A tervezők nagy benyomást tettek új márkáikra a milánói divathéten.
A kreatív pozíciók néha a zenei székek játéka is lehet: Matteo Tamburini pénteken mutatta be első kollekcióját a Tod’s számára, néhány órával azelőtt, hogy elődje, Walter Chiapponi debütált a Blumarine kreatív igazgatójaként.
Adrian Appiolaza egy keserédes pillanatban mutatta be első kollekcióját a Moschino számára, mindössze másfél hónappal a név elnyerése után. Kinevezését David Renne hirtelen halála követte, mindössze 10 nappal a megbízatása után.
Íme a Milánói Divathéten bemutatott tervezők legfontosabb pillanatai, főként a 2024–2025-ös őszi-téli női ruhák előzetesei.
Mivel mindössze hat hét állt rendelkezésére egy kollekció összeállítására, az argentin Appiolaza nagyon határozottra kényszerítette, és olyan kollekciót hozott létre, amely szerinte „nem érezte magát túlgondoltnak”.
Belevetette magát az archívumba, ihletet merítve a divatház alapítójának, Franco Moschino-nak a felforgató érzéséből, az archetípusok szeretetéből és a trompe l’oeil játékosságából.
Appiolaza látomása álomszerűséget idézett elő. A kinézet olyan volt, mintha felriadtak volna az álomból, a ruhadarabok pedig időnként szürreálisak voltak – ingujjból készült turbánok vagy hátul befejezetlen cowboy-kalap, mint egy színpadi díszlet csak elölről. Férfi nyakkendőkből egy felsőt építettek; egy arany csokornyakkendő lógott oldalt nyakláncként. Extravagáns gyöngyszálakat hordtak áttetsző ruha alatt.
A nőies sziluettet fodrok, nyüzsgés és csúszós ruhák határozták meg, melyeket harisnyakötővel szerelt férfimellények, túlméretezett szövet ingek és férfias nadrágok egészítettek ki.
„Az ötlet Franco univerzumát próbálta érzékeltetni. Valójában nem egy konfekció kollekció létrehozásáról volt szó, hanem valamiről, ami történetet mesélt el” – mondta Appiolaza a csütörtök esti show után a kulisszák mögött.
Míg sok márka körültekintően hivatkozott a globális konfliktusokra, leginkább kényelmes ruhák kényelmi kollekcióival reagálva, az Appiolaza közvetlenebb volt, a békejelekkel vagy a PEACE szó betűkkel ellátott ruháival. „Jó ötletnek tartottam a békét univerzális üzenetként hozni” – mondta a tervező.
A bemutató zárásaként egy fekete modell az olasz trikolór, zöld, fehér és piros felsőt viselte, ami Appiolaza szerint a kollekció befogadó üzenetének része. Egyes közösségi oldalak kommentelői a gázai háborúval kapcsolatos kijelentésként is olvasták: a palesztin zászló zöld, fehér, piros és fekete, a fekete tükröződik a záró megjelenés monokróm szoknyájában és gallérjában, amely a háromszínű felsőn egy bojttal díszített. A modell egy darab kenyeret vitt magával.
Matteo Tamburini utazása Tod’sszal egy milánói villamosmegállóból indult, és a város jellegzetes, narancssárga szüreti villamosai szolgáltak háttérként.
„Azért választottuk ezt a helyet, mert dinamizmusról beszél, amely szorosan kapcsolódik a Tod esztétikájához. A kollekciót azoknak az embereknek gondolták, akik utaznak, akik mozognak a világban” – mondta Tamburini a kulisszák mögött, kezdve a nappali igáslóval, Di Bagtal és a márkás hajtó mokaszinnal.
A többnyire monokróm megjelenésen gazdag bőrruhák, szoknyák és kabátok szerepeltek, melyeket réteges, tekergős kötöttáru tette hangulatossá. Az árkok túlméretezettek voltak; az ingeket egymásra rakták; a nadrágon mély mandzsetta volt, míg a kabát vállai kissé megnagyobbodtak. A táskák puhák voltak, beleolvadtak a testbe. Az öveken hosszúkás csat volt, amely járműrácsra emlékeztetett. A vezetőcipő hosszú bojtokkal volt ellátva a mozgás érdekében.
Tamburini szerint a kollekció Milánó kettősségét tükrözi, egyszerre fejezi ki a burzsoá és Olaszország ipari erejét.
Tod csoportja a közelmúltban bejelentette a cég törlését. Diego Della Valle elnök a műsor szélén nyilatkozva azt mondta újságíróknak, hogy a művelet befejezése után nincs ok az üzlet eladására. „Van egy családi vállalkozásunk fiatalokkal, akik ezt a munkát szeretnék végezni. Mi lehet jobb? – kérdezte.
Az első sor vendégei között volt Xiao Zhan kínai színész, Larsen Thompson amerikai színész és Jungwoo dél-koreai énekes.