Az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa ideiglenes háromoldalú megállapodásra jutott a rendelet felülvizsgálatára irányuló javaslatról. települési szennyvízkezelés. Az EU Zéró szennyezésről szóló cselekvési tervének szerves részét képező megállapodás célja, hogy javítsa a meglévő szabályok hatékonyságát, összhangba hozza azokat az európai zöld megállapodás céljaival, és foglalkozzon a vízszennyezéssel kapcsolatos lezáratlan problémákkal.
A főbb rendelkezések között szerepel a másodlagos tisztítás kötelező alkalmazása az ezer lakosegyenértékű agglomerációkban 2035-ig, majd a harmadlagos és kvaterner tisztítást a nagyobb létesítmények esetében 2039-re és 2045-re. A megállapodás a tisztított szennyvíz újrafelhasználására vonatkozó intézkedéseket is bevezet, megerősíti a szennyvíz ellenőrzését. közegészségügyi paramétereket és kémiai szennyező anyagokat, és kiterjesztett gyártói felelősséget ró a negyedéves kezelési költségekre. Az energiasemlegességi cél a megújuló energia felhasználásának fokozatos növelése a kezelésekben, 2045-re elérve a 100%-ot.
A hatókör kiterjesztése helyi szintre
Az irányelv hatályának kiterjesztése célzott válasz a környezetszennyezés problémájára kis agglomerációk. A társjogalkotók megállapodtak abban, hogy a határértéket 2000 LE-ről 1000 LE-re csökkentik, így nagyobb számú közösséget vonnak be a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv rendelkezései közé.
A „lakosegyenérték” fogalma kulcsfontosságú ebben az irányelvben. Ez egy olyan paraméter, amellyel számszerűsíthető a szennyvíz egy személy által okozott lehetséges szennyezőterhelése egy napon belül. A gyakorlatban szabványosított mértéket ad a lakosság szennyező hatásáról. Az 5 napos biokémiai oxigénigény (BOD5) napi 60 g oxigén/fő egyenérték a napi biológiailag lebomló szerves terhelést jelenti, amelyet referenciaként használnak a szennyvíz minőségének értékeléséhez.
A kisebb agglomerációknak az irányelv hatálya alá vonására vonatkozó döntés a szennyezés helyi szintű kezelésének fontosságának tudatát tükrözi. A hatókör kiszélesítésével a szennyvíztisztítás javítását célozza még a kisebb településeken is, ezzel is hozzájárulva a vízkészletek hatékonyabb kezeléséhez és a szennyezés általános mérsékléséhez.
Csatornahálózatok és kezelési tervek
a tagállamok lesznek csatornahálózat kiépítésére kényszerült 2035-re az 1000 LE vagy annál nagyobb agglomerációk települési szennyvizére. A 100 000 LE feletti agglomerációkra 2033-ig, a veszélyeztetett (10 000-100 000 LE) agglomerációkra pedig 2039-ig kell szennyvízkezelési terveket kidolgozni.
A társjogalkotók azon döntése, hogy a települési szennyvízcsatorna-rendszer kiépítésére vonatkozó kötelezettséget minden 1000 lakosegyenértéknél nagyobb agglomerációra kiterjesztik, jelentős lépést jelent a teljesebb és hatékonyabb szennyvízkezelés felé: ez a lépés a szennyvíz összegyűjtésének és tisztításának javítását célozza. közösségek széles körét, ezzel is hozzájárulva a vízszennyezés általános mérsékléséhez.
A megfelelési határidő elhalasztása, 2030-ról 2035-re való áthelyezése azonban azt a tudatot tükrözi, hogy elegendő átmeneti időszakot kell biztosítani a helyi hatóságoknak az új követelményekhez való alkalmazkodáshoz.
Szennyvíztisztító
A Tanács és a Parlament kiterjesztette azt a kötelezettséget, hogy a települési szennyvizet a másodlagos kezelés (azaz a biológiailag lebomló szerves anyagok eltávolítása), mielőtt 2035-ig minden 1000 LE-vel rendelkező agglomerációba kerülne a környezetbe.
A társjogalkotók a küszöbértékeket és a határidőket is összehangolták tercier kezelés (azaz a nitrogén és foszfor eltávolítása) és a kvaterner kezelés (azaz a mikroszennyező anyagok széles spektrumának megszüntetése). 2039-re, illetve 2045-re a tagállamoknak biztosítaniuk kell a harmadlagos és negyedleges kezelés alkalmazását a 150 000 LE vagy azt meghaladó terhelést kezelő nagyobb üzemekben, köztes célokkal 2033-ra és 2036-ra a harmadlagos kezelésre, valamint 2033-ra és 2039-re kvaterner kezelés.
A szennyezők fizetnek
A gyógyszer- és kozmetikai termékek gyártóinak jelentős mértékben hozzá kell járulniuk a települési szennyvíz kvaterner kezeléséből adódó többletköltségekhez, a következő elvet követve:a szennyező fizet„.
Az a döntés, hogy a gyártók a kiterjesztett gyártói felelősség révén a kiegészítő kezelés költségeinek legalább 80%-át hozzá kell járulniuk, egyértelmű jelzése annak a vágynak, hogy az ipart aktívan bevonják az általa okozott környezeti problémák megoldásainak finanszírozásába. Ha hagyunk némi rugalmasságot a tagállamoknak a fennmaradó költségek megosztásában, az elismeri a különböző helyi helyzetekhez és az országspecifikus gazdasági feltételekhez való alkalmazkodás szükségességét.
Energiasemlegesség
A városi szennyvíztisztító telepeknek fokozatosan növelniük kell a felhasználást megújuló energia:
- 20% 2030-ig;
- 2035-ig 40%;
- 2040-re 70%;
- 100% 2045-re.
A szennyvíztisztításban a megújuló energiaforrások használatára való áttérés nemcsak a környezeti hatásokat csökkenti, hanem hozzájárul az EU tágabb éghajlatsemlegességi célkitűzéséhez is.
Az ideiglenes megállapodást most jóváhagyásra benyújtják a tagállamok képviselőinek és a Parlament környezetvédelmi bizottságának. Ha jóváhagyják, a szöveget hivatalosan el kell fogadni, mielőtt hatályba lép.
