MEXIKÓ VÁROS — Guillermo Barraza ideges energiával zúg, miközben nézi, ahogy átalakul.
A kezek finoman élénk rózsaszín szemhéjpúder csíkokat festenek Barraza szögletes arcára, miközben híradósok és sminkesek nyüzsögnek körülötte.
Ma este egy Mexikóváros szívében található kis stúdióban a Barraza történelmet ír.
A 32 éves újságíró a drag-karakter, Amanda révén az első drag queen, aki hírműsort vezet a mexikói tévében.
Azzal, hogy kilépett a stúdió fényei alá, a Barraza a társadalom határait igyekezett feszegetni egy olyan helyen, ahol az LMBTQ+ embereket és az újságírókat egyaránt erőszakosan célozzák meg. És éppen abban a pillanatban teszi ezt, amikor a kérdés újra a közbeszédbe zúdult, amikor a műsora egyik vendége, az ország egyik legkiemelkedőbb furcsa alakja erőszakos halált halt, akit később holtan találtak. partnere tucatnyi vágással a testükön.
„Ha van alteregója, kevesebb problémája van, mert nem tudnak zaklatni egy karaktert. Nagyobb szabadsága van a megszólalásra” – mondta. „Sok olyan dolog van, amit Guillermo nem tenne vagy mondana, amit Amanda nem gondolna meg kétszer.”
Ahogy mondja, sminkese segít neki felvenni egy ragyogó szőke parókát, Barraza pedig egy lila flitteres blézert von meg. Minden darab úgy folytatódik, mint egy újabb réteg szikrázóan tűzdelt páncél, amíg Barrazából csak egy játékos mosoly marad a lila rúzs alatt.
„Menjünk, gyerünk” – mondja Barraza, végigsétálva a folyosókon, és bőrcsizmájának minden csattanása úgy cseng, mint egy olyan társadalom ellen, amely régóta elutasítja a hozzá hasonlókat.
„Rocksztár” – teszi hozzá, és benyomul a nehézfém ajtókon, és felmegy a készülékére.
___
A „La Verdrag” program kezdetétől fogva az volt a célja, hogy gyökeresen átalakítsa az LMBTQ+ közösségről alkotott képét a mexikói társadalomban. Először októberben adták át a műsort, amely ellentmondásos egy erősen „macsó” országban, ahol minden ötödik emberből csaknem 4 katolikusnak vallja magát.
A program – egy spanyol szójáték, amelyben az „igazság” és a „húzás” szó keveredik – először akkor valósult meg, amikor Barraza, 10 éves újságíró átvette köztelevíziója, a Canal Once híradóját a mexikói műsorban. Pride ünnepség júniusban húzódzkodásba öltözve.
Az ezt követő gyűlöletbeszédek először megijesztették Barrazát, aki már két halálos fenyegetést kapott újságíróként Észak-Mexikóban. Ez azonban hamarosan arra késztette őt és a tévéállomást, hogy készítsenek egy műsort, ahol komoly hangnemben vitathatják meg az LMBTQ+-problémákat.
„Ez csak évekkel ezelőtt még teljesen elképzelhetetlen lenne, ha transzszexualitásról, nemről, húzódzkodásról beszélnénk” – mondta Vianey Fernández, a Canal Once hírigazgatója. „Tereket akarunk nyitni az LMBTQ+ közösség előtt, és ezt komoly szemszögből kell tennünk, nemcsak jogaikat, hanem képességeiket is elismerve.”
Mexikóban a húzást – a nemi sztereotípiákat megkérdőjelező eltúlzott ruhákba való öltözködést – régóta alkalmazzák olyan szórakoztató és vígjátékokban, mint az „El Show de Francis”, a „Las Hermanas Vampiras” és a „Desde Gayola”.
A műsorok gyakran alkalmaztak meleg szidalmakat és rajzfilmszerű sztereotípiákat. Ennek ellenére kulcsfontosságú lépéseket tettek a mexikói queer közösség számára – mondta Jair Martínez, a Letra S mexikói LMBTQ+ jogokkal foglalkozó szervezet kutatója.
„Úttörők, megmutatják, hogyan változhat áldozatból önrendelkezésű, ellenálló képességgel rendelkező emberré” – mondta.
A konzervatív északi Culiacán városában (Sinaloa) nőtt fel melegként. Barraza soha nem látott olyan meleg karaktereket, akikkel mélyebben azonosult, és visszabámultak rá családja makacs tévéjének képernyőjéről.
A hírcsatornákon csak egy gyűlöletbűncselekményt vagy egy brutális gyilkosságot követtek el meleg emberek. Az iskolában az emberek mindent megtettek, hogy ne tűnjenek melegnek. A családdal, amely továbbra is küzd, hogy elfogadja nyilvános nemi megnyilvánulását, Barraza azt mondta, hogy csak akkor nőtte ki magát, amikor bekapcsolódott egy színházi közösségbe, ahol Amanda karaktere született.
„Sinaloában arra tanítanak, hogy ne légy meleg.” – mondta Barraza. „Történelmileg mindig kigúnyoltak bennünket, szórakozás tárgya voltunk.”
Más országokban az olyan műsorok térnyerésével, mint a „RuPaul’s Drag Race”, a drag fokozatosan keveredik a mainstream kultúrával. De a drag-ot régóta használják eszközként vagy ellenállásként, amikor az LMBTQ+ közösséget „támadás éri” – magyarázta Michael Moncrieff, a Genfi Egyetem kutatója, aki a drag queens történetét tanulmányozta.
A korai példák a 18. századi angliai „molyos házak”ig nyúlnak vissza, titkos találkozóhelyekre, ahol az emberek átöltöztek, és amelyeket gyakran megrohantak a hatóságok, amikor a homoszexualitás még főbűnnek számított. Később a húzás az úgynevezett harlemi reneszánsz szerves részévé vált, és az ellenállás arcaivá olyan kulcsfontosságú pillanatokban, mint a McCarthy-korszak.
Az elmúlt 15 évben ez a gyakorlat az egész világon elterjedt Izraeltől Moszkváig Afrika egyes részeiig, mondta Moncrieff, és továbbra is alkalmazzák az Egyesült Államokban az LMBTQ+-ellenes jogszabályok és tilalmak hullámának leküzdésére.
„Ezek a közösségük harcosai” – mondta Moncrieff. „A drag queenek hajlandóak voltak megtenni azokat a dolgokat, amelyeket senki más nem akart.”
___
Barraza jellegzetes lendülettel nyitja műsorát, a színpadon állva, körülvéve három masszív sugárzókamerával és fülhallgatót viselő producerekkel, akik visszaszámolnak „négy, három, kettő, egy”.
Ma egy puffadt kék-lila báli ruhába burkolózva Barraza megpördül, felfelé szegett állal néz a kamerába, és azt mondja: „Üdvözöljük a La Verdragban, a programban, ahol a kisebbségek többségbe kerülnek.”
A 40 perces Barraza műsor a nap legnagyobb hírei között szerepel – a nemek kérdésköre a 2024-es mexikói választásokon, az emberi jogok az Egyesült Államokba irányuló történelmi bevándorlásban, és a furcsa népek elleni erőszak. A program többi részét olyan mélyreható történetekre és interjúkra fordítja, amelyek mindegyike visszahúzza a mexikói furcsaság világának más-más rétegét.
Az egyik héten a mexikói transznemű fiatalokról szól, a másikon pedig egy interjú Ociel Baenával, az első nyíltan nem bináris személlyel Latin-Amerikában, aki bírói pozíciót tölt be. Az ország egyik legismertebb LMBTQ+ figurája, Baena sorompót a másik után tört át, és a láthatóságért vívott küzdelem emblemaléjává vált, amelyet a múlt drag queenjei régóta támogattak.
„Az ellenem szóló gyűlöletbeszéd folyamatosan nő és nő. Láttam a közösségi oldalakon. A legsajnálatosabbak azok a halálos fenyegetések, amelyeket mostanában kaptam” – mondta Baena. „Ezek olyan összetevők, amelyek táptalajt teremtenek a gyilkosságok számára.”
Blézert, fehér szoknyával burkolt ezüst pumpákat és jellegzetes szivárványlegyezőjüket ez lenne az utolsó tévéinterjú, amelyet a bíró valaha ad. Néhány héttel később Barraza emlékezteti, hogy egy olyan helyen, mint Mexikó, halálos következményekkel járhat, ha kitör a dobozból.
Baenát holtan találták élettársuk mellett otthonukban, a konzervatív közép-mexikói Aguascalientes államban. A testükön csaknem kéttucatnyi borotvavágásnak tűnt, kísértetve Barrazát és sok furcsa embert Mexikóban.
Néhány órával azután, hogy Baena holttestét megtalálták, a helyi ügyészek gyorsan gyilkosságnak-öngyilkosságnak minősítették a haláleseteket, a hatóságok gyakran azért tettek, hogy szenvedélybűnnek titulálják az esetet, és gyorsan félreteszik az ügyeket egy olyan országban, ahol a bűncselekmények csaknem 99%-a megoldatlan.
A helyi ügyészek szerint úgy tűnt, hogy Baena élettársa megölte a bírót, majd öngyilkos lett, ezt az elméletet más mexikói tisztviselők és a mexikói LMBTQ+ közösség gyorsan elutasította, és azt mondták, hogy ez csak egy újabb próbálkozás a hatóságok részéről, hogy félretegyék az ellenük elkövetett erőszakot.
Az aktivisták továbbra is alaposabb nyomozást követelnek, figyelembe véve a Baena elleni növekvő halálos fenyegetéseket és az LMBTQ+ lakosság elleni történelmi erőszakot. 2024 első hónapjában a hatóságok és a jogvédő csoportok legalább három további transznemű meggyilkolását regisztrálták.
___
Barraza egy baráti társasággal összegyűlt mexikóvárosi lakásában, miután megnézte a „La Verdrag” első adását, és végigpörgeti a Canal Once közösségi médiáját elárasztó gyűlöletkeltő kommentek sorát, ami minden adásnál csak növekedni fog.
„Isten tiltja a perverziót, csak a Sátán örül ennek a világnak a rothadásának. Micsoda undorító csúsztatás” – olvassa Barraza üvöltő nevetéssel, és a rá jellemző könnyedséggel szórja ki a vicceket.
Mögötte a félelem takarója, emlékeztető arra, hogy milyen súlya van annak, amit vállal.
Amellett, hogy a világ egyik leghalálosabb helye az újságírásnak, Mexikóban a legmagasabb az LMBTQ+ közösségekkel szembeni erőszak aránya Latin-Amerikában, egy olyan régióban, ahol a gyűlöletbűncselekmények és a nemi alapú erőszak már most is magas.
„Nem én lennék az első újságíró, akit meggyilkolnak, és nem én lennék az utolsó sem” – mondta. „A legnagyobb félelmem az, hogy amit csinálok, az másokat, a páromat, a mamámat, a bátyámat bántani fog.”
Az elmúlt hat évben a Letra S jogvédő szervezet legalább 513 LMBTQ+ emberek célzott meggyilkolását dokumentálta Mexikóban. Az erőszakos esetek csak nőttek az elmúlt évben – mondta Martínez, a Letra S kutatója, aki a haláleseteket nyomon követi.
A meleg és transznemű emberek meggyilkolását gyakran a brutalitás sajátos kategóriája jellemzi, az áldozatok által megcsonkított testeket. Míg egy átlagos gyilkosság áldozatát Mexikóban egyszer megszúrhatják, és verés jeleit mutatják, Martínez azt mondta, hogy látott olyan eseteket, amikor meleg embereket akár 20-szor megszúrtak, levágták a nemi szervüket, és gyűlöletüzeneteket írtak a testükre.
„Nem csak az áldozatnak próbálnak véget vetni, hanem üzenetet küldenek az egész lakosságnak. Ennek a brutalitásnak az a célja, hogy egyfajta fegyelmet vagy példát mutasson arra, mi történhet más LMBTQ+ emberekkel” – mondta Martínez.
___
Barraza november közepén gyertyákat és Pride-zászlót cipelő gyászolók ezreit pillantja meg, és a komorság festett általában élénk arcára.
Szinte minden felületen ott vannak a képek a Baena bíróról, aki néhány héttel azelőtt Barrazával szemben ült, és arról beszélt, hogy aktivizmusuk miatt egyre több halálos fenyegetést kaptak.
Erőszakos haláluk sokkoló hullámot küldött Mexikó meleg közösségében, amely egykor Baenát a láthatóságért folytatott harc vokális vezetőjének tekintette. „Igazság, igazságosság!” énekek! lebegett Barraza fölött, akinek gondolataiban a La Verdrag közösségi médiáján felbukkanó gyűlöletkeltő kommentek jártak.
„Mindkettőjüknek rosszul van a feje” – olvasható az egyiken. „Isteni igazságosság.”
„Egy hét részegen ünnepli a meggyilkolását, a világ egy jobb hely” – olvasná egy másik.
A stúdiója kamerái mögött maga mellett mosolygó és nevető Baenát látja.
„Anyukám ma reggel hihetetlenül aggódva írt nekem. Egy pár barátom írt nekem, mondván: „Ember, lépj ki a reflektorfényből. Ne beszélj politikáról. Védd magad” – mondta Barraza. – Nem akarom, hogy anyám legyen az, aki itt vonul.
Miközben Barraza több ezer emberrel együtt masíroz Mexikóváros fő artériáján keresztül, könnyek kezdenek potyogni az arcán. Társa, Francisco átkarolja Barrazát, és kéz a kézben lépnek előre, addig sétálnak, amíg a körülöttük kavargó szél meg nem szárítja a könnyeiket.
„Ebben az országban senki sincs biztonságban” – mondta Barraza. „Minél láthatóbb vagy, minél jobban akarsz harcolni a változásért, annál inkább teszel célt a saját melledre. És ha fel kell tenni az életünket, akkor ezt tesszük, mert nem hagyjuk, hogy a félelem győzzön.”
___
Kövesse az AP tudósítását Latin-Amerikáról és a Karib-térségről itt