Diéta

Humerus – szerkezet, funkciók, törések

#image_title
486views

A humerus a felső végtag leghosszabb csontja. Három alapvető részből áll: a humerus proximális vége, szára és a humerus disztális vége, amelyen belül különböző fontos anatómiai struktúrák helyezkednek el. Pontosan melyek a felkarcsont elemei, és milyen következményei lehetnek a vele kapcsolatos leggyakoribb problémának, a humerus töréseknek?

Humerus (angol humerus) a hosszú csontok közé sorolják. A felső végtagot alkotó szerkezetek része, és az emberi test ezen részének legnagyobb csontja. A humerust azonban nemcsak mérete különbözteti meg, hanem az is, hogy különféle, az emberi működés szempontjából fontos struktúrákhoz kapcsolódik.

Tartalom

Humerus: szerkezet

A humerusnak három része van:

  • a humerus proximális vége,
  • a humerus tengelye,
  • a humerus distalis vége.

A fent említett elemek mindegyike kissé eltérő felépítésű, és a váll különböző részein a következményei is eltérőek.

Nézze meg, hogyan néz ki a humerus

Humerus: proximális vége

A humerus proximális vége fej formáját ölti. Van rajta egy ízületi felület, amelyen keresztül a humerus kapcsolódik a benne elhelyezkedő ízületi felülethez.

Közvetlenül az ízületi felület mellett található a humerus anatómiai nyaka, mögötte pedig két gumó található: egy kisebb és egy nagyobb. Minden gumóból egy-egy csúcs fut (a kisebb, illetve a nagyobb gümő címere).

A címerek között van egy intertuberkuláris barázda, amely a hosszú fej inának rögzítési helye. Maguk a gumók a különböző izmok rögzítési helyei is: a nagyobb gumó a supraspinatus, az infraspinatus és a teres minor, míg a kisebb gumó a lapocka alatti izom csatlakozási helye.

A nagyobb mellizom a nagyobb gümő tarajához, a latissimus dorsi és a teres major izom pedig a kisebbik gümő gerincéhez kapcsolódik.

A humerus fontos – különösen klinikai – része a fent említett gumók alatt elhelyezkedő műtéti nyak.

Humerus: nyél

A humerus szára változatos felépítésű: a proximális részén hengeres keresztmetszetű, a distalis részén háromszög alakú. A további részben három felületet különböztetünk meg:

  • hátulsó,
  • anteromediális
  • és anterolaterális.

A szár két széle bordákká alakul:

  • oldalsó éle az oldalsó supracondylaris gerincbe,
  • a mediális él és a mediális supracondylaris crest.

Az anterolaterális felületen, annak felső részén egy dudor, az úgynevezett deltoid tuberosity található. Ez két izom rögzítési helye: és a vállizom.

A humerus szár hátsó felületét a radiális idegbarázda osztja ketté. Az anteromedialis felület a coracobrachialis és brachialis izomzat tapadásának helye.

Humerus: disztális vég

A humerus disztális vége kissé lapított, kiszélesedett és a nyélhez képest előrehajlott. A humerus condylusának nevezik. Mindkét oldalon epicondylusok vannak – laterális és mediális – (mediális és laterális).

A mediális epicondylus hátsó felületén van egy barázda az ulnaris ideg számára. Ez az epicondylus a pronator teres izom, a kéz hajlításáért felelős legtöbb izom és az ulnaris oldalszalag rögzítési helye. Az oldalsó epicondylus a karnyújtó izmok, az alkar supinator izom és a radiális kollaterális szalag rögzítése.

Ezenkívül két ízületi felület van az epicondylusok között. Az oldalsó felület egy fej alakját veszi fel, és fölötte van a radiális fossa – az a hely, ahol a sugár feje belép. A mediális felület trochlea formát ölt, amely az ulna trochleáris bevágásához kapcsolódik. A trochlea fölött a coronoid fossa, mögötte az olecranon fossa található.

Humerus: funkciók

A humerus – más csontokkal, izmokkal, szalagokkal és a felső végtag egyéb elemeivel együtt – számos fontos funkciót lát el. Számos mozgalomban vesz részt, többek között: rotáció a vállízületben, a felső végtag elrablása és addukciója vagy emelése.

Mint fentebb már említettük, számos izom és szalag kötődési helye is, elemei a különböző ízületek kialakításában is részt vesznek (pl. ).

Humerus: törések

A humerus leggyakoribb problémája a törés. Sajnos viszonylag gyakran előfordulnak abból a szempontból, hogy különböző balesetek (pl. esés) során az emberek a felső végtagjaik segítségével próbálják visszanyerni az egyensúlyt vagy védekezni.

A proximális felkarcsont törése idősebb emberekre jellemző, és leggyakrabban egyenes felső végtagon eséssel jár. Ebben az esetben vállduzzanat léphet fel, és a kar mobilitása korlátozott lehet.

A felkarcsont tengelytörése leggyakrabban közlekedési balesetekkel összefüggésben fordul elő, a tünetek között szerepelhet erős fájdalom és a kar deformációja. A probléma kísérheti az ún csepp kéz, egy patológia, amely a radiális idegbénulás következménye.

A distalis felkarcsont törése elsősorban azoknál a gyerekeknél fordul elő, akik esés közben a felső végtagjukat egyenesen könyökben próbálták megtámasztani. A következmények fájdalom és duzzanat, valamint mozgáskorlátozottak lehetnek ebben az ízületben.

A törések a leggyakoribb, de határozottan nem az egyetlen, a humerust érintő egészségügyi probléma. Megemlíthetjük itt például a rákot – ez a csont lehet az a hely, ahol egy teljesen más elhelyezkedésű rák áttétjei helyezkednek el (pl. vagy ).