Nem minden nap, amikor felébredsz, a telefonra pillantasz, és azon kapod magad, hogy egy SOS-szimbólumot bámulsz ott, ahol a szolgáltatási sávoknak kell lenniük. De számtalan AT&T-ügyfél számára pontosan így alakult egy átlagosnak tűnő csütörtök a digitális zűrzavar napjává.
Mielőtt azt mondhatta volna, hogy „indítsa újra az eszközt”, pletykák kavarogtak, az ujjak mutogattak, és a „cyber-támadás” kifejezést forró krumpliként dobálták. De vajon ez a leállás valóban a digitális végzet előhírnöke volt, vagy csak egy újabb hiba a mátrixban?
Vágjunk bele, jó?
Mint valaki, aki több időt töltött a popkulturális viszályok követésével, mint amennyit be akarnék ismerni, nem tudtam megállni, de lenyűgözött a kibontakozó narratíva. Itt volt egy nagy telekommunikációs óriás, az AT&T, amely egy széles körben elterjedt leállással küszködött, amely az Egyesült Államok felhasználóit kommunikációs korlátok közé szorította.
Aztán a bal oldali mezőből Rubio szenátor érkezik egy olyan elmélettel, amely úgy hangzik, mintha egy kémthrillerből szedték volna ki. Egy kibertámadás Kínából, egy invázió előestéjén, nem kevesebb!
Ez az a fajta cselekménycsavar, amely a mozilátogatókat a helyük szélén tenné. De van benne igazság?
Egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy Kína feltörte volna az AT&T-t, vagy hogy a közelmúltban az AT&T kiesése bármilyen kibertámadás eredménye volt, de Rubio szenátor figyelmeztetése az X(Twitter)-en egy jövőbeli kínai kibertámadásról arra késztette, hogy az internet elhiggye az AT&T-t. feltörték. Ennek ellenére a helyzetet még vizsgálják, és a részletek ritkák.
Mi történik valójában az AT&T-vel és a kibertámadással?
A kiesés először csütörtökön, délelőtt 3 órakor kezdődött, de a kiesés káoszában, amikor körülbelül 74 000 AT&T-felhasználó számolt be szolgáltatáskimaradásról, az ok olyan megfoghatatlan maradt, mint egy David Lynch-film cselekménye.
Az AT&T válasza?
A probléma kissé rejtélyes elismerése és ígérete „sürgősen dolgozzon a szolgáltatás helyreállításán.” A szemem azonban nem csak a kiesés volt, hanem a spekulatív ugrás a kiberhadviselés felé.
Rubio szenátor X-re vonatkozó figyelmeztetése, amely feltételezett kínai kibertámadást feltételezett az AT&T kiesésével kapcsolatban, minden bizonnyal felvonta a szemöldökét. Az aggodalma? Hogy egy Kínából érkező tényleges támadás nemcsak a cellaszolgáltatást, hanem az áramellátást, a vizet és a bankot is megzavarhatja.
Rubio tweetelt,
„Nem tudom az AT&T kiesésének okát. De tudom, hogy százszor rosszabb lesz, amikor #Kína kibertámadást indít Amerika ellen a #tajvani invázió előestéjén. És ez nem csak a mobilszolgáltatás lesz, hanem az energia, a víz és a bank.”
Félelmetes dolog, kétségtelen. De mivel nincs közvetlen kapcsolat a leállás és a kibertámadás között, felveti a kérdést: elengedjük-e a képzeletünket?
Eközben egy John le Carré-regényhez méltó fordulatban egy kínai rendészeti ügynökséghez köthető magánbiztonsági vállalkozótól származó dokumentumok kiszivárogtatása jelent meg az interneten. Ezek a dokumentumok Kína hacker-képességének mértékére és kifinomultságára utaltak, amelyek több mint 20 ország szervezeteit célozzák meg. Ennek az írásnak a pillanatában azonban nincs közvetlen kapcsolat a szivárgás és az AT&T kiesése között.
Ráadásul a kiberbiztonsági szakértők és a hivatalos nyilatkozatok még nem jelölték meg a külföldi kibertámadást az AT&T gondjainak okaként. A digitális kémkedés homályos világában az igazság gyakran furcsább, mint a fikció. Mégis, a következtetések levonása konkrét bizonyítékok nélkül veszélyes játék.
Szóval, hol marad ez nekünk, a pattogatott kukoricás közönségnek ebben a digitális intrikákról szóló sagában? Emlékeztetőül szolgál, hogy az információ korában a téves információ gyorsabban terjedhet, mint a futótűz aszályban. Miközben ezen a bizonytalan digitális vizeken navigálunk, kulcsfontosságú, hogy megkérdőjelezzük, ellenőrizzük, és igen, hogy szórakoztassuk a kibontakozó drámaiságot.
De gondoljunk át néhány dolgon: Ha egy számítógépes támadás következtében jelentős üzemszünet következne be, felkészültünk-e a bukásra? Mennyire bízunk abban a digitális infrastruktúrában, amely életünk minden területét megalapozza?
A dolgok nagy rendszerében mennyire vékony a határ az elővigyázatosság és a paranoia között? Most pedig hozzád, kedves olvasó. Mi a véleménye erről a digitális drámáról?
