Ha mostanában gyakran készítesz hideg salátákat tonhallal, ne kövesd el ezt a 6 hibát, amit (szinte) mindenki elkövet.
A tonhalkonzerv felbontása gyors és egyszerű vacsoramegmentő művelet lehet, de veszélyes következményekkel járhat az egészségünkre nézve
A manapság uralkodó hőségben, amely úgy tűnik, nem ad nekünk haladékot, bolondságnak tűnik a tűzhelyhez nyúlni és valami forrót főzni. Így hát visszanyúlunk a hideg tésztákhoz, a humuszhoz vagy a praktikusabb, nyers zöldségeken alapuló, állati fehérjékkel dúsított salátákhoz.
A tonhalkonzerv a nyári ételek egyik sztárja. Ez egy fogyasztásra kész étel, amellyel gazdagíthatjuk a piadinákat, szendvicseket, rizs- vagy tésztasalátákat és természetesen a nyers zöldségtálakat.
Ráadásul, mivel fogyasztásra kész, lehetővé teszi, hogy anélkül vezessünk be egy adag halat az étrendünkbe, hogy a megfelelő tisztítással, nyúzással és főzéssel járó stresszel kellene megküzdenünk. A tonhalkonzervek fogyasztása azonban gyakran nem túl egészséges, és kockázatot jelent az egészségünkre nézve. Íme, melyek azok a hibák, amelyeket nem szabad elkövetni, ha tonhalkonzervről van szó.
Túl gyakori fogyasztása
Az első figyelmeztetés a tonhalkonzervek túlzott fogyasztása. Először is, ez egy feldolgozott élelmiszer, amely, mielőtt a tányérunkra került volna, számos átalakítási folyamaton ment keresztül, amelyek azonnal használhatóvá tették számunkra.
Aztán van egy másik probléma is, ami a tonhalban lévő higany jelenlétével kapcsolatos. Vegyük figyelembe, hogy a halak és kagylók fogyasztása teszi ki a nehézfémnek való emberi kitettség több mint legnagyobb százalékát. De honnan származik ez a sok higany?
Ez a fém az emberi termelési tevékenységek eredményeként kerül a tavakba, folyókba és óceánokba, és így bekerül a vízi élőlények életciklusába, végül felhalmozódik a halak testében – különösen a nagyobb ragadozókban, azokban, amelyek kisebb halakkal táplálkoznak megélhetésükért (amelyek maguk is ki vannak téve a higanyszennyezésnek).
Olvassa el még:
Vásárolja meg konzervdobozban
Ha tényleg nem tudunk lemondani a kész tonhalról, akkor az üvegbe csomagolt tonhalat részesítsük előnyben a konzerv tonhal helyett: a konzerv tonhalban nagy mennyiségben van tonhal, egy olyan vegyi anyag, amelyet többek között a csomagolás előállításához használnak.
Egyikük hat különböző márkájú olajos tonhalkonzervet elemzett, és mindegyikben nyomokban (bár a törvény által megengedett határértékek alatt) megtalálta ezt a vegyi anyagot. Ugyanez a tonhal üvegedényben tárolva lényegesen kevesebb biszfenol-szennyezést mutatott ki.
Ne olvassa el a címkét
Mindig elismételjük annak fontosságát, hogy egy termék megvásárlása előtt olvassuk el a címkét, de ha halkonzervről van szó, a figyelmet meg kell duplázni. Az élelmiszerek címkézésére vonatkozó európai jogszabályok egyértelműek: minden csomagoláson egyértelműen fel kell tüntetni a halfajt, azt, hogy kifogott vagy tenyésztett halról van-e szó, a származási helyet és a halászathoz használt halászeszközt – valamint természetesen a szavatossági időt és az allergének esetleges jelenlétét.
Nem ritka, hogy félrevezető vagy hiányos címkékkel találkozunk, amelyek nem tartalmaznak minden szükséges információt. A leggyakoribb szabálytalanságok közé tartozik, hogy a címkén csak a hal kereskedelmi neve szerepel (és nem a tudományos neve), illetve hogy nem szerepel a halászati módszerre vagy a hal eredetére vonatkozó jelzés.
A címkék jó olvasása tudatosabbá tesz minket, fogyasztókat abban, hogy mit vásárolunk és mit teszünk az asztalra. Például az alkalmazott halászati módszer ismeretében választhatunk olyan terméket, amely kevésbé terheli a környezetet; vagy értékelhetjük a fogás eredetét, hogy a területünkhöz közelebbi tonhalat válasszunk.
Olvassa el még:
Evés a terhesség alatt
Mint már említettük, ez a hal magas higanybevitellel rendelkezik, ami egy olyan nehézfém, amely potenciálisan káros lehet az anyára és a magzatra. Ezért a terhes nőknek kerülniük kell a tonhal (friss vagy konzerv) fogyasztását a terhesség alatt.
Ami a leendő anyákat illeti, minden húsevő és nagytestű hal – tehát nemcsak a tonhal, hanem a tőkehal, a csuka, a dévérkeszeg, a kardhal – fogyasztását is kerülni kell. A higany ugyanis hajlamos felhalmozódni a ragadozókban, amelyek felszívják azt a kisebb halakból, amelyekkel táplálkoznak, és így végül gazdagabbak lesznek benne.
Olvassa el még:
Olajat dobni a mosogatóba
Sokan megszoktuk, hogy amikor kinyitunk egy tonhalkonzervet, a terméket közvetlenül a mosogatóba csepegtetjük, és így a felesleges olajat a háztartási lefolyóba dobjuk. Ez nem csak a tonhalkonzerveket érinti, hanem minden olajban tartósított élelmiszert (padlizsán, articsóka, gomba…), és nagyon káros következményekkel jár a környezetre nézve.
A környezetbe kerülve a használt növényi olaj nagyon szennyezi az altalajt, a növényvilágot és a vízfolyásokat. Ezenkívül ez az anyag a csővezetékeinket is károsítja, dugulásokat és problémákat okozva a csatornahálózatban. A megoldás? Csöpögtessük le a tonhalunkat egy tálcába, hogy összegyűjtsük a használt növényi olajat, amelyet aztán az öko oázisba vagy egy fáradtolaj-gyűjtő központba viszünk.
Újrahasznosított olaj
Míg sokunknak nincsenek aggályai a tonhalkonzervolaj kidobása miatt, sokan mások azon gondolkodnak, hogy nem lenne-e jó ötlet újra felhasználni a konyhában – esetleg feldobni a nagy salátát, amelynek egyik összetevője a tonhal. De vajon bölcs dolog-e ezt megtenni?
Attól függ. Általában jó minőségű növényi olajról van szó, amely a tonhalnak köszönhetően omega-3 zsírsavakkal gazdagodott. Használata tehát nem rossz ötlet: biztosan csökkentjük az élelmiszerpazarlást azzal, hogy nem dobjuk ki a konyhában még ehető és felhasználható olajat.
Azonban, ahogyan táplálkozási szakértőnk elmagyarázta nekünk a , kerüljük a tonhalolaj fogyasztását, ha ellenőrzött diétát követünk, mert ez kalória- és zsírtöbbletet hozna az étrendben nem tervezett zsírokkal: ebben az esetben a táplálkozási szakértő azt javasolja, hogy a tonhalat természetes állapotában, olaj hozzáadása nélkül vásároljuk meg.
Van egy másik probléma is azzal az olajjal, amelyben a tonhalat tárolják. Lehet, hogy ez nem olívaolaj, hanem egyszerű, rosszabb minőségű és nem olasz eredetű növényi olaj: hogy ezt megtudjuk, csak annyit kell tennünk, hogy figyelmesen elolvassuk a termék címkéjét.
Kövessen minket a | | | |
Ajánljuk még: