Hátfájás, vizelet inkontinencia, szexuális problémák esetén. Hogyan segít az urogynekológiai gyógytorna?

Az uroginekológiai gyógytorna nemcsak a már kialakult betegségek kezelése, hanem profilaxisa is a jövőbeni problémák megelőzésére. A biológiai körülmények miatt a nők különösen ki vannak téve a medence körüli terület problémáinak. Ezért minden nőnek, életkorától függetlenül, meg kell vizsgálnia a medencefenék izmait és az urogenitális rendszert. Ellenőrizze, hogy részt kell-e vennie urogynekológiai fizioterápián.

Tartalom

Az uroginekológiai gyógytorna magában foglalja a megelőző kezelést, a konzervatív kezelést vagy az urogenitális rendszer betegségeivel küzdő nők terhességi periódusának kezelését. Lengyelországban még kevéssé ismert gyógytorna, de kiderül, hogy minden korosztályban rendkívül nagy szükség van rá.

A szexuális közösülés során fellépő fájdalom vagy a gerinc- és medenceproblémák a medencefenékizom-problémák alapvető tünetei. Szerencsére a nők tudatossága növekszik, és egyre gyakrabban kérnek segítséget gyógytornászoktól.

Minél hamarabb gondoskodunk urogenitális rendszerünkről, annál nagyobb az esély a non-invazív gyógyulásra és a műtét elkerülésére.

Mi az urogynekológiai fizioterápia?

Az uroginekológiai gyógytorna a perimedencei izomzattal és az urogenitális rendszerrel kapcsolatos diszfunkciók konzervatív, megelőző vagy perinatális kezelése.

Ez a fajta fizioterápia magában foglalja a medencefenék izomzatának és más, a területükön elhelyezkedő részeinek terápiás gyakorlatait, valamint az izmok elektrostimulációját speciális eszközökkel. Az elektrostimulációt leggyakrabban biofeedback módszerrel végzik, vagyis az orvos és a páciens professzionális eszközökkel támogatott kismedencei összehúzódásokat okozó gyakorlatokat irányít.

A kezelések és terápiák a medence és környéke hatékonyságának és működésének helyreállítását célozzák, és a kezelési módszereket gyakran egymással felcserélve alkalmazzák, hogy a lehető leggyorsabban meghozzák az eredményt.

Uroginekológiai fizioterápia – módszerek

1. Kegel gyakorlatok, amely a hólyagot a megfelelő helyen tartja és biztosítja a szerv megfelelő működését. A kezelés a vizelet-inkontinencia típusától és az állapot súlyosságától függ. Bárhol edzhetsz. Úgy kell megfeszítenie az izmait, mintha meg akarná állítani a vizelet áramlását. A Kegel-izmot a WC-ben is edzheti. Ez magában foglalja a vizelés leállítását az izmok hirtelen összeszorításával, és csak néhány másodperc múlva ellazítja azokat. A Kegel gyakorlatokat olyan embereknek is el kell végezniük, akiknek jelenleg nincs problémájuk. Gyakoroljon naponta 3-szor. Minden gyakorlatot 10-szer hajtson végre.

2. Hólyagtréning – terápia, amely magában foglalja az ütemterv szerinti vizelést (meghatározott időpontokban) és a WC-bejárások közötti idő fokozatos növelését (erős ajánlás, mérsékelt minőségű bizonyíték). Nők stresszes vizelet-inkontinenciája esetén az orvos javasolhatja egy speciális gyűrű (ún. pesszárium) behelyezését a hüvelybe, amely erősíti a medenceizmokat és megkönnyíti a vizeletürítés szabályozását.

3. Hüvelyi súlyok. Ez a módszer szenzoros visszacsatoláson alapul. Érezve, hogy a súly kicsúszik a hüvelyből, a páciens összehúzza a medencefenék izmait, és így megerősíti azokat. A gyakorlatok egy súllyal kezdődnek, amelyet a nő a hüvelyében tarthat 1 percig séta közben. Ezzel napi 15-20 percig végez napi tevékenységet.

4. Biofeedback magában foglalja a visszajelzést a fiziológiai állapot változásairól. A test élettani és kóros elváltozásait olyan berendezéssel figyelik, amely rektális vagy vaginális szondákat tartalmaz, amelyek jeleket kapnak a kívánt és nemkívánatos tevékenységről. Ezeknek a jeleknek a képernyőn való megjelenítése és a hangeffektusok lehetővé teszik a betegek számára, hogy megértsék a vizsgált izmok működését, munkájukat, és könnyebben irányítsák azokat.

5. Elektrostimuláció. A vizelet-inkontinenciában szenvedő betegeknél a kismedencei rekeszizmot alkotó izmok „denervációja” következik be. Az elektrostimuláció a külső húgycső záróizom összehúzódását okozza, aminek következtében az megfeszül, és növeli az intrauretrális nyomást és a levators ani összehúzódását. Erősíti a medencefenék izmait. Az elektrostimuláció lehet folyamatos – több hónapig, napi néhány órában vagy rövid ideig tartó -, amikor több vagy több tucat percig tart és naponta kétszer vagy ritkábban, akár hetente egyszer, több hétig, ill. hónapok.

Uroginekológiai gyógytorna – mikor érdemes gyógytornászhoz fordulni

A legjobb, ha felkeres egy gyógytornászt, amikor felismeri a medencefenék izomzati problémáinak első tüneteit. Minél tovább várunk, annál nehezebb lesz visszaállítani őket. Egy fizioterápiás konzultáció megóvhat minket a műtéttől, ami sajnos ennek a testterületnek az elhanyagolása eredménye.

Minden olyan nőnek, aki tudatosan szeretné használni a medencefenék izmait, megszüntetni a gerincvel vagy csípővel kapcsolatos problémákat, vagy nagyobb örömet szerezni a nemi közösülésből (ehhez elsősorban a Kegel-izmokat dolgozzák fel), szintén orvoshoz kell fordulnia.

A medencefenék izomzatánál nagyon fontos a megelőző kezelés, hiszen kortól függetlenül bármely nőnek problémái lehetnek ezzel a területtel.

Szerkezetük és biológiai körülményeik miatt a nők különösen ki vannak téve a nemi szervekkel és területükkel kapcsolatos problémáknak. Emiatt minden nő, aki szeretné megvizsgálni a medencefenék területét és megtanulni, hogyan előzheti meg annak működési zavarait, felkereshet gyógytornászt.

A terhességet tervező nők, valamint a terhesség előtti vagy a szülés utáni időszakban szintén kérjenek segítséget, ha a medenceizmokkal kapcsolatos problémákat észlelnek.

Uroginekológiai fizioterápia – hogyan segít

A gyógytornász szakorvosi segítségét igénylő állapotok a következők:

• I. és II. fokú vizelet inkontinencia, pl. túlműködő hólyag (gyakoriság, sürgősség), stressz vizelet inkontinencia
• a reproduktív szervek csökkenése, pl. méhsüllyedés, cystocele, enterocele, rectocele
• széklet- és gázinkontinencia
• az egyenes hasi izmok diasztázisa
• krónikus gerincfájdalom
• közösülési problémák, például hüvelyi fájdalom a közösülés során vagy az élvezet hiánya.

Vizelet inkontinencia – okai

A vizelettartási zavarnak számos oka lehet, lehetnek nőgyógyászati ​​eredetűek, az izomrendszer működésétől függenek, vagy a nem megfelelő életmód következményei. A vizelet inkontinencia leggyakoribb okai a következők:

• elhízottság
• menopauza és menopauza időszaka
• neurológiai betegségek
• többes terhesség
• dohányzó
• nehéz fizikai munka, a hasizmok túlterhelése
• helytelen testtartás, túlzott hasi behúzás és hasi feszültség
• gyakori húgyúti fertőzések
• diuretikumok és relaxánsok szedése
• szisztémás betegségek, például cukorbetegség, sclerosis multiplex, Alzheimer-kór, Parkinson-kór, időskori demencia.

Uroginekológiai fizioterápia – hatások

Az urogynekológiai fizioterápia hatása körülbelül 6 héttel a megkezdése után észrevehető (tartós hatások, amelyek megszüntetik a problémát). Bár ez elsősorban a tünetek súlyosságától és a beteg önmegtagadásától függ.

Természetesen ehhez a beteg állandó bevonása – rendszeres gyakorlatok és megelőzés – szükséges. A tünetek csökkenésére utaló első hatások azonban körülbelül 2-3 héttel a kezelés megkezdése után észlelhetők.

Uroginekológiai fizioterápia – konzervatív kezelés

A vizelet-inkontinencia első tüneteinek megszüntetése érdekében konzervatív kezelést kell kezdenünk, hogy megelőzzük a betegség kialakulását. Kezdetben érdemes a napi étkezési szokások megváltoztatásával kezdeni, és a kiegyensúlyozott, citrusfélékben szegény étrendre váltani, amely irritálhatja a hólyagot, valamint a koffeint és a theint.

Másodszor, a medencefenék izmait megmozgató gyakorlatokra kell összpontosítanunk, amelyek ellazítják ezeket a területeket a túlterhelt nőknél, és megerősítik azokat a túl gyenge izomzatú nőknél. Ennek érdekében erősítsük az egyenes hasizmot, a medencefenék izmait (pl.), az ágyéki gerinc izmait és a csípő körüli izmokat.

Jelölje be:

Ahhoz azonban, hogy megtudjuk, milyen konkrét gyakorlatokat kell végeznünk, el kell mennünk a diagnózis felállítására szakképzett gyógytornászhoz, aki megfelelő képzést javasol.

A betegség első szakaszában általában a testtartás megváltoztatása, az ülő helyzetben töltött idő csökkentése és a nyugodt, rekeszizom légzés elsajátítása segít. A következő lépés a farmakoterápia – hasznos a túlműködő hólyagban szenvedő nőknél, amely megnyugtatja a hólyagot és csökkenti a vizelés gyakoriságát. Ha ezek a módszerek kudarcot vallanak, gyógytornászhoz kell fordulnunk és speciális kezelést kell kezdenünk.