Gazdaságpolitika | A kutatók mentőcsomagot javasoltak a gazdaság számára, és ez heves vitát indított el – erről szólt az egész
Pénzügyi szakértők néha rendkívüli vita alakult ki a múlt héten. Ez vitát váltott ki arról, hogyan kell kezelni a kutatók által adott szakpolitikai ajánlásokat.
Miről szólt a vita?
Kedden megjelent Yle rovatában a Helsinki Egyetem szociálpolitika professzora Heikki Hiilamo kritizálni egyenesen szólva Az Etla Gazdaságkutató Intézet „finnországi mentőcsomagja” –kiadvány.
A kutatási adatok alapján az Etla a kiadványban többek között a társasági adó és a jövedelemadó csökkentését javasolta.
Hiilamo kutatási referenciák szelektív felhasználásával vádolta az Etlát, adózási ajánlásait pedig ideológiainak, érdekfigyelésnek álcázott kutatásnak tartotta.
A vita a hét előrehaladtával hevesebbé vált. Válaszában az Etla vezérigazgatója Aki Kangasharju vádlott Hiilamoa a hazugságról és a pártpolitika iránti elfogultságról.
Hiilamo megjegyzés szerdán a HS-nek, hogy nem az Etla kutatóinak megkérdőjelezése volt a szándék, hanem az volt a bírálat, hogy az adóajánlások nem a legjobb információkon alapulnak.
A vita végül rendkívüli figyelmet kapott, és számos más szakértő is részt vett a vitában. Hogyan kell nyilvánosan olvasni és kezelni az olyan kiadványokat, mint a „mentőcsomag” a vita középpontjában?
A HS három közgazdász kutatót kérdezett meg erről.
Maliranta: A politikai ajánlások kihívást jelentenek
Kutatóintézet Labore igazgatója Mika Maliranta azt mondja, hogy „korok óta” gondolkodott a politikai ajánlásokon és azok megfelelőségén.
A Laboreát egy támogató egyesület finanszírozza, amelynek tagjai főként szakszervezetek. Pályafutása elején Maliranta az etlai „mentőcsomaghoz” hasonló feljegyzéseket írt. Elmondása szerint ezek elvégzése „kihívó volt”, bár kutatói szempontból a műtét „elég jól sikerült”.
„Ideális esetben olyan áttekintéseknek kell lenniük, amelyek megfelelnek az akadémiai kritériumoknak, ahol a szakirodalmat szisztematikusan és kiegyensúlyozottan tekintik át. Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni, óriási erőforrásokra van szükség” – mondja Maliranta.
„Természetesen minden kutatóintézetben megvan ehhez a tehetség, de rengeteg munka. Ez egy nagyon megerőltető feladat.”
Maliranta hangsúlyozza, hogy továbbra is nyilvánvaló igény van hasonló kiadványokra.
Az a gyűjtemény, amely tömören mutatja be a kutatási irodalom állásfoglalását egy adott kérdésben, jobban hasznosítja a nyilvános vitát, mint az egyes kutatási eredmények kezelése.
„A társadalomtudományi kutatások alapján gyakran nehéz határozott vagy egyértelmű szakpolitikai ajánlásokat adni.
Labore továbbra sem tesz közzé politikai ajánlásokat tartalmazó feljegyzéseket. Maliranta elmondása szerint az intézmény vezetésének átvételekor mélyebben elgondolkodott a dolgon, és ekkor húzott egy határt.
„Régóta gondolkodom ezen. Ez az epizód megerősítette, hogy a vonal a mi szempontunkból jó volt.”
A gondosan elvégzett felülvizsgálatok támogató finanszírozást igényelnek. Maliranta munkamodellként az egykori Államtanács vizsgálati és kutatási tevékenységét (VN TEAS) említi, amelyen keresztül az Állami Tanács különféle felülvizsgálatokat rendelt el kutatói csoportoktól. Petteri Orpo kormánya (tanács) a kormányprogramban vállalt adminisztratív megszorítások keretében megszüntette a programot.
Maliranta szerint nem természetes, hogy Laboren maga ad politikai programokat. A véleményezési körökben a hangsúly az elbírálás alatt álló törvényjavaslat céljainak a kutatott információkhoz való tükrözésén van.
– Jómagam úgy gondolom, hogy ha kérdeznek, válaszolunk.
Laukkanen: A kritikának ragaszkodnia kell a tényekhez
VATT kutatóprofesszor és közgazdaságtan professzor a Tamperei Egyetemen Marita Laukkanen általános szinten kommentálja az ügyet.
A helyes tudományos gyakorlat megköveteli, hogy minden kulcsfontosságú kutatási eredményt figyelembe vegyünk, ha szakpolitikai ajánlásokat teszünk széles körű kutatás alapján – mondja Laukkanen.
A gyakorlatban tehát a kutató a kutatási szakirodalom alapján összefoglalja, hogy egy-egy kérdésről mit lenne jó gondolni. A válasz a korábbi kutatások mélyreható elemzését igényli. Meg kell határozni, hogy a korábbi vizsgálatok közül melyek hitelesek, jó minőségűek, illetve, hogy az anyagok, módszerek nem korszerűek-e már.
– Ugyanakkor erőszakkal kell végezni az értékelést, minősítést.
Ennek eredményeként a különböző tanulmányok különböző méretekben kaphatnak hangsúlyt. A szakpolitikai ajánlások is eltérőek lehetnek, még akkor is, ha a kutatók mindent megtesznek.
Ebben az esetben a helyzetnek tényeken alapuló vitához kell vezetnie – mondja Laukkanen.
„Például a kritika során felteheti a kérdést, hogy miért ez a tanulmány szerepelt a felülvizsgálatban, és nem ez, vagy miért hangsúlyozzák a következtetések ezeket az eredményeket jobban, mint mások.”
Kotakorpi: A kutatási adatok nem adnak közvetlen választ az értékválasztásra
Társadalomtudomány kutatások alapján sokszor nehéz határozott vagy egyértelmű szakpolitikai ajánlásokat adni – emlékeztet a Tamperei Egyetem közgazdász professzora. Kaisa Kotakorpi. Általánosságban nyilatkozott a témáról.
„Ez annak köszönhető, hogy kevés olyan politikai intézkedés létezik, amely mindenki számára előnyös lenne, vagyis mindenki számára javulna a jelenlegi helyzeten.”
Amikor politikai értékválasztásról van szó, a kutatási adatok ritkán adnak közvetlen választ. Ehelyett a gyűjtemények rávilágíthatnak arra, hogy a meghozott döntések hogyan érintik például a lakosság különböző csoportjait.
Ha a gazdaságkutatási szakirodalomból továbbra is egyértelmű szakpolitikai ajánlások születnek, a Kotakorpi egyebek mellett arra is odafigyelne, hogy az álláspontok megvizsgálták-e mind a szóban forgó politika előnyeit és hátrányait, mind azok megoszlását.
„Például az az érv, hogy egy bizonyos politikai intézkedés nem ajánlott, mert árt valakinek, többnyire hibás.”
Az országos összefüggések és a vizsgálatok megbízhatósága szintén fontos kérdés. Ha a kutatási eredmények például nagyon eltérő adó- vagy társadalombiztosítási rendszerekből származnak, Finnországra való alkalmazhatóságukat alaposan meg kell indokolni.
És ha a vita például az adózással foglalkozik, alaposan meg kell fontolni, hogy annak hatását elkülönítették-e más változóktól a tanulmányokban.
– Ezt azonban bizonyára gyakran nehéz felmérni az olvasónak.
