Exkluzív interjú: A Bank of Thailand kormányzója a miniszterelnökkel való „kreatív feszültségről”.

Egy exkluzív interjúban Thai PBS WorldA Bank of Thailand kormányzója, Sethaput Suthiwartnarueput beszél Suthichai Yoon-nal a thai gazdaságról és a kamatpolitikáról.

A jegybankelnök „kreatív feszültségnek” nevezi a Bank of Thailand és a kormány közötti nézetkülönbséget.

Hangsúlyozza, hogy a kamatcsökkentés, miközben a háztartások adóssága továbbra is a GDP 90 százaléka felett marad, nem szolgálja a hosszú távú gazdasági stabilitást.

K: Sethaput kormányzó, hogy áll Thaiföld a gazdasági helyzettel és a Bank of Thailand 2024-re vonatkozó előrejelzésével kapcsolatban?

V: Idei köztes útmutatásunk az idei gazdasági előrejelzéshez, amelyet az MPC (Monetáris Politikai Bizottság) legutóbbi nyilatkozatában tettünk közzé, az MPC következő, áprilisi ülése utáni hivatalos közzétételig az volt, hogy a GDP növekedésére számítunk ebben az évben 2,5-3 százalék, ami nem nagy. Kicsit alacsonyabb, mint amit előre jeleztünk, de még mindig növekedés.

Sok dolog, amit az erősebb fellendülés, az export tekintetében vártunk, nem úgy alakult, ahogy vártuk. Úgy gondolom, hogy számos strukturális kihívással is szembenézünk.

K: A központi bank elnökeként most mi a fő gond?

V: Közvetlen és rövid távú aggodalmam nagymértékben összefügg azzal, hogy mi fog történni a gyártás, az export és a turizmus terén, mivel ezek a gazdaságunk legfontosabb mozgatórugói jelenleg.

A belföldi fogyasztás elég jól tartotta magát, de a fellendülés fenntartását keressük, az az export és a turizmus. Ennek kulcstényezője Kína, ezért nagyon odafigyelünk arra, hogy mi történik, mind a Kínába, mind a harmadik országokba irányuló export tekintetében, mert azt látjuk, hogy a Kínából származó verseny megnövekedett azokban a harmadik országokban, ahová exportálunk.

A turizmus fellendülését tekintve azt látjuk, hogy a turisták visszatérnek, de kevesebbet költenek. Úgy tűnik, Kína arra ösztönzi az embereket, hogy többet költsenek belföldön, ezért úgy gondolom, hogy ezek olyan változások, amelyek hatással lesznek ránk a kilátásokat illetően.

K: Thaiföld‘s Kínára támaszkodik‘a gazdaság meglehetősen nehéz, mi a kiút ebből?

V: Kína adja az exportunk körülbelül 12%-át és a turistáink körülbelül egyharmadát, de az segíthet, ha középtávú strukturális reformokba kezdünk, hogy megpróbáljuk megtalálni a növekedés új motorjait, és megpróbáljuk diverzifikálni függőségünket. Azt kell mondanom, hogy van néhány előnyünk ezen a téren. Csak meg kell valósítanunk, aktualizálnunk kell őket.

K: Vannak előnyeink nem tudni róla?

V: Nos, tudunk róluk, de nem használjuk ki őket úgy, ahogy kellene. Mint tudjuk, jelenleg nagy a geopolitikai feszültség, és szó esik a barátságról, a nearshoringról, minden ilyesmiről, és arról a veszélyről, hogy a világ megpróbál kettéváltani az általunk ismert vonal mentén, de ha megnézzük Ezzel azt állítom, hogy Thaiföld valójában nincs olyan rossz helyzetben ahhoz, hogy kihasználja az átrendeződés előnyeit.

Miért? Mert ha Thaiföldet nézzük, az általunk idézett okok miatt nagyon közel vagyunk Kínához.

K: Mi csináld nem annyi konfliktusunk van Kínával, sok más országhoz képest.

Pontosan. A Dél-kínai-tengeren nincs gondunk, ellentétben más Kínával rendelkező országokkal, ezért jó barátok vagyunk Kínával. Történelmünk, hagyományunk és sok minden miatt is nagyon közeli barátok vagyunk az Egyesült Államoknak. Mi vagyunk az egyik, a nem sok közül, amely az Egyesült Államok jelentős nem NATO-szövetségese.

K: Akkor miért nem használjuk ki eléggé mindkét nagyhatalom előnyeit?

V: Nem tettük magunkat kellően vonzóvá ezeknek a termelési hálózatoknak. Például azt gondolom, hogy egy dolog, amit láttunk, ami sajnálatos, az az, hogy az évek során azt tapasztaltuk, hogy piaci részesedésünk az FDI vonzásában az idő múlásával folyamatosan csökken.

Tudjuk, hogy sok erős fény van odakint, nagyon vonzó. Az emberek szerelmesek Indonéziába, Vietnamba, sok FDI megy oda. Úgy gondolom, hogy ennek fényében most valószínűleg nagyobb hangsúlyt kap a rugalmasság. Nem csak az abszolút legalacsonyabb költség elérésének hatékonysága, hanem egy rugalmas, biztonságos és stabil hely.

Egy másik szempont, amiben szerintem szintén lemaradtunk, a szabadkereskedelmi megállapodások (FTA) aláírása és végrehajtása. Amikor az országok befektetni akarnak, nyilvánvalóan hozzá akarnak jutni harmadik országok piacaihoz és a régió más országaihoz. Különösen Vietnam nagyon jó munkát végez ezen a téren. Hajlamosak vagyunk egy kicsit lemaradni.

Egy másik példa, hogy megpróbáljuk liberalizálni szabályozási és jogi rendszereinket, vállalkozásbarátabbá, vonzóbbá tenni a külföldi befektetők számára. Indonézia szerintem jó példa egy olyan országra, amely jó előrehaladást ért el ebben.

K: A miniszterelnökkel fenntartott kapcsolatairól mind helyi, mind nemzetközi szinten a hírek szerepeltek. Hogyan jellemezné kapcsolatát Srettha miniszterelnökkel?

V: Mint említettem, professzionálisak és szívélyesek. Szerintem soha nem jó, ha egy jegybank az újság címlapján szerepel.

K: Tehát alapvetően mi a probléma ön és a miniszterelnök között?

V: Szerintem ez abból fakad, hogy különböző szerepeket kell eljátszanunk, hogy különböző kalapot viselünk. Úgy gondolom, hogy ez egy olyan probléma, amelyet nemcsak Thaiföldön, hanem sok országban látunk. Ezt nevezem kreatív feszültségnek.

K: „Kreatív feszültség”, nem élvezed, de ez van kreatív.

V: Úgy értem, a kormány nyilvánvalóan a növekedést támogatja. A jegybank természeténél fogva mandátumával általában jelentős súlyt helyez a stabilitásra. A kormányok általában rövidebb távúak. A jegybank ismét inkább a hosszabb távú kérdéseket nézi.

Ekkor természeténél fogva sokkal holisztikusabb módon kell a dolgokat szemlélnünk, figyelembe véve a különböző intézkedések nem kívánt következményeit. Szóval szerintem ez a nézetkülönbséghez vezet abban a kreatív feszültségben.

K: Önre nagy nyomás nehezedik a kormány részéről, hogy csökkentse a kamatlábakat. Hogyan reagálsz erre?

V: Nos, a munka része, hogy nyomás alatt kell lenni.

K: Hogyan magyarázza el a politikusoknak, hogy neked megvan a saját szereped, és nekik megvan a maguk szerepe? Úgy tűnik, azt gondolják, hogy nem vagy realista, nem érted az egyszerű embereket‘s problémákat.

V: Ez a különbség abból adódik, hogy különböző kalapot viselünk, és más a hangsúly. Rövid táv kontra hosszú táv. Nézzük a növekedést a stabilitás ellenében, és hogyan mérlegeljük ezeket a dolgokat.

A politikai álláspontunk és a politikai döntéseink magyarázatával kapcsolatban szeretném hangsúlyozni, hogy a politikai döntések a monetáris politikai bizottságtól származnak, nem csak én vagy a Bank of Thailand.

A thaiföldi monetáris politikai bizottság meglehetősen egyedülálló. Hét emberünk van a monetáris politikai bizottságban. Ami Thaiföldön más, mint sok más központi bankhoz képest, az az, hogy több külső tag van a bizottságban, mint a Bank of Thailand belső tagja.

Thaiföldön törvény szerint. Három belső ember van, én és két kormányzó-helyettes. A másik négy kívülről származik.

K: Ki választja ki a kívülállókat?

V: A Bank of Thailand igazgatósága a mi, a Bank of Thailand ajánlása alapján választja ki a monetáris politikai bizottság összetételét.

Tehát ismét szeretném hangsúlyozni, hogy a döntések a monetáris politikai bizottságtól származnak, nem a Bank of Thailandtól vagy a kormányzó utasítására. Elvileg és a gyakorlatban sem tudom megszabni, hogy mi lesz az érdek.

K: Tehát úgy gondolja, hogy a kamatláb csökkentésének nincs köze a gazdaság fellendítéséhez, ahogy azt a kormány javasolta. Azt sugallják, hogy ha csökkentené a kamatlábat, az élénkítené a gazdaságot, de Ön azt állítja, hogy lehet, hogy ez nem olyan közvetlen, a kapcsolat.

V: Nem. Azt mondjuk, hogy sok különböző dologgal egyensúlyban kell lennie.

A kamatláb-döntések meghozatalához rendelkezésre álló keretet „rugalmas inflációs célkövetési keretnek” nevezzük.

Ennek eldöntésekor elsősorban három dolgot veszünk figyelembe. A növekedést nézzük. Szeretnénk, ha a növekedés közel lenne ahhoz, amit hosszú távon fenntartható növekedési ütemünknek érezünk, ami legutóbbi becsléseink szerint mintegy 3 százalékos reál-GDP-növekedést jelent.

Az inflációt nézzük, és ehhez azt szeretnénk, ha a teljes infláció a céltartományunkon belül lenne, ami 1-3 százalék. Nagyon fontos, hogy a pénzügyi stabilitást is meg kell vizsgálnunk.

Tehát amikor eldöntjük, mit tegyünk a kamatlábakkal, nem nézhetünk csak egyetlen változót, például a GDP-növekedést, és csak erre összpontosíthatunk. Egy pillantást kell vetnünk a teljességre. Vegye figyelembe ezeket a dolgokat

Visszatérve a kérdésedre. A kamatlábak csökkentésének ösztönző hatása lenne a gazdaságra? A rövid válasz az, hogy igen, ez inkább ösztönző hatással lenne a gazdaságra, de egyrészt egyensúlyban kell lennie más, jelenleg tárgyalt megfontolásokkal. Nevezetesen olyan dolgok, mint a pénzügyi stabilitás.

A másik, ami nagyon aggaszt bennünket, az az, hogy nagyon magas a háztartások adóssága. A háztartások adóssága a GDP 90 százaléka plusz. Ez nem tesz jót a hosszú távú pénzügyi stabilitásnak.

Szeretnénk, ha ez visszatérne a fenntartható pályára. Az okok, amelyek miatt az adósság a múltban ilyen gyorsan emelkedett erre a szintre, részben – akár nagy, akár kis részben – azzal magyarázható, hogy Thaiföldön olyan sokáig alacsonyak voltak a ráták.

Van egy másik pont is, az ösztönző hatás nem biztos, hogy olyan nagy. Miért? Mert ha megnézzük az okot, hogy a növekedés általában alulteljesít, akkor az olyan tényezőkkel van összefüggésben, mint az export, és ez szerintem sok köze van a strukturális tényezőkhöz.

Ez összefügg azzal, hogy a turisták nem költenek annyit, mint amire számítottunk. Aminek nem sok köze van a kamatokhoz. Ez összefügg azzal, hogy az állami kifizetések valamivel elmaradtak a várakozásoktól. Ennek ismét nem sok köze van a kamatokhoz.

A kamatlábak talán segítenének ellensúlyozni ezt a lassú növekedést a fogyasztás és esetleg a marginális beruházások fellendítésével.

De ha a fogyasztást nézzük, akkor tavaly a fogyasztás alapvetően rekordszinten nőtt. Tehát az a további fogyasztásnövekedés, amelyet az árfolyam csökkentésével kapna, valószínűleg nem olyan sok.

Valószínűleg nem is olyan kívánatos, ha a háztartások adósságának növekedése rovására megy

Tehát ismét így van, figyelembe véve a tényezők összességét. A hosszabb távú következmények némelyike ​​miatt az MPC-tagok többsége ott tartotta az árfolyamokat, ahol volt, 2,5 százalékon.

Amit a sajtóban általában „évtizedes magas kamatnak” szoktak nevezni, de azt is kiemelném, bár ez igaz, az is igaz, hogy a világon a legalacsonyabbak között van. Két olyan ország van, amelyek irányadó kamatai alacsonyabbak, mint a miénk; Japán és Svájc.

A lényeg az, hogy más országokhoz képest ez nem riasztóan magas. Természetesen nem az a szint, amelyet más országokban látunk, de ismét nem mondom, hogy ez a fő tényező annak eldöntésében, hogy mi legyen a kamatlábakkal. Mindenekelőtt a hazai tényezőket fogjuk megvizsgálni. Köszönöm