbara Händel-áriájának előadásában Örülj, A Messiásból. Nagyon sok trükkös melizmatikus írás van benne, és Barbara dicséretes előadást nyújtott ebből a technikailag igényes áriából.
Felix Mendelssohn írta a kórushimnuszt Hallgasd meg imámat 1844-ben Berlinben, és azóta az egyik legnépszerűbb műve lett. A mai népszerűség valószínűleg a fiúszoprán Ernest Lough által 1927-ben a British Gramophone Company számára készített felvételéből ered. Ez volt a cég első millió darabszámban eladott klasszikus felvétele. Lazán a szövege alapján 55. zsoltár, az utolsó versszak így kezdődik: „O a galamb szárnyaiért”, és ez a kifejezés lett a darab alternatív címe. Jak magabiztosan adta elő a dalt, és voltak kellemes pillanatok is.
Ezzel szemben Barbara Schubertét énekelte Gretchen a forgó keréknél (Gretchen at the Spinning Wheel), amelyre jellemző a hullámzó zongorakíséret. A dal Goethe verse alapján készült Faust az izgatott zongorarész pedig nemcsak a kerék hangját, hanem Gretchen nyugtalanságát is ábrázolja, miközben szerelme visszatérésére vár. Ez a dalkíséretek újszerű megközelítése volt akkoriban, és a zeneszerző hatszáz dalának sokában megtalálható. Meglepő módon Schubert pár héttel tizennyolcadik születésnapja előtt írta ezt a dalt. Barbara drámai és sokatmondó előadást nyújtott a műből Morakot lenyűgözően gördülékeny zongorakíséretével.
Talán azért, mert ő egy zeneszerző, Morakot képes könnyebben „belejutni” a zenébe. Sokszor vonzó thai stílusú dallamokat használó szerzeményeiért már díjakat nyert. Zenéi közül néhányat nemzetközi szinten is előadtak, és megbízást kapott a Salaya Modern Music Ensemble-től, a Mahidol Fúvószenekartól és a Thaiföldi Filharmonikusoktól. A Mahidol Egyetem Zeneművészeti Főiskoláján végzett zeneszerzés szakon.
A koncert második részében az opera felé fordult a hangsúly, és Monteverdi utolsó operájának duettje nyitotta meg. Poppea megkoronázása (A Poppea megkoronázása), amelyet 1643-ban mutattak be Velencében. Ez volt az egyik első opera valós emberekről és valós történelmi eseményekről. A római történelemből emlékezhet, Poppea Sabina római császárné volt, és Néró császár második felesége. És igen, hogy Nero: az öntörvényű, kegyetlen, paranoiás és erőszakos uralkodó, aki megszervezte saját anyja meggyilkolását. Poppea sem volt éppen az erény mintaképe. A híres mondás szerint Nero hegedült, miközben Róma égett. Persze ez nem igaz. A hegedűt csak 1400 évvel halála után találták fel.
Monteverdi duett Tisztítsa meg a tükröt (nézek rád) kiváló bemutatót készített Barbarának és Jaknak, akik pontszerű intonációval és tökéletes hangkeveréssel énekeltek. Ez a duett eredetileg szopránra és kontratenorra íródott, és Poppea és Nero beszélgetését képviselte. Különösen megható előadás volt, Morakot pedig érzékeny és tökéletesen időzített zongorakíséretet nyújtott. Ez az est egyik zenei fénypontja volt számomra. Az énekesek olyan jól dolgoztak együtt, hogy azt szerettem volna, ha a programban szerepelne még néhány duett. Természetesen van miből válogatni, de talán a próbaidő korlátozott volt.
Barbara a Puccini-áriában remekelt Ó, édes apám (Ó, kedves Papa) az 1918-as operából Gianni Schicchi. Puccini egyik nagyszerű áriája, és azonnal felismerhető. Könnyű túlzásba vinni a drámát, de Barbara tökéletesen kontrollált előadást nyújtott biztonságos magas hangokkal és kiváló fogalmazásérzékkel. Ezután a kevésbé ismerteket énekelte Uram, figyelj! (Uram, figyeljen!) Puccini operájából Turandot, az egyetlen Kínában játszódó operája. Barbara drámai előadást nyújtott, amely lenyűgözte a közönséget. Tapasztalt énekesnővé válik. Első zenetanára, Ágoston atya bátorította tehetségének kibontakoztatására, azóta thai tradicionális dalokat, valamint oratóriumok és operák részeit is énekelte. 2014-ben a New York-i Egyetem Steinhardt School-án végzett énekes előadással, és számos országban fellépett, például az Egyesült Államokban, Franciaországban, Kanadában, az Egyesült Királyságban, Németországban, Dániában, Bahreinben, Litvániában, Pakisztánban és Dél-Koreában.
Debussy előadása Csillagos éj (Csillagok éjszakája) úgy tűnt, valóban megragadja ennek a hangulatos darabnak a lényegét, amelyet a zeneszerző tizennyolc évesen írt. Ravel énekét A varázsfuvola elgondolkodtató volt, és különösen hálás volt hallani. Az előadásban Morakot különösen remek zongorajátéka is szerepelt.
Élveztem Jak előadásában Gabriel Fauré álmodozó dalát Tompított (Elnémítva), amely az egyik szám az övében Öt velencei dallam1891-ben komponált dalciklus. Jak gyönyörűen énekelte a dalt, lenyűgöző és érzékeny előadást adva, különösen a végén. És persze Jak számára nem idegen a Ben’s Theatre. Jó sok évvel ezelőtt hallottam ott először fellépni. Fiúként Angliában tanult, és a Winchester College Chapel Choir és a Bristol Cathedral Choir kórusa lett. Nemrég visszatért Bristolba, hogy megkapja doktori fokozatát. Thaiföldön több operatársulat, valamint a Siam Philharmonic és a Siam Sinfonietta szólistájaként lépett fel. Somtow Sucharitkul zeneszerző Buddha szerepét választotta az övében Buddha tíz élete zenei-dráma ciklus.
Jak gyönyörű előadást nyújtott A fantáziában (In My Fantasy) Ennio Morricone dala, az 1986-os brit film témája alapján A küldetés, amihez Morricone is írta a zenét. A dal Jak előadása kifizetődő volt és meglehetősen megindító volt egy érzékeny zárórésszel. Elénekelte Joseph Brackett régi Shaker dalát is, Egyszerű ajándékok Jay Althouse újszerű és mulatságos hang- és zongorafeldolgozásában. Lebilincselő és élvezetes előadás volt.
Végül Barbara az estét az egyre népszerűbbekkel zárta Álmot álmodtam az 1980-as musicalből, Nyomorult komponálta: Claude-Michel Schönberg. Barbara tetszetős előadást nyújtott a dalból, amit a közönség egyértelműen értékelt. Méltó befejezést nyújtott egy jutalmazó énekzenei esthez és egy újabb sikeres koncerthez a Ben’s Theatre-ben.