Milyen főbb kockázatokat és mellékhatásokat jelent a szervezetedre nézve, ha túl gyakran eszel tonhalkonzervet?
A tonhalkonzerv kinyitása sok ember számára praktikus választás, amely lehetővé teszi, hogy alacsony költséggel és főzés nélkül felhalmozzanak fehérjét és omega-3-at. De mi történik a szervezetünkkel (de a környezetünkkel is), ha túl sok tonhalkonzervet eszünk? Van néhány olyan mellékhatás, amelyet figyelembe kell vennünk, és amelyek arra ösztönözhetnek, hogy minimálisra korlátozzuk ennek az ételnek a fogyasztását (ha nem is kerüljük el teljesen). A tudományos kutatások ezt mutatják.
Egy tonhalkonzerv mellékhatásai és lehetséges kockázatai
Az elmúlt években a tonhalkonzerv a világ konyháinak egyik alapélelmiszerévé vált kényelme, sokoldalúsága és tápanyagprofilja miatt. A tonhalkonzerv túlzott fogyasztása azonban jelentős egészségügyi hatásokkal járhat.
Higany és nehézfémek
A tonhalkonzervek gyakori fogyasztásának egyik fő hátránya, hogy ebben a halban jelen van a . Attól függően, hogy mennyit, és ami még fontosabb, hogy milyen típusú tonhalat fogyasztunk, nagyobb vagy kisebb mennyiségben fogyaszthatjuk ezt az anyagot, ami potenciális egészségügyi kockázatokhoz vezet. Ez a fém felhalmozódhat az emberi szervezetben, ami potenciális neurológiai és fejlődési problémákhoz vezethet. Egy 2020-ban a „Environmental Research” kimutatta, hogy a magas higanytartalmú halak, mint például a tonhal, nagymértékű fogyasztása növelheti az idegrendszeri rendellenességek kockázatát.
Valójában becslések szerint az Egyesült Államokban az emberi higanyexpozíció több mint 90%-át a hal- és kagylófogyasztás teszi ki, és a Csendes-óceánban kifogott tonhal a teljes expozíció 40%-át teszi ki, egy tanulmány szerint, amely a következő folyóiratban jelent meg
A különböző termelési tevékenységek következtében a környezetbe kerülő higany a tavakban, folyókban és óceánokban rakódik le. Onnan nyilvánvalóan bekerül a vízi szervezetek életciklusába. Az óceánokban lévő higany azonban a természetes szerves szén lebomlásának terméke is – számolnak be a tudósok a folyóiratban.
Amikor a higany a vízbe kerül, mindkét esetben a mikroorganizmusok átalakítják azt egy rendkívül mérgező formává, az úgynevezett metil-higannyá, amely felhalmozódik az általunk fogyasztott halak húsában. A metil-higany különösen a nagyobb ragadozókban halmozódik fel, ezért a nagyobb halakat, például a tonhalat kockázatosabb fogyasztani, mint például a szardíniát.
Halak ezért különböző higanyszinttel rendelkeznek. A tonhalkonzerveknek viszonylag magas a higanytartalma, így fogyasztása heti három adag felett potenciálisan káros lehet.
Az amerikai Betegségellenőrzési és Megelőzési Központok (CDC) adatai szerint szinte mindenkinek van a vérében kis mennyiségű metil-higany (azonban az egészségre káros hatásokat kiváltó szint alatt). De a A metil-higany erős idegméreg.így a túl sok hal fogyasztása valóban higanymérgezést okozhat.
A tünetek közé tartozik az ujjak és lábujjak viszketése vagy bizsergése, izomgyengeség, koordinációs problémák, beszéd- és halláskárosodás, valamint a perifériás látás csökkenése.
Azt is meg kell jegyezni, hogy a nők magas higanyszintje terhes nők rendkívül veszélyesek, és központi idegrendszeri rendellenességeket okozhatnak gyermekeiknél.
Hogyan lehet korlátozni a halakban lévő higany kockázatát?
Az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal és a Környezetvédelmi Ügynökség azt ajánlja, hogy a nők és a gyermekek (10 éves kor felett) hetente két-három adag halat és kagylót fogyasszanak, amelyek közül az alacsony higanytartalmúak közül kell választani.
A választás megkönnyítése érdekében készítettek egy táblázatot, amely 60 különböző halfajtát mutat be, megjelölve őket „legjobb választásként” (hetente 2-3 alkalommal fogyasztani), „jó választásként” (hetente 1 adagot enni) vagy „kerülendő választásként” (kiemelve a legmagasabb higanytartalmú halakat).
Az Environmental Working Group azonban azt állítja, hogy az ilyen iránymutatások veszélyeztethetik a nőket. Az EWG egy vizsgálatban 254 szülőképes korú nőt toborzott az Egyesült Államokból. Ezek arról számoltak be, hogy annyi vagy több halat fogyasztanak, mint amennyit a kormányzat javasol. A kutatók ezután a hajukból vett mintákat vizsgálták meg, tekintettel arra, hogy a higany itt halmozódik fel, és tükrözi a szervezetben lévő fém mennyiségét.
Az eredmények azt mutatták, hogy a nők majdnem 30%-ában több higany volt, mint az EPA higanyra vonatkozó biztonsági határértéke, és majdnem 60%-ukban több higany volt, mint a két európai intézmény által meghatározott szigorúbb határérték. Az EWG úgy véli, hogy helytelen a könnyű tonhalkonzervet a „legjobb választás” „higanyban szegény” kategóriába sorolni, mivel ez „jelentős higanyforrás a nők étrendjében” – áll a közleményben.
Biszfenol A (BPA)
A higany jelenléte természetesen nem az egyetlen jó ok a tonhalfogyasztás korlátozására. (Olvassa el továbbá: ). Egyes tonhalkonzervek BPA-t tartalmazhatnak, egy olyan, a csomagolásban használt vegyületet, amely zavarhatja az endokrin rendszert. A Journal of Endocrinological Investigation című folyóiratban 2021-ben közzétett kutatás a BPA-nak való kitettséget hormonális változásokkal hozta összefüggésbe.
Mint az Il Salvagente című lap által nemrégiben végzett vizsgálat kimutatta, a Maurizi Group laboratóriumi technikusai által elemzett összes tonhalkonzerv nyomokban tartalmazott biszfenol A-t, egy olyan anyagot, amelyre vonatkozóan az EFSA szintén megemelte a megengedett kioldódási határértékek küszöbértékét, mégpedig akár százszorosára. Bővebben:
Ennek elkerülése érdekében ajánlott az üvegcsomagolást választani, amely ebből a szempontból a legbiztonságosabb.
Nátrium és tartósítószerek
A tonhalkonzerv gyakran nagy mennyiségű nátriumot és tartósítószert tartalmaz, ami káros lehet a szív egészségére és a vérnyomásra. Egy 2019-es tanulmány rávilágított a túlzott nátriumfogyasztás és a magas vérnyomás közötti kapcsolatra. Igyekezzünk mindig elolvasni a címkéket, és válasszuk az alacsony nátriumtartalmú, hozzáadott tartósítószereket nem tartalmazó változatokat.
Ha ehhez hozzávesszük a környezeti következményeket, akkor valószínűleg a tonhalkonzervek fogyasztását is korlátozni (ha nem is kizárni) kellene, amennyire csak lehet.
Ha mégis fogyasztunk tonhalat, ne feledjük, hogy soha ne .
Olvassa el még: