Édesanyjuk elhagyta őket szilveszter előestéjén: Marko egyedül vigyáz három kisgyerekre, nem mutat szomorúságot és fájdalmat, úgy gazdálkodik, ahogy tudja és tudja, hogyan etesse őket.
Szerettem volna gyerekeket, és küzdenem kell a gyerekeimért, amennyire csak tudok és ahogy tudok… Mindent, amit megszereztem, magam szereztem… Eddig senki nem nyújtott nekem segítő kezet, és őszintén szólva nem is tettem. bárkitől bármit megkértem, megszoktam, hogy mindent egyedül csinálok, keresek és keresek a munkámmal… Nem szoktam senkitől semmit sem kérni” – kezdődik a fiatal Marko, háromgyermekes egyedülálló apa története. akivel kettesben maradt, mióta édesanyjuk elhagyta körülbelül egy hónapja, szilveszterkor.
Vannak körülöttünk emberek, akik csendben viselik fájdalmukat, bánatukat, anélkül, hogy panaszkodnának, és senkit sem terhelnének problémáikkal. Általában nem vesszük észre az ilyen embereket, vagy szemet hunyunk a szenvedéseik előtt – mondja Branko Stanković, a Szerbia-szerte ilyen és ehhez hasonló történeteket rögzítő Tér a kör című tévéműsor szerzője.
Ezek egyike a titeli fiatal édesapa, Marko Ljubović élettörténete. Marko azok közé tartozik, akik az élet által a hátára rakott összes terhet hordozzák. Az utóbbi időben három gyereket nevel egyedül, akiket munkába járással próbál enni, amiből havi 30-40 ezer dinárt kereshet. Állandó állás eddig nem volt számára, pedig keresett, így egyedül gazdálkodik, ahogy tudja…
Mindent, amit szerzett, saját kezével szerzett, mert nincs semmije, csak ők és a lova… Így táplálják magukat.
Miközben szégyenlősen beszél minderről, három gyermeke ül mellette az ágyon – a legidősebb fia, a kisebbik lánya, és a harmadik, a legkisebb, egy drága a karjában.
Nem utasít el semmilyen munkát, nem kér alamizsnát, és fát húz a lovával, dolgozik, rakod, eltúloz, amit kinek kell és amit kér.
Erről Mark szomszédja, Staka néni is tanúskodik, akinek csak dicsérő szavai vannak a fiatal apának: szorgalmas, szorgalmas, becsületes, soha nem késik, mindig pontos és túl büszke ahhoz, hogy segítséget kérjen még akkor is, ha mások nyíltan felajánlják. És mennyit kér? Amennyire csak tud – mondja Sztakané, aki már többször is segítségére volt, főleg amióta férje meghalt, így egyedül nem tud minden nehéz munkát elvégezni.
„Minden munkát elfogad, elmegy az erdőbe, dolgozik, ha felajánlok neki valamit, egyszerűen zavarban van, hogy elvállalja még akkor is, ha szüksége van rá” – mondja Staka.
Marko elmondja, hogy a két nagyobbik óvodába jár, a legkisebbre pedig ő vigyáz, és az unokatestvére is segít neki vigyázni rájuk, ha dolgozni kell, dolgozni, pénzt keresni.
„Ők a támaszom, az erőm és a küzdeni akarás értük…” – mondja Marko, akinek a gyerekei mosdattak, ápoltak, szépen fel vannak öltözve… Tudják, hogy anya elment…
„A mama elment a nagypapához” – mondja a két nagyobbik egyszerre, miközben a legkisebb az apja karjaiban gyönyörködik. És amikor megérkeztek az ajándékok, nagy volt az öröm. Marko nem hitte el, amikor az ajándékokkal együtt megérkeztek a lisztes, olajos csomagok és minden, ami egy háznak a tél túléléséhez szükséges.