A az emlékek néha kézifékké változnak, ami megakadályozza, hogy élvezze a jelent. Ehelyett a történeted ugródeszkává válhat a jövő számára
Hogyan éljünk anélkül, hogy megbánnánk a múltat
Sokan sajnálkozva tekintenek vissza életük korábbi szakaszaira: legyen az egy gondtalan gyermek- vagy serdülőkor, vagy egy másik olyan szakasz, amelyben valahogy a legjobban érezték magukat, amikor erősnek, gazdaságilag függetlennek érezte magát, szeretteivel körülvéve vagy sok jövőbeli tervek.
Az élet sok különböző fázisból áll, amelyek egyike sem érkezési pont, sőt folyamatosan fejlődik. Lehetnek pozitívabb és kritikusabb pillanatok, de mindenesetre a múlton megkövültség és az ezzel kapcsolatos sajnálkozás nem építő hangulat.
Gianna Schelotto pszichoterapeuta, újságíró és a „The roses I’t picked” (Szerk. Mondadori) című könyv szerzője elmagyarázza, hogy néha visszagondolva a múltrameg vagyunk győződve nem ragadta meg a lehetőségeket.
De ezek a nosztalgikus emlékek olyan kalitkává változhatnak, amely eltávolít minket a jelentől. A szerző bevallja, hogy rendelkezik aaranykor: „A 30 év. Nem bántam meg, de ez volta lelkesedés korszaka ezer ösztönző projektre. Kicsit olyan ez, mint a nyaralóhely kiválasztása: ha jól érezted magad egy helyen, normális, hogy vissza akarsz menni.”
Összpontosítsa a figyelmet az itt és most szükségleteire
A lényeg nem az tenni a múltról a rögzített gondolat, különben átváltozunk a hülye madárká, a hawaii albatroszba, amely leszálláskor hátrafelé fordítja a fejét, és így gyakran lezuhan.
Szükséges, hogy ne kövessük el a hibát gyötörje magát amiért nem. Amellett, hogy kínzás, alibivé is válhat a jelenbeli csalódások és kudarcok igazolására.
„Ha megtörténik, annak a vészcsengő” – összegzi a szakértő. „Mert ez azt jelenti, hogy elégedetlen vagy a jelenlegi életeddel, és nem vagy elég bízz benne maguk hogy módosíthassam.”
Objektív emlékezés a múltra
Sajnos a gyakran kiderül, hogy csapda, mert mindannyian hajlamosak vagyunk rá díszít emlékek.
„Arra is késztetnek bennünket, hogy időszakonként nosztalgiázzunk nem túl boldog történelmünkről” – magyarázza az újságíró Aldo Cazzullo. „Hagyd abba a sírást!” című könyvében. (Mondadori) a negyven évvel ezelőtti Olaszországról beszél, és arra a következtetésre jut, hogy a mai Olaszország jobb.
„Hazánk az 1960-as években szegényebb, szennyezettebb és erőszakosabb volt, mint most. És még soviniszta: volt becsületgyilkosság. 1975-ig a polgári törvénykönyv előírta, hogy a férjnek van túlnyomó szerepe a feleséggel szemben, ami erőszakkal is gyakorolható.” Minden igaz, de magánszinten a nosztalgia túlmutat ezeken objektív adatok.
Ahogy a pszichoterapeuta mondja Fulvio Scaparro: «A történetünket elmondva a legkevésbé megbízható emberek mi magunk vagyunk. Mert anélkül, hogy ezt akartuk vagy tudatában lennénk, megváltoztattuk a tényeket saját használatra.”
És akkor hogyan kezeljük a történelem mi van mögöttünk?
A múlt erőforrássá alakítása
«Nem szabad lemondanunkde használd trambulinnak» javasolja Gianna Schelotto. „Olyan gyakorlatot használok, amely a kritikus pillanatokban magától jön, amikor kihívással nézek szembe, vagy ha valami túlterhelt. nehézség. Ez abból áll, hogy visszatérünk annak az aranykornak a sötét időszakaiba, arra, hogyan sikerült: ha akkor sikerült, meg tudjuk csinálni. meg tudjuk csinálni még most is!”. Így a múlt ballasztból azzá válik forrás
Emlékezz a származásodra
„Fontos tudni ahonnan származolne feledje a történelem a családé, a helyé, ahol felnőtt” – magyarázza Aldo Cazzullo. „Mindenre emlékszem, és mindig is kíváncsi voltam rokonaim régi történeteire, de nem nosztalgiáztam. Ezt bizonyítja, hogy soha semmit nem őriztem meg, azoktól a fényképektől, amelyeket az általam megkérdezett emberekkel készítettem, más tárgyakig üzleti utakkal, első könyvekkel és így tovább.”
Maradjon kapcsolatban a fiatalokkal
A helyes hozzáállás tehát a cselekvés együtt él legyen az emlék a múlt mind a nézni vágyás jövő. És ennek eléréséhez kéznél van a megoldás: tartsa a kapcsolatot a fiatalabbak. „Akár a mi gyermekeink, akár a barátaink” – húzza alá Cazzullo „a gyerekek a jelenhez horgonyoznak le minket, felnőtteket megfertőznek tervezésükkel és bizalom a holnapban ami különben meginghatna.”
Mert élő békésen és pozitívan, anélkül, hogy rabok maradnának a megbánás fontos kihasználni legfeljebb a sajátjukat erőforrások nak nek bármilyen korú.
