Egy apró, invazív hangya egy kenyai szavannává izmosodott, és olyan drámai átalakulást idézett elő a tájban, hogy még a helyi oroszlánok is megváltoztatták a vadászat módját – derül ki a kutatásból. csütörtökön jelent meg.
A tanulmány rávilágít a potenciálisan mélyreható hatásokra invazív fajokamelyek egyre gyorsabban terjednek, mivel az emberi tevékenység lehetőséget ad az állatoknak, rovaroknak és növényeknek arra, hogy új területekre stoppoljanak.
„Gyakran azt tapasztaljuk, hogy a kis dolgok uralják a világot” – mondta Todd Palmer, a Floridai Egyetem ökológusa, aki tagja volt annak a kutatócsoportnak, amely a nagyfejű hangyák oroszlánvadászati szokásaira gyakorolt hatását vizsgálta. Kenya középső részén.
„Ezek az apró, invazív hangyák talán 15 éve jelentek meg, és egyikünk sem vette észre, mert nem agresszívek a nagy lényekkel, köztük az emberekkel szemben. Most azt látjuk, hogy nagyon finom módokon, de pusztító hatásokkal alakítják át a tájat” – mondta Palmer.
Minden a kenyai Laikipia síkságán lévő sípoló tüskés akácfákkal kezdődik.
Ezek a tüskés fák kölcsönösen előnyös kapcsolatot alakítottak ki a helyi akáchangyával: a fák menedéket és táplálékot nyújtanak a hangyáknak, cserébe csípős harapásukkal visszatartják az éhes elefántokat attól, hogy felfalják a fákat.
De a nagyfejű hangya mindent megváltoztatott.
Úgy gondolják, hogy az Indiai-óceán egyik szigetéről származtak, és az emberek és áruk mozgása hozta a területre, ezek az invazív martalócok körülbelül két évtizede érkeztek, és elkezdték pusztítani az akáchangyákat, így a fütyülőtövis fákat sebezhetővé tették a növényevők számára.
A fatakarás csökkenése problémát jelent az oroszlánoknak, mert a meglepetés elemére hagyatkoznak, hogy lesben lesszék áldozatukat, különösen a zebrákat.
A kutatók három évet töltöttek a kenyai Ol Pejeta Conservancyban, hogy GPS-nyakörvekkel nyomon kövessék az oroszlánok mozgását, hogy megnézzék, hogyan reagálnak az invazív hangyák által kolonizált területeken.
A Science folyóiratban megjelent tanulmányuk szerint a nagyfejű hangyák háromszorosára csökkentették a zebragyilkosságokat.
„Ez a tanulmány gyönyörű pillanatfelvétel volt arról, milyen bonyolultak is lehetnek az ökoszisztémák – ez az ötlet, hogy egyetlen szálat húzunk, és az egész rendszer reagál.” – mondta Meredith Palmeregy ökológus, aki nem vett részt a vizsgálatban.
A kutatók meglepődve tapasztalták, hogy a hangyák becsapódása nem okozta az oroszlánpopuláció csökkenését – ez jó hír, mert a régió oroszlánpopulációi a becslések szerint 100 000-ről már 2000 egyedre csökkentek.
Ehelyett a nagymacskák étkezési preferenciát és stratégiát váltottak – nagyobb csoportokba tömörültek a bivalyok után – mondta Douglas Kamaru, a Wyomingi Egyetem munkatársa, a tanulmány vezető szerzője.
Míg az oroszlánok eddig alkalmazkodtak, a nagyfejű hangyák gondot okozhatnak más fajoknak, amelyek a füttytövisre támaszkodnak, például a zsiráfoknak vagy a súlyosan veszélyeztetett fekete orrszarvúnak.
„A kérdés az, hogy mi történik a továbbiakban” – mondta Kamaru az Agence France-Presse-nek.
Az oroszlánok változó étrendje pedig kiválthatja a saját hatások kaszkádját.
„Még nem tudjuk, mit eredményezhet ez a mélyreható változás az oroszlánvadászati stratégiában” – mondta Palmer.
Tavaly a kormányközi tudományos tanácsadó testület a Az ENSZ biológiai sokféleségről szóló egyezménye katalógusba került több mint 37 000 úgynevezett idegen faj, amelyek – gyakran szó szerint – messze gyökereztek származási helyüktől.
Ez a szám meredeken emelkedő tendenciát mutat, a károk összegével együtt, amelyet jóval több mint 400 milliárd dollárra becsülnek évente.
Kutatások kimutatták, hogy az éghajlatváltozás súlyosbította a helyzetet. Egy tanulmány kimutatta, hogy az elmúlt 200 évben az invazív fajok új betelepítésének legalább egyharmada 1970 óta történt.
Novemberben a különböző tanulmány megvizsgálta, hogy a felmelegedés hogyan változtatta meg a gepárdok vadászati szokásait. A kutatók azt találták, hogy a gyors macskák – általában nappali vadászok – melegebb időben hajnali és alkonyati órák felé tolják el tevékenységüket. Ez több potenciális konfliktusra készteti őket a többnyire éjszakai versengő ragadozókkal, például oroszlánokkal és leopárdokkal – áll a tanulmányban.