A tudósító megjegyzése | A hatóságok egy távoli külvárosban akarták elrejteni Navalnij temetését, de az emberek nem engedtek a félelemnek
Moszkva
Ellenzéki politikus Alekszej Navalnij pénteken több ezer ember kíséretében pihenhetett a sírban, de nem volt könnyű.
A hatóságok mindent megtettek annak érdekében, hogy a gyászoló közönség a lehető legnehezebb legyen Navalnij emlékünnepségén és temetésén.
Az oroszokat már előre megfélemlítették. Például egy moszkvai egyetem hallgatóit kiutasítással fenyegették meg, ha a temetés napján részt vettek a Navalnijt támogató rendezvényeken.
Mint ismeretes, néhány munkahelyen a részvételért járó büntetésekre is figyelmeztettek. A letartóztatások mindennaposak Oroszországban még a legbékésebb tüntetések során is.
A temetés a szervezés általában erőfeszítést igényel.
A megemlékezés helyszínéül az illetékesek a szerény Bánat Vigasztaló Istenanya templom ikonját jelölték meg. A templom egy Marino nevű külvárosban található, messze a városközponttól.
A környék Moszkva egyik legsűrűbben lakott környéke, a környékbeli templomot húszemeletes lakóépületek veszik körül.
Az egyik legmegindítóbb pillanat az volt, amikor Navalnij anyja Ljudmila Navalnaja ugyanazzal a fekete autóval érkezett a templomba, mint a fia koporsója.
Először anya lépett be kísérővel a templom udvarára. Ezt követően Navalnij koporsóját négy férfi vállára emelték az autóból. Anyát és fiát elkísérték a templomba.
Az anyának meg kellett küzdenie azért, hogy lássa fia holttestét, aztán azért, hogy megszerezze a holttestet, és végül nyilvános temetést tartson.
Ezt megelőzően a fiú három évig volt börtönben.
Hatóság szigorúan felügyelte az emlékünnepséget. Az első rohamfelszerelésbe öltözött rendőrök a Marino metróállomáson járőröztek, ahová a metró állandóan virágcsokrokat cipelő polgárokat hozott.
Rendőrök és nemzetőrök voltak mindenhol a templom és a Boriszovszkoje temető környékén, még a lakóházak tetején is.
Emberek ezrei álltak először kint a templom előtt egy sorban, amely mérföldeken át kanyargott a várostömbökön. Csak néhány embernek sikerült bejutnia a templomba.
Ezt követően a sor a Boriszovszkoje temető kapujához költözött. A sorban olyan szlogenek hangzottak el, mint „Aleksej a mi hősünk” és „Engedj be minket”. Fiatalok és idősek, dolgozók és nyugdíjasok, a legkülönbözőbb hátterű polgárok pénteki napjukból órákat áldoztak, hogy sorban álljanak a szabadban, hogy megemlékezzenek Navalnijról.
Előtt mindent, amitől féltek. Minden sorban álló, akivel beszéltem, azt mondta, hogy félelmet éreztek, amikor Navalnij temetésére jöttek.
„Még többen lennének, ha nem félnének. Nyugdíjas vagyok, nincs vesztenivalóm” – mondta Tatjana Moszkvából, és sírva fakadt, miután virágot hagyott Navalnij sírján.
Oroszországban már a temetés napja előtt széles körben megkérdőjelezték a hatóságok emberségét.
Már a temetés napján is helyet akartak kijelölni Navalnij híveinek, saját állampolgárainak nagy részének. Nagyon nehéz és nehéz volt elbúcsúzni Navalnijtól.
Pénteken Navalnij hívei rugalmasságot tanúsítottak. Reményt hozott egy szomorú napon.