Sokan úgy vélik, hogy a hedonizmus korunk fájdalmas szindróma. Vannak, akik a boldogság elérése érdekében akarnak élni, mások elítélik az ilyen vágyat.
És bár kevesen hallottak ilyen problémáról a társadalomban, és még kevesebben ismerik ezt a kifejezést, sokkal több a hedonista, mint gondolnánk.
A hedonizmus egyszerű szavakkal egy bizonyos életszemlélet, amelyben az ember úgy él, hogy maximális örömet szerezzen. Azok az emberek, akik ragaszkodnak ehhez a világnézethez, gyakran nagyon is tisztában vannak azzal, hogy mit akarnak itt és most.
És mi a baj ezzel, kérdezed?
A hedonizmus szempontjából az élet értelme nem a jövőre való gondolás. Egyszerre egy napot élnek, és tudják, hogyan tehetik a kedvükre valót. A hedonistáknak általában egyetlen céljuk van: a következő örömrész megszerzése. Sőt, a módszerek nagyon sokfélék lehetnek, az egyén preferenciáitól függően: van, aki számára szórakozás, másoknak utazás, másoknak szex vagy gasztronómiai ösztönzés.
Furcsa módon a hedonizmus alapítója egy ókori görög filozófus, Arisztipposz. Mentorálása során két lelkiállapotot különített el – az örömet és a fájdalmat. A fő cél, amit hirdetett, az volt, hogyan lehet minimalizálni a második feltételt, és a maximumot kihozni az elsőből.
Bízott benne, hogy minden módszer alkalmas e fő cél elérésére, még akkor is, ha ellenkezik az általánosan elfogadott viselkedési normákkal, és a legtöbb ember elítéli. Ez a tudós úgy gondolta, hogy a személyes öröm mindenek felett áll, és minden eszközzel népszerűsítette gondolatát a tömegek előtt.
Egy másik filozófus, Epikurosz ezt mondta tanítványainak: „Az öröm a fájdalom hiánya”, tehát az epikureizmus a hedonizmushoz kapcsolódó filozófia.
Évszázadokig
Természetesen fontos feladat az a vágy, hogy örömmel töltse meg életét, de csak akkor, ha ez csak egy mentálisan egészséges ember életének számos területe közül.
Az élet érzelmi oldalát nem lehet csak az öröm árnyalataival megfesteni. Van hely a szomorúságnak, csalódottságnak, félelemnek és sok más érzésnek is, amelyeket általában negatívnak neveznek.
Mi, pszichológusok, nem osztjuk fel az érzéseket pozitívra és negatívra. Fontos, hogy az ember átélje az élmények teljes skáláját. A negatív érzéseket csak azért hívják így, mert fájdalmasak átélni őket, és nem azért, mert nincs rájuk szükségünk. És az ember vágya, hogy csak az örömet élje meg, természetellenes.
Az események ilyen alakulása veszélyes a mentális egészségére. Egyetlen normális ember sem hunyhatja le a szemét életének azon tényei előtt, amelyek szorongást vagy irritációt okoznak.
Természetesen, ha meghallgatta egy ilyen mozgalom képviselőit, úgy tesz, mintha nem veszi észre negatív tapasztalatait, eldobhatja a kellemetlen gondolatokat, és meggyőzheti magát arról, hogy végtelenül boldog és tiszta örömet tapasztal. Ez a megközelítés különféle kockázatokat rejt magában.
Az a helyzet, hogy ha bármilyen érzést kiszorítunk a tudatosság zónájából, azok bizony testi feszültségbe kerülnek, ami kellemetlen következményekkel jár.
A hedonisták életelve önmagában nem hordoz semmi természetelleneset. Mi a baj azzal, hogy az embernek fontos, hogy kényelmesen éljen? Csak a gondtalan életmód végtelen vágya, amelyben csak az élvezet a fontos, elkerülve a kényelmetlenséget vagy a fájdalmat, távolítja el a valóságtól. Végül is az életnek különböző oldalai vannak.
Kívül,
A modern hedonizmus a választás szabadságát kínálja, azt mondja, hogy azt csináld, ami örömet okoz, mások és a társadalom korlátozása nélkül. A hedonista transzhumanizmus leghíresebb képviselője, David Peirce brit filozófus egyébként aktívan támogatja a drogok legalizálását. Végül is tökéletesen segítenek elérni a „magasságot” – ez a legfontosabb dolog a hedonizmus életében. Ez már nem túl menő, egyetértesz?
Ne hagyja ki
Most nézzük meg a filozófia másik kellemetlen oldalát: „A fő az örömöm és semmi más”. Mi történik a hedonistákat körülvevő többi ember szabadságával? Ha az az elképzelésük, hogy csak azt tegyék, amit a saját érdekükben akarnak, akkor ez azt sugallja, hogy ők maguk is végtelenül más emberek lesznek.
Ebben nincs egészséges egoizmus, csak azokkal az egyénekkel szembeni agresszió, akik megzavarják a hedonista élvezetét. És ez egyfajta egyoldalú álláspont, nem?
Ha motivációról beszélünk, akkor a hedonista olyan személy, akit nem az a vágy motivál, hogy másokkal törődjön, és általában, hogy tegyen valamit valakiért. Itt a kérdés a saját személyiség vágyainak kielégítéséről szól – és ez egy út a semmibe, mert csak én kerülök a figyelem középpontjába, és egyáltalán nem érdekel, mi történik a másikkal, még a legközelebbi emberrel is.
Számomra úgy tűnik, hogy egy ilyen filozófiában sok a konzumerizmus és kevés az interakció. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az ember alapvető pszichológiai szükséglete, hogy kapcsolatba kerüljön másokkal.
De
Ezek az emberek azt kockáztatják, hogy beleragadnak az új és izgalmas élményekért folyó végtelen versenybe, amelyek serkentik érzékeiket és örömet okoznak. Azonban egy ilyen „verseny” gyakran gyors telítettséghez vezet, és állandóan szükség van a „magas adag” növelésére. És nem feltétlenül drogokról beszélünk.
A hedonisták, akik szeretnek ízletes ételeket enni, túlevésbe kezdenek, egészen a jelentős súlygyarapodásig és gyomorproblémákig. Aki szeretne este pohárral inni, azt diagnosztizálják. Azok pedig, akik a szerelmi örömök szakadékába rohannak, azt kockáztatják, hogy elkezdik a promiszkuitást, ami súlyos szexuális úton terjedő betegségekhez vezet. Ahogy látod,
Lényegében a hedonisták olyan emberek, akik soha nem nőttek fel. Infantilisak, és kisgyerekekhez hasonlóan csak azt keresik, hogyan elégíthetik ki önző önigazolási szükségleteiket. A hedonisták szigorúan véve arra törekszenek, hogy az élet kivételesen élénk színekkel legyen tele, akár egy vidám rajzfilmben.
Ne hagyja ki
Minden tőlük telhetőt megtesznek ennek a célnak az elérése érdekében, és ez egy teljesen gyerekes álláspont, amely nagyon függ másoktól. Van egy nagyon gyengén kifejezett belső felnőttük, aki jól tudja szabályozni az életet a valóság kontextusában, és nem a végtelen örömvágy.
Nem akarom leértékelni az ember szórakozási vágyát és azt, hogy boldognak érezze magát. Életünk egyszerűen sok aspektusból áll. És ettől gyönyörű. Hiszen csak a szomorúság megtapasztalásával tudjuk teljes mértékben élvezni az örömteli pillanatokat.
Természetesen véleményem szerint nagyon fontos, hogy életedet különféle kellemes árnyalatokkal telítsd, élénk színekkel hígítsd, töltsd fel a szükséges tevékenységekkel és az életcélok megvalósításával. Sőt, mindig azt javaslom ügyfeleimnek, hogy napi több örömöt vegyenek fel napi tervükbe – olyan dolgokat és tevékenységeket, amelyek inspirálnak és örömet okoznak.
Nem szabad azonban olyannak lenned, mint a régi szovjet rajzfilm „Kisördög No. 13” hősei, amelynek szlogenje ez volt: „Szeresd magad és gyűlölj mindenkit”. Néha érdemes feladni az önző „akarom”-odat egy szeretett személy kedvéért, és megtenni azt, ami a másik számára fontos (természetesen belső konfliktusba keverés nélkül). És akkor
Ha megtalálod az arany középutat apró „kívánságaid” kielégítése, valamint személyes céljaid megvalósítása és a körülötted lévő emberek támogatása között, eljuthatsz a belső harmónia és boldogság állapotába. Sőt, „és a farkasok etetve lesznek, a birkák pedig biztonságban lesznek” – és a tiéd megkapja a hőn áhított édességet, és a szeretteidnek nem lesz vágya eltávolodni tőled, mint egy teljes egoistától.
Így a hedonizmus központi jelentősége az életnek csak egy területére kerül be. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy ne zuhanjunk teljesen az élvezet szakadékába, felelőtlenül megfeledkezzünk életünk egyéb vonatkozásairól és mások érzéseinek fontosságáról.
