Demokrácia | Brit professzor: Ne higgy a vezetőknek, akiknek az emberek akaratát kell végrehajtaniuk

London

Demokrácia persze nagyszerű dolog. Még Finnországban is sokan izgultak az elmúlt hetekben, hogy milyen kiváltságos, hogy szabad választásokon lehet elnököt választani az országnak.

A demokrácia azonban nem csodaszer.

„A demokrácia nem garantál semmit a szegények számára, csak az átlagos szavazók számára” – mondja az Oxfordi Egyetem professzora. Ben Ansell.

Ansell szerint a választók legszegényebb tizede nem igazán profitál a demokratikus folyamatból. A lakosság legszegényebb része csak akkor fontos a politikusoknak, ha egyben fontos mobil szavazók is.

Ha a demokrácia nem a szegényeket szolgálja, akkor mi van?

„Szolidaritásra van szükségünk” – mondta Ansell a londoni tudósítók találkozóján.

Ajándék 2024 a választások éve a világ számos demokráciájában. A fő hangsúly az amerikai elnökválasztáson lesz. Nagy valószínűséggel ősszel brit parlamenti választásokra is sor kerül.

Az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában is élt Ansell specialitása a demokrácia és a demokratikus intézmények.

Némileg meglepő módon a professzor nem érzi úgy, hogy újra meg kellene próbálnia az Egyesült Államok elnöki posztját Donald Trump veszélyt jelentene az amerikai demokratikus intézményekre. Bízik benne, hogy a rendszer továbbra is kitart.

A veszély máshonnan jön: „A fenyegetés az, hogy Trump kilép a NATO-ból.”

Ekkor a balti országok és Ukrajna lennének a legnagyobb szenvedők.

Európában gyakran nehéz megérteni, hogy az amerikaiak miért támogatják még mindig Trumpot.

Ansell szerint Trump perbeli veszteségei nem növelik Trump saját népszerűségét. Ehelyett Trump támogatói dühösek Trump ellenfeleire – a liberálisokra -, ami viszont Trump zsebébe játszik.

Arról van szó, hogy ún negatív pártoskodás jelenség. A szavazásról szóló döntést egy párt vagy személy ellenzése vezérli, nem annyira az, hogy valamit támogat.

Ha egy politikus kijelenti, hogy bizonyos ügyekben „a nép akaratát” követi, Ansell szerint ezt óvatosan kell kezelni.

Nincs közös népakarat, mert az emberek alapvetően mindig önzők. A nézeteltérések legkésőbb akkor kezdődnek, amikor a közös célok részleteiről vagy a gyakorlati megállapodásokról beszélünk.

Ezért bukik meg a politika és a demokrácia is újra és újra.

– Nem értünk egyet a dolgokban, és ettől leszünk emberek.

Nagy-Britanniában is „a nép akaratából” meglovagolták.

Miniszterelnök Rishi Sunak van követelte a parlament felsőháza, hogy támogassa a Csatornán kis csónakokon át Ruandába érkezett migránsok repüléséről szóló törvényt, mert különben „az emberek akaratát akadályoznák”.

A valóságban lekérdezések mutatják meg, hogy a nemzet nem más, mint a Sunakot támogató egységfront.

„Ha egy politikus a nép akaratáról kezd beszélni, jobb, ha becsukja a fülét” – mondta Ansell.

Az egységes „parlamentakarat” keresése ugyanígy kudarcra van ítélve. Erre volt példa, amikor a brit parlament alsóháza (és különösen a Konzervatív Párt képviselői) több mint három évig vitatkoztak arról, hogyan valósítsák meg a gyakorlatban az EU-kilépést, vagyis a Brexitet.

Demokrácia érték és ideális állam, de ápolása a legdemokratikusabb társadalomban is állandó erőfeszítést igényel.

Ugyanolyan nehezen elérhető célok az egyenlőség, a szolidaritás, a biztonság és a jólét.

Ansell írja elismert munkájában Miért bukik a politika (2023) a fontos célok elérését megnehezítő politikai csapdákról. A csapdát az önérdek váltja ki.

Ez így megy:

A demokrácia nem működik, mert nincs egyetlen népakarat.

Az egyenlőség nem működik, mert az egyenlőség javítása egyik helyen felfalhatja azt egy másik helyen. Példa erre a gazdagok vagyonadója, vagyis a gazdasági egyenlőség előmozdítása.

„Bármennyire is nyilvánvaló (az adó gondolata), ez nem működik. Nehéz elérni a célt más (a gazdagok) jogainak korlátozása nélkül.”

E jogok közé tartozik többek között a pénz elköltésének (vagyis a saját vagyonról való döntésnek) vagy az alacsonyabb adózású országba való költözésnek a joga.

Szolidaritás megint nem működik, mert a jómódúak hajlamosak spórolni a közös alapba való befizetéssel. A közös felelősségvállalás vágya gyakran csak akkor merül fel, ha önmaga szorul támogatásra.

A középosztály szegényekkel szembeni szolidaritásának növelésének egyik módja a közepes jövedelmű emberek bevonása a közszolgáltatások előnyeibe. Ez különösen az északi országokban ismert. A trükkökhöz azonban pénz kell, ami viszont súlyos adóztatást jelent.

Nagy-Britanniában a szolidaritás a nemzeti büszkeség dolga, vagyis az ingyenes állami egészségügyi ellátórendszer (NHS) minden lakos számára.

Biztonság A „csapda” viszont azt jelenti, hogy az anarchia minimalizálása zsarnoksághoz vezethet. Kína például meg akarta akadályozni a koronavírus terjedését, ugyanakkor erősen korlátozta az állampolgárok és a külföldiek szabad mozgását.

A gazdagság megszerzése csapdával is jár. A döntéshozók és a fogyasztók gyakran előnyben részesítik a rövid távú előnyt a hosszú távú javak rovására.

Ennek tipikus példája a klímaváltozás elleni küzdelem. Egy nyaralás a világ másik felére vonzóbb, mint a fogyasztási kompromisszumok a jövő generációinak érdekében.

„Ha a környezetvédelmi intézkedések elkezdik túlságosan megnehezíteni a saját életét, akkor a támogatottságuk csökkenni fog.”

Demokrácia A táplálás Ansell szerint a politikai intézmények és gyakorlatok ápolása. Nem szabad feleslegesen megrázni az intézményeket.

Ez vonatkozik az igazságszolgáltatásra és a szabad médiára is.

Nagy-Britanniában a BBC-t állandóan elfogultsággal vádolják jobb- és baloldalról egyaránt. Ön Korm. felmérése által A BBC még mindig az ország legmegbízhatóbb híradója.

Ansell szerint a közvélemény értékeli a megbízható jelentéseket, és kerüli a túlzásokat. Állítólag még a brit konzervatívok sem bíznak a The Sun című konzervatív bulvárlapban, úgy, ahogy van.

„Az emberek nem hülyék. Nem veheti el őket az elfogult média.”

Demokrácia önmagában semmiféle szélsőség ellen nem olt.

„A demokrácia nem garantálja, hogy nem lesznek szélsőjobboldali pártok.”

Idézi kollégája elméletét: A szélsőjobb akkor erősödik meg a demokráciákban, amikor a jobbközép elkezdi lemásolni a szélsőjobb eszméit és gondolatait.

„Amikor ezt látják az emberek, az legitimálja (szélsőségességet).”

Ugyanakkor sok szavazó azt gondolhatja, hogy miért szavazzon a másolókra, amikor az ötlet eredeti atyáira és anyáira szavazhat. Ugyanakkor a szélsőséges mozgalmak a demokráciákban is egyre elfogadottabbak.