A Journal of Anxiety Disorders című folyóiratban megjelent új cikk azt állítja, hogy a szociális szorongásos zavarban (SAD) szenvedők nagy örömet szereznek az új emberekkel való találkozásból és a másokkal való időtöltésből, és hogy a SAD kezelésének olyan technikákra kell összpontosítania, amelyek ösztönzik a szociális aktivitást a próbálkozók körében. hogy elkerülje.
„A más emberekkel való kiváló kapcsolattartás megbízható stratégia a hangulatjavításhoz” – állítják Fallon Goodman, a Dél-Floridai Egyetem kutatói. „Arra voltunk kíváncsiak, hogy van-e valamilyen érzelmi előnye a szocializálódásnak a SAD-ban szenvedő emberek számára.”
Hipotézisük tesztelésére a kutatók 87 amerikai felnőttet vontak be, akik közül 42 felelt meg a szociális szorongásos zavar klinikai kritériumainak, hogy részt vegyenek egy kéthetes vizsgálatban.
A tanulmány során a kutatók a nap különböző pontjain arra kérték a résztvevőket, hogy jelezzék jelenlegi boldogságszintjüket, és azt, hogy abban a pillanatban más emberek társaságában voltak-e vagy sem. A válaszokat a résztvevők okostelefonjai segítségével gyűjtöttük össze.
A kutatók azt jósolták, hogy a szociális szorongásos zavarban szenvedők átlagosan alacsonyabb boldogságszintről számolnak be betegségük következtében, de nem feltétlenül érzik rosszabbul magukat más emberek társaságában. Hipotézisük beigazolódott. A szerzők kijelentik:
„A közhiedelemmel ellentétben azt tapasztaltuk, hogy a szociális képességekkel rendelkező emberek boldogabbak társaságban, mint egyedül. A szociális interakciók miatti szorongás vagy szorongás nem akadályoz meg abban, hogy a társas interakciók során örömet éljen át.”
Ne hagyja ki
A szerzők abban reménykednek, hogy tanulmányuk sok ember számára új kezelési lehetőségeket kínál – a legújabb becslések szerint
„Az egyik sztereotípia a szociális szorongással küzdő személyekkel kapcsolatban az, hogy szívesebben ülnek egyedül a hálószobájukban, mintsem a világgal érintkezzenek” – mondja Goodman. – Ez nem igaz. A SAD-ban szenvedő emberek kapcsolatba szeretnének lépni másokkal; egyszerűen csak nehezen tudnak kommunikálni bizonyos helyzetekben vagy bizonyos emberekkel. Ha ezzel a feltételezéssel indulunk ki, leküzdhetjük a szociális szorongással kapcsolatos problematikus mítoszokat.”