Hírek

Az új amnesztiatörvény a politikai megbékélés útja Thaiföldön?

#image_title
356views

A politikai bűncselekményekkel vádolt személyek jogi amnesztiája az elmúlt évtizedben forró krumpli volt Thaiföldön.

Yingluck Shinawatra Pheu Thai kormányának 2013-as kísérlete egy amnesztiatörvény elfogadására, amely kiterjed a politikai konfliktusokkal kapcsolatban megvádolt személyekre, tömeges utcai tiltakozásokhoz vezetett, amelyek 2014 májusában katonai puccsba torkolltak. Az amnesztiatörvényt szorgalmazó későbbi lépések mind kudarcba fulladtak.

Pheu Thai visszatérése a hatalomba új erőfeszítéseket indított el a pártokban és civil csoportokban, hogy általános kegyelmet adjanak politikai esetekre. Heves vita alakult ki azonban arról, hogy a jogszabálynak ki kell-e terjednie a büntető törvénykönyv 112. cikke szerinti lese majeste esetekre.

A Képviselőház február 1-jén döntött egy 35 tagú ad hoc bizottság felállításáról, amelynek feladata a leendő amnesztiatörvény tanulmányozása, amelyet a kormányzó Pheu Thai párt javasolt. A testület 60 napot kapott küldetésének teljesítésére.

„Az amnesztiának mindenkié kell lennie”

Olarn Thinbangtieo, a Burapha Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának oktatója ragaszkodik ahhoz, hogy a teljes politikai megbékélés érdekében az új amnesztiatörvénynek ki kell terjednie minden politikai jellegű büntetőügyre. Számára ez magában foglalja a lese majeste eseteket.

A felséges gyanúsítottakat és elítélteket kizáró amnesztia „hiányos és nem legitim” lenne.

Úgy véli, hogy az amnesztiát minden politikai ügyben meg kell adni, kivéve azokat, amelyek korrupcióval vagy erőszakkal kapcsolatosak.

Mindeközben a lese majeste esetek figyelmen kívül hagyása a probléma „kiváltó okának” kezelésének kudarcát jelentené – mondta.

„El kell ismernünk, hogy az embereket a 112. cikk alapján üldözik. Ezt a záradékot politikai eszközként használták a politikai ellenségek megsemmisítésére” – mondta az akadémikus.

Hozzátette: a monarchiát károsítják azok az állítások, amelyek szerint a lese majeste-t politikai fegyverként használják fel.

A monarchiát fenyegető veszély az, hogy „miért nem akarja mindenki, hogy a 112. cikk szerinti esetek bekerüljenek az amnesztiatörvénybe. Valójában azonban, ha kihagyjuk, a probléma megoldatlan marad” – mondta Olarn.

A Yingluck Pheu Thai kormánya által támogatott amnesztiatörvény korrupciós és gyilkossági ügyekre is kiterjedt, ami sok utcára vonuló embert feldühített. Felmerült a gyanú, hogy a törvénytervezetet Yingluck bátyjának, Thaksin Shinawatra-nak a javára tervezték, akit számos korrupciós vád alá helyeztek, amikor miniszterelnök volt, mielőtt kormányát a 2006-os katonai puccs során megbuktatta.

„érett vitára” szólít fel

Yuthaporn Issarachai, a Sukhothai Thammathirat Nyílt Egyetem politológusa optimista, hogy a kisebbségi esetek amnesztiájával kapcsolatos nézeteltéréseket „kiterjedt, érett vita” rendezi majd.

Az amnesztiatörvény a „cél” – mondta, de ennél sokkal fontosabb az érintettek közötti kölcsönös bizalom megteremtésének folyamata.

„Az elmúlt 20 évben sokat beszéltünk a megbékélésről és a harmóniáról, de konkrét eredmények nem voltak.”

Yuthaporn, a képviselőház ad hoc bizottságának tagja úgy vélte, hogy a „deliberatív demokráciát” – amelyben a mérlegelés központi szerepet játszik a döntéshozatalban – át kell venni az új amnesztiatörvény kidolgozásakor. Azt mondta, hogy egy fix koncepció, hogy mit lehet beletenni a törvénybe vagy nem, illetve hogyan fog kinézni a végleges jogszabály, nem valószínű, hogy sikerre vezet.

Rámutatott, hogy az elmúlt években megugrott a lese majeste ügyek száma, mint annak bizonyítéka, hogy a törvényt politikai indíttatásból alkalmazzák.

Yuthaporn „érett vitára” szólított fel minden érdekelt fél és tényező bevonásával – beleértve az alkotmánybírósági ítéleteket is –, hogy mindenki számára elfogadható megoldást találjanak, és segítsenek enyhíteni a konfliktuson.

„Biztos vagyok benne, hogy van szabad hely az amnesztiatörvény megvitatására demokratikus légkörben. Minden embercsoport szabadon és éretten kifejtheti véleményét” – mondta az akadémikus.

Négy amnesztiatörvényt javasoltak

Három politikai párt – a Move Forward, az Egyesült Thai Nemzet és a Thai Teachers for People – és a People’s Amnesty Network (PAN), civil csoportokból és aktivistákból álló koalíció, négy amnesztiatörvényt javasolt külön-külön parlamenti tárgyalásra. A javasolt törvényjavaslatok kilenc és tizennégy cikkelyt tartalmaznak.

Csak a PAN törvényjavaslat tartalmaz kifejezetten amnesztiát a felségsértők számára. Az Egyesült Nemzetek és a Thai Teachers for People törvénytervezetei kizárják a lese majeste és a politikai korrupciót. A Move Forward törvényjavaslata nem tesz említést lese majeste esetekről, bár a párt a 112. cikk módosítása mellett kampányolt.

A Move Forward és a civil hálózat által javasolt amnesztiatörvény nem adna kegyelmet azoknak az állami tisztviselőknek, akik részt vettek a tüntetők elleni fellépésben, illetve a kormányt vagy az alkotmányt megdöntőkben.

Eddig 23 amnesztiatörvény

Az abszolút monarchiáról az alkotmányos monarchiára 1932-ben történt átmenet óta Thaiföldön összesen 23 amnesztiatörvény született. A legtöbbet puccsistáknak ítélték oda a kormány megbuktatása és az alkotmány eltörlése után – ez súlyos bűncselekmény, mint minden Thaiföldön írt alkotmány szerint.

Az ország első amnesztiatörvényét két nappal az 1932. júniusi sziámi forradalom után adták ki, amelyben a Néppárt (Khana Rassadon) átvette a hatalmat Prajadhipok királytól (VII. Rama). Az amnesztiatörvényt maga a király ellenjegyezte.

Tizenegy amnesztiatörvényt adtak ki a 11 különálló katonai puccsban részt vevő személyek kegyelmére, az 1933. júniusi puccstól a legutóbbi, 2014 májusi puccsig. Kilenc törvény formájában érkezett, míg kettőt a puccs után kiadott ideiglenes charták tartalmaztak. a 2006. szeptemberi és 2014. májusi hatalomátvételek után.

Öt másik amnesztiatörvényt adtak ki a többnyire sikertelen puccskísérletekben részt vevők számára, akiket később hazaárulással vagy lázadással vádoltak meg.

Három amnesztiát adtak ki mindazoknak, akik részt vettek az ország három nagy népfelkelésében – 1973 októberében, 1976 októberében és 1992 májusában.

Az egyik 1989 augusztusában kiadott amnesztiatörvény mentesítette a büntetés alól azokat, akiket elítéltek a kommunizmusellenes törvény megsértéséért.

Egy másikat 1946 áprilisában adtak ki, hogy megbocsássanak azoknak az embereknek, akik a második világháború alatt csatlakoztak a megszálló japán erőkkel szembeni ellenálláshoz.

1974 januárjában amnesztiát is adtak három volt demokrata képviselőnek, akik hazaárulási vádat kértek Thanom Kittikachorn tábornagy és 16 másik személy ellen az 1971. novemberi puccs megszervezéséért. A junta vezetője héttől tíz évig terjedő börtönbüntetésre ítélte a triót. A politikusokat csaknem két év börtönbüntetésre ítélték, mielőtt az amnesztiatörvényt kiadta Thanom polgári utódja, Sanya Dharmasakti professzor, aki azután lett miniszterelnök, hogy a tekintélyelvű uralkodót 1973 októberében egy diákvezérelt népfelkelés során menesztették.

Írta: Thai PBS World’s Political Desk