gázai háború | Az Izraelre nehezedő nyomás nő, de a kritika még mindig nagyon „gyengéd” – mondja a kutató

Számos Az országok követelték Izraeltől, hogy tartózkodjon a Gáza déli részén fekvő Rafah térsége elleni szárazföldi támadástól, ahol a régió lakosságának több mint fele lakik. Az ENSZ és több nem kormányzati szervezet kijelentette, hogy egy szárazföldi támadás különösen pusztító következményekkel járna a térség polgári lakosságára nézve.

Izrael miniszterelnöke Benjámin Netanjahu még nem mutatta jelét annak, hogy még nyomás alatt is kész lenne változtatni tervein.

Izrael, az Egyesült Államok, Egyiptom és Katar képviselői kedden találkoztak Kairóban, hogy megállapodjanak a gázai tűzszünetről. A tárgyalásokon nem történt áttörés, és az izraeli delegáció kedd késő este elhagyta a tárgyalásokat.

A tárgyalások összesen három napig, azaz csütörtökig folytatódnak – írja az al-Kahera egyiptomi média.

Az AFP hírügynökség szerda reggel arról számolt be, hogy a Hamász szélsőséges szervezet képviselői Kairóba tartottak, hogy Katar és Egyiptom képviselőivel tárgyaljanak. Törökország elnöke is Recep Tayyip Erdoğan várhatóan Kairóban, hogy megvitassák az egyiptomi elnököt Abdel Fattah al-Sisi val vel.

Tárgyalások azt remélték, hogy hathetes tűzszünethez vezet, mielőtt Izrael ellenségeskedése Rafahra is kiterjedne.

„Reméltük, hogy sikerül megegyezésre jutni Kairóban. Most számoljuk a napokat, amíg Izrael tankokat küld” – mondta egy gázai üzletember, aki otthonából Rafahba menekült. Jaber Reuters hírügynökség.

„Elveszítettük otthonainkat, munkahelyeinket. Hát nem elég?”

A Finn Közel-Kelet Intézet Alapítvány kutatója Antti Tarvainen Izrael kritikája szerint még mindig nagyon „halkan beszélnek”, ha a rafahi helyzetre gondolunk.

„Még mindig nem látjuk, hogy a nyugati országok nagy erőfeszítéseket tennének érte. Még mindig nem látjuk azokat a gyakorlati politikai lépéseket, amelyek arra kényszerítenék Izraelt, hogy irányt váltson” – mondja Tarvainen.

Gyakorlati intézkedésekkel diplomáciai, gazdasági és biztonságpolitikai szankciókra hivatkozik.

Netanjahu a múlt héten bejelentette, hogy csapatokat utasított a dél-gázai rafahi hadművelet előkészítésére, és tervet kért a civilek evakuálására a térségből.

A háború elején Izrael sürgette a gázaiakat, hogy meneküljenek Rafahba, ezért a térség lakossága több mint egymillióra duzzadt.

Rafah az egyik utolsó olyan terület Gázában, ahol a kórházak, víz- és szennyvízelvezető létesítmények, valamint pékségek még részben működnek. A humanitárius segélyek nagy részét, amelyen sok gázai élnek, szintén a rafahi határátkelőn keresztül szállítják.

Izrael hosszú ideje hajt végre légicsapásokat a térségben. Becslések szerint 60-100 ember halt meg a hétfői légicsapásokban.

Az AFP hírügynökség kedden arról számolt be, hogy a rafahi sátorfalvakban sok civil már elkezdte összepakolni a holmiját, hogy ismét elmeneküljenek. A probléma az, hogy már nem tudják, hol lehet biztonságosan futni.

Kairó a tárgyalások során nemcsak a Rafah elleni izraeli támadást megelőző hathetes tűzszünetről, hanem a humanitárius segélyek Gázai övezetbe szállításáról, a civilek védelméről, valamint a túszok és foglyok szabadon bocsátásáról is igyekeztek megegyezni.

amerikai hatóságok leírta „komoly és nagylelkű” tárgyalásokat folytattak, de nem született megállapodás a tűzszünetről. Források szerint a tárgyalások végül a túszok és foglyok szabadon bocsátásával kapcsolatos nézeteltérések miatt szakadtak meg.

A Hamász képviselői a túszok szabadon bocsátásáért cserébe tartós tűzszünetet, az izraeli erők kivonását Gázából és a palesztin foglyok szabadon bocsátását követelik az izraeli börtönökből. A New York Times. Netanjahu izraeli miniszterelnök viszont azt mondta, hogy Izrael addig nem fejezi be gázai háborúját, amíg a túszokat ki nem engedik és a Hamaszt meg nem semmisítik.

Annak ellenére, hogy Izrael kilépett a tárgyalásokból, az egyiptomi média „főleg pozitívnak” minősítette a tárgyalásokat. Egyiptomi és amerikai hivatalos források szerint azonban még nem zárult le a megállapodás Izrael és a Hamász között.

A keddi tárgyalásokon al-Sisi egyiptomi elnök mellett legalább az amerikai és az izraeli titkosszolgálatok vezetői vettek részt. William Burns és David Barnea és Katar miniszterelnöke Mohammed bin Abdulrahman al-Thani.

Nyomozó Antti Tarvainen szerint az Egyesült Államok és az EU, valamint több arab állam is befolyásolhatja Izrael fellépését, de érdemi, Izrael megfékezésére irányuló akciót nem láttak.

Az Egyesült Államok messze a legnagyobb támogatója Izraelnek. elnök Joe Biden megpróbált hajthatatlan maradni amellett, hogy Izrael nem indít szárazföldi hadműveletet Rafahban a civilek védelmére vonatkozó megfelelő terv nélkül.

Tarvainen szerint az Egyesült Államokban még nincs elég belső nyomás ahhoz, hogy politikai akciókkal nyomást gyakoroljon Izraelre.

Az EU ezzel szemben Izrael legnagyobb kereskedelmi partnere, és így nagy befolyást gyakorolhat Izraelre.

Tarvainen azonban nem hiszi, hogy az EU-országok képesek, sőt akarnak is egységes ellenállást kialakítani Izrael lépéseivel szemben.

szükségem van rá Izrael az 1990-es évek óta próbálja csökkenteni a nyugati országoktól való függőségét és diverzifikálni gazdaságát. Így, ha szükséges, lehetősége van egy nagyon radikális belpolitikát folytatni anélkül, hogy attól félne, hogy a nemzetközi közösség nagy nyomása alá kerülne.

Ez magában foglalta a kereskedelmi kapcsolatok normalizálására irányuló erőfeszítéseket olyan országokkal, mint India, Kína, az Egyesült Arab Emírségek és Szaúd-Arábia – magyarázza Tarvainen.

Tarvainen szerint Izrael különleges karja, különösen a tekintélyelvű arab államokkal szemben, a biztonságtechnikai tudása volt.

Ez többek között Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok vezetőit is nagyon érdekelte, akiknek azon kell elgondolkodniuk, hogy az olajtermelés és az energiatermelés után hogyan tudják megtartani a hatalmat a gazdaságban – mondja Tarvainen.

Úgy véli, ez az egyik oka annak, hogy az arab államok kemény szavaik ellenére óvatosak voltak Izraellel szembeni politikai lépéseikben.

Tarvainen szerint az olajtermelő országok korlátozhatnák például az izraeli támogatók olajexportját, de ezt a lépést nem akarták megtenni.

Egyiptomi hivatalos források szerint Egyiptom ezzel szemben készen állna kilépni az Egyiptom és Izrael között kötött Camp David-i egyezményből, ha Izrael csapatait Rafahba küldi, és a gázaiakat a határon át a Sínai-félszigetre tolja.

Egyiptom külügyminisztere kedden tagadta az állítást, és kijelentette, hogy Egyiptom továbbra is elkötelezett a megállapodás mellett.

Tarvainen szerint Egyiptom kilépése a megállapodásból olyan radikális politikai tett lenne, hogy Izraelt mindenképpen háborús stratégiájának megváltoztatására kényszerítené.

Is Kína aggodalmának adott hangot a rafahi helyzet miatt, és követelte, hogy Izrael a lehető leghamarabb fejezze be katonai műveleteit a térségben.

Tarvainen azért tartja érdekesnek Kína keresletét, mert Kína és Izrael kereskedelempolitikai kapcsolatai az elmúlt évtizedben szorosabbá váltak.

Úgy véli, ha Kína nyomása megnő Izraelre, az Szaúd-Arábia térségbeli lépéseire is hatással lehet.

szükségem van rá Dél-Afrika népirtással kapcsolatos vádja szerint a Nemzetközi Bíróságon (ICJ) jelenleg a legjelentősebb tényező, amely megkérdőjelezi Izrael fellépését.

Az ICJ ideiglenes határozata szerint Izraelnek mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy Gázában semmi népirtáshoz hasonlító ne fordulhasson elő.

Kedden Dél-Afrika arra kérte az ICJ-t, hogy fontolja meg, hogy a Rafah elleni teljes körű támadás sérti-e a bíróság ideiglenes döntését.