Legyen naprakész az ingyenes frissítésekkel
Egyszerűen iratkozzon fel a eurózóna gazdasága myFT Digest – közvetlenül a postaládájába szállítjuk.
Európa régóta nézi az Atlanti-óceánon túl az Egyesült Államok gazdaságát a borzalom és a félelem keverékével. Az EU lakossága nem fogadná el Amerikában az egészségügyi és társadalmi egyenlőtlenségeket, de szeretné, ha olyan gazdag lehetne, mint az Egyesült Államok. Ez a feszültség 2023-ban még felerősödött, amikor az Egyesült Államok gazdasága 3,1 százalékkal nőtt a negyedik negyedévig tartó egy évben, ami eltörpül az EU által kezelt 0,2 százalék mellett. Mint a váratlan gazdasági erő , Franciaország úgy érzi, kénytelen az állami kiadások és Németország.
Hosszabb távon az európai teljesítmény jobb és rosszabb is, mint azt az emberek gondolják. Nem helyes azt állítani, mint tavaly, hogy az Egyesült Államok gazdasága jelenleg több mint 50 százalékkal nagyobb, mint az EU gazdasága, 2008-ban még kisebb volt. Ezek a számok szinte teljes mértékben az árfolyammozgásokon alapulnak. De igaz és méltányos kiemelni 2008-at, mint valami fordulópontot. Azelőtt az EU (az Egyesült Királyság kivételével) nagyobb gazdasággal rendelkezett, most pedig körülbelül 10 százalékkal kisebb.
De ennek a változásnak az okai árnyaltak. Az előtte és azóta tapasztalható különbség nagy része az Egyesült Államok egyre gyorsabban növekvő népességének köszönhető. Az egy főre jutó reál bruttó hazai termék 1995 és 2022 között 53 százalékkal nőtt az Egyesült Államokban, szemben az EU-ban mért 47 százalékkal.
Egy kötelező olvasmány
Ez a cikk megjelent a One Must-Read hírlevélben, ahol minden hétköznap egy figyelemre méltó történetet ajánlunk. Iratkozzon fel a hírlevélre
Ha ezt tovább bontja, a demográfiai adatok egyértelműen még meghatározóbb szerepet játszanak. Részben azért, mert Európa népessége idősebb, részben pedig azért, mert az emberek nem halnak meg olyan korán, a munkaképes korú főre jutó GDP-növekedés 1995 óta nagyjából azonos az Atlanti-óceán mindkét partján. , 56 százalékkal nőtt, szemben az 54 százalékkal. Az biztos, hogy az egy munkaképes korú főre jutó GDP európai szintje alacsonyabb, de ez a hosszabb szabadságok, a korábbi nyugdíjba vonulás és a kevesebb munkaóra választását tükrözi.
Mielőtt az európaiak örvendeznek a sajátjukon életöröm, ezzel még nincs vége a történetnek. Az USA és az EU munkaképes korú főre jutó GDP-je közötti stabil szakadék fő oka két ellensúlyozó erő kiegyenlítése volt. Az európai foglalkoztatási ráták az 1995-ös munkaképes lakosság körülbelül 60 százalékáról a hagyományos, több mint 70 százalékos amerikai rátához közeli vagy akár valamivel magasabb szintre emelkedtek. Az emelkedő európai foglalkoztatási ráta ellensúlyozása az egy foglalkoztatottra és egy ledolgozott órára jutó termelés lassabb javulása. Európában jelenleg több ember dolgozik, mint korábban, de nem túl produktívak. És küzdeni fog azért, hogy a foglalkoztatási arányokat örökre emelje.
A lassú európai növekedés javításának része tehát a munkavállalók és a tőke termelékenységének javítása. Ezt az elemet Isabel Schnabel, az Európai Központi Bank igazgatótanácsának tagja jól tárgyalta.
Schnabel azzal érvelt, hogy Európa termelékenységnövekedési ütemének javítása a dinamikusabb üzleti környezetben a vállalatok jobb irányítására épülne. Konkrétan arra szólította fel a kormányokat, hogy élesítsék a versenykörnyezetet, lehetővé téve az európai vállalatok több alapítását és megsemmisítését, a nagyobb uniós integrációt a tényleges piacméret kiterjesztése érdekében, valamint az állami beruházások hatékonyabb alkalmazását. Mindhárom dologban igaza volt.
Van azonban az üzleti környezetnek egy negyedik összetevője, amelyet figyelmen kívül hagyott, és amelyet Európa a közelmúltban nagyobb teret kapott, mint az elmúlt két évben bármikor. Vagyis támogató makrogazdasági környezet megteremtése a növekedés és a termelékenység javítása érdekében. Röviden: az EU stagnáló gazdaságának hasznára válhat, ha az EKB által jelenleg megengedettnél melegebben működik.
A 2022 nyarán mért -0,5 százalékról mára 4 százalékra emelve az irányadó kamatláb komoly nyomást gyakorolt az európai gazdaságra, amely egy olyan világ számára készült, amelyben az EU-nak el kellett fogadnia, hogy eltávolodik az orosz olajtól és A gáz szegényebbé tette, a dolgozóknak jelentős reálbércsökkentést kellett végrehajtaniuk, és a cégeknek el kellett fogadniuk jövedelmezőségük korlátait. Ezek a sötét napok szerencsére Európa mögött vannak. Az importárak jelentősen visszaestek, a cserearányok pedig szinte helyreálltak. Bármi is volt a megfelelő monetáris politika az infláció megfékezésére, az ma alacsonyabb.
Kedden a gáz azonnali nagykereskedelmi ára körülbelül 24 euró volt megawattóránként. A jövő tél jövőbeli ára MWh-nként 29 euró alatt volt, kevesebb, mint Vlagyimir Putyin két évvel ezelőtti teljes körű Ukrajna inváziója előestéjén. Holger Schmieding, a Berenberg Bank vezető közgazdásza szerint az eurózóna fosszilis tüzelőanyagok importszámlája idén alig haladja meg a 2019-es szintet. Ez azt jelenti, hogy a reálbérek és a kiadások fellendülése teljes mértékben összeegyeztethető a stabil inflációval az eurózónában és a tágabb EU-ban.
Soha nem támogattam teljes mértékben egy forró gazdaság működtetését, hogy megnézzem, növeli-e a termelékenység növekedését, de nem is lehetne jobb alkalom egy ilyen kísérletre. Nem sok okunk van további gazdasági megszorításra az EU-ban, most, hogy az energiaügyi tények megváltoztak.
Az európai gazdaság megérdemel egy szünetet és egy lendületet az idén, hogy az infláció normalizálódása mellett a növekedést is előmozdítsa. A politikai döntéshozóknak el kell fogadniuk, hogy a kontinens gazdagabb, mint gondolták, és ennek kiaknázása szükséges, de nem elégséges feltétele Európa termelékenységi teljesítményének hosszabb távú javulásának.