Karakter és temperamentum: mi a különbség és hogyan kapcsolódnak egymáshoz

Összesen négy van:

• flegma ember,
• kolerás,
• bizakodó,
• mélabús.

Flegma személy

A flegmatikus emberek nagyon fukarok az érzelmekkel, megjelenésükben közömbösnek tűnhetnek. De ugyanakkor stabil értékeik vannak, munkájukban pedig kitartás és kitartás. Az arckifejezésekkel fukarok. Lassan, kifejezés nélkül mozognak, és beszélnek is.

A flegmatikus emberek nehezen tudnak váltani a különböző tevékenységek között, ugyanolyan nehéz alkalmazkodni a környezetükben bekövetkezett változásokhoz. Stabil szokásaik vannak, amelyeket az ilyen típusú képviselők életük során nem változtatnak. Türelem, kitartás, stabilitás – mindez a flegma emberekről szól. Minden flegmatikus ember introvertált.

Kolerás

A kolerikus emberek pont az ellentéte a flegma embereknek. Az ilyen emberek kiegyensúlyozatlanok és nagyon érzelmesek. Mozgásuk és beszédük gyors és lendületes. A hangulat gyakran változik, néha ok nélkül. De kialakult életértékeik is vannak, és az érdeklődési körük egész életükben ugyanaz maradhat. Minden kolerikus ember extrovertált.

Bizakodó

A kolerikusokhoz hasonlóan a szangvinikus emberek is nagyon aktívak. Emellett gyakori hangulati ingadozásokat is tapasztalnak. Az ilyen típusú képviselők jól reagálnak a környezet minden változására. Bármilyen kudarcot el tudnak fogadni, túlélnek minden bajt, és könnyedén haladnak tovább.

Egy másik jellemző a kifejező arckifejezés. Egy szangvinikus ember minden érzelme az arcára van írva” De ha szükséges, el tudja rejteni őket. Ha egy szangvinikus ember olyan munkát talál, amit szeret, akkor a cég legproduktívabb alkalmazottja lesz. Energiáját és hatékonyságát csak irigyelni lehet. Ugyanez vonatkozik a fegyelemre és az összpontosításra.

A szangvinikus emberek gyorsan, élesen mozognak, beszélnek és gondolkodnak. Emiatt a hangulatuk drámaian megváltozhat, de kezelik az érzelmeiket. Legtöbbjük extrovertált.

Mélabús

A melankolikus emberek azok, akik nem tudnak jól megbirkózni érzelmeikkel. Ezen érzelmek többsége negatív. A melankolikus embert könnyű megbántani, sokáig fog aggódni emiatt. De szinte lehetetlen megbocsátást szerezni tőle: egy érzelemrohamban a melankolikus ember gyakorlatilag nem reagál a külső tényezőkre.

Ezek nagyon érzékeny emberek. Érzelmeikről azonban csak találgatni lehet, hiszen mindent „önmagukban” élnek meg. Önbizalomhiányuk is van. A melankolikus emberekben minden pszichológiai folyamat lelassul. Rosszul dolgoznak: alacsony termelékenységgel, gyorsan elterelődnek és elfáradnak. Legtöbbjük introvertált.

Az embereknek még hasonló temperamentumos vonásokkal sem lesz ugyanolyan jelleme. Kialakulását nagymértékben befolyásolja a temperamentum, de más tényezők sem kevésbé befolyásolják: nevelés, környezet, társadalom. Lehetetlen azonban teljesen kizárni bizonyos tulajdonságok megjelenését az azonos temperamentumú emberekben.

Például egy kolerikus emberben agresszió és túlzott érzelmesség alakulhat ki. De ha helyesen felfedi jellemzőit, és a megfelelő irányba irányítja az energiát, akkor egy ilyen emberből jó vezető lesz, aktív és produktív. Más típusok is sikereket érhetnek el az élet minden területén, sikeresek lehetnek személyes és szakmai kérdésekben is, ha figyelembe vesszük sajátosságaikat.

A megfelelő fejlődéshez fontos, hogy a megfelelő emberekkel vegye körül magát, fejlessze készségeit, és tanulja meg kontrollálni magát. Ezzel a megközelítéssel az egyes típusok képviselői felfedik „erősségeiket”:

• A melankolikus emberek „mély” emberekké válnak, befolyásolhatóvá. Együtt éreznek másokkal és empátiával rendelkeznek.
• A flegma emberek kritikus helyzetekben is „hideg fejjel” tudnak józan döntéseket hozni.
• A szangvinikus emberek különösen aktívak a kommunikációban, készek segíteni és megmenteni.
• A kolerikusok aktívak, határozottak lesznek, sikereket érhetnek el és egy egész csoportot vezethetnek.

Jellemének és érzelmi intelligenciájának fejlesztésével megtanulhatja kontrollálni temperamentumát. Ez különösen igaz az ilyen negatív hatásokra, amikor az érzelmek nyomása alatt bizonyos hibákat követhetünk el.

Általában vegyes típusok találhatók. Szinte lehetetlen találni valakit, aki olyan tulajdonságokkal rendelkezik, mint egy kolerikus vagy flegmatikus ember. Kivéve az irodalomban. Alexandre Dumas „A három testőr” című regényében nagyon világosan ábrázolta a négy típus közötti különbséget. Emlékezzen a főszereplőkre. D’Artagnan kolerikus, Porthos szangvinikus, Aramis melankolikus, Athos pedig flegmatikus.

Az egyik típus azonban mindig domináns, meghatározott körülmények között meghatározza az emberi viselkedést.

A temperamentum és a karakter közötti különbségek a következő három jellemzőben foglalhatók össze:

1. A temperamentum már születéskor kialakul.
2. A karakter a meglévő temperamentum és társadalmi tényezők alapján alakul ki.
3. Ha jó irányba tereli a típusa jellemzőit, akkor jó jellemet fejleszthet ki, és a legjobb pozitív tulajdonságokat fejlesztheti ki.

Ezenkívül ezeket a fogalmakat számos jellemző tulajdonsággal lehet megkülönböztetni:

1. A biológiai tényezők és az öröklődés befolyásolja az ember jövőbeli temperamentumát, de nem a jellemét.
2. A jellem főként társadalmi tényezők alapján alakul ki: képzettség, kommunikáció és személyes fejlődés. A társadalom és a nyilvánosság befolyásolja az egyén jellemét, de nem a temperamentumát.
3. A temperamentum meghatározza az egyén ingerekre adott válaszkészségét, és alakítja a pszichét, annak stabilitását és az érzelmi intelligencia fejlődését. A jellem felelős az ember értékeiért, erkölcseiért és tetteiért.
4. A temperamentumot bizonyos értékek alapján lehetetlen felmérni. Nem jó vagy rossz, csakúgy, mint a megjelenés és az élettani jellemzők. De a karakter nagyon is valóságos szubjektív értékelést kaphat az értékek és az erkölcsi elvek alapján.
5. A temperamentum említésekor a „tulajdonságok” kifejezést használjuk, de hasonló kifejezés meghatározásakor nem.

Szó szerint mindenhol (az interneten, a televízióban, a nyomtatott sajtóban) aktív propaganda folyik arról, hogy tanulmányozni kell valódi „én”-et, meg kell keresni a célt vagy küldetést a Földön.

Ahhoz, hogy ezen az úton haladjunk, először magunkat kell tanulmányoznunk – nemcsak fiziológiai, hanem spirituális és pszichológiai szempontból is. Valójában még mindig sok mindent nem tudunk magunkról. De emberségünk nem áll meg, hanem halad előre és fejlődik. Hamarosan új felfedezések várnak ránk, amelyek segítenek mélyebben tanulmányozni bolygónk legcsodálatosabb képviselőjét – az embert.

Egyelőre kezdjük kicsiben. Szeretném felhívni a figyelmet arra a tényre saját temperamentumának megismerése lehet az önismeret kulcsa, mivel ez a tudás segít megérteni erősségeit és gyengeségeit; hogy ne csak magunkat, hanem a körülöttünk lévőket is jobban megértsük (miért cselekszenek bizonyos helyzetekben egy bizonyos módon, és miért nem másként?).

Ezért, amikor elkezdi tanulmányozni önmagát, belső énjét, sok érdekes információt fog megtudni magáról, még azt is, amit nem sejtett, nem tud, vagy nem akart tudni. Biztos vagyok benne, hogy ez nagyban segít abban, hogy javítsa életminőségét, sikeresebbé, boldogabbá és szeretettebbé váljon!