A tamponhasználat a női higiéniai gyakorlatok egyik fontos aspektusa, amely hosszú múltra tekint vissza, és számos nő mindennapi életében jelentős szerepet játszik. Az Egyesült Államokban a tamponok az egyik legnépszerűbb menstruációs termék, amelyet különösen kényelmük és feltételezett hatékonyságuk miatt kedvelnek.
A prevalencia tekintetében a becslések szerint az Egyesült Államokban a nők körülbelül 70%-a használ tampont. Ez a statisztika alátámasztja széles körű elfogadásukat és előnyben részesítésüket más menstruációs termékekkel, például egészségügyi betétekkel vagy menstruációs poharakkal szemben. A tamponok előnyben részesítése számos tényezőnek tudható be, többek között a kényelemnek, a vélt higiéniának és sok mai nő aktív életmódjának. Az évente használt tamponok száma elképesztő, a becslések szerint egy átlagos nő több mint 11 000 tampont használ élete során. Figyelembe véve a menstruáló nők számát az Egyesült Államokban, ez évente több milliárd tampont használ és dob el.
A modern tampont, ahogyan ma ismerjük, az 1930-as években találták fel. A belső menstruációs termékek fogalma azonban évszázadokra nyúlik vissza. A tamponszerű eszközökről a legkorábbi feljegyzéseket az ókori civilizációkban találták. Például az ókori Egyiptomban a papiruszt használták tamponok készítésére, míg az ókori Görögországban a kis fadarabokra tekert szösz hasonló célt szolgált (Jaj). Ezek a korai változatok kezdetlegesek voltak, de megalapozták a belső menstruációs termékeket, amelyekből a modern tampon fejlődött.
A kortárs találmánya A tampon Dr. Earle Haas nevéhez fűződik, aki 1931-ben szabadalmaztatta az első applikátor tampont. Dr. Haas olyan tampont szeretett volna előállítani, amely higiénikus, eldobható és érintés nélkül is felhelyezhető, így biztosítva a termék tisztaságát. Találmánya egy kartonból készült applikátort tartalmazott, amely lehetővé tette a tampon közvetlen ujjérintkezés nélkül történő behelyezését. Ez az innováció akkoriban úttörő volt, és megalapozta a menstruációs termékek jövőbeli fejlesztéseit.
Dr. Haas eladta szabadalmát Gertrude Tenderichnek, aki 1933-ban elindította a Tampax céget. A Tampax a világ egyik legismertebb és legszélesebb körben használt tamponmárkája lett. A tampon bevezetése forradalmi változást hozott a menstruáció kezelésében, nagyobb szabadságot és kényelmet kínálva a nőknek, mint a múlt terjedelmes és gyakran megbízhatatlan egészségügyi betétjei.
Kényelmeik és széles körben elterjedt használatuk ellenére a tamponok különféle egészségügyi és környezetvédelmi aggályok tárgyát képezték. Az olyan problémákat, mint a Toxic Shock Syndrome (TSS), egy ritka, de életveszélyes állapot, összefüggésbe hozták a tamponhasználattal, különösen a szuperabszorbens tamponokkal. Ez fokozott tudatosságot és oktatást eredményezett a megfelelő tamponhasználatról, beleértve a megfelelő nedvszívó képesség kiválasztásának és a tampon rendszeres cseréjének fontosságát. Ezenkívül a legtöbb biológiailag nem lebomló eldobható tampon környezeti hatása aggályokat vet fel a hulladékkal és a fenntarthatósággal kapcsolatban. Ez ösztönözte az organikus tamponok és az újrafelhasználható menstruációs termékek kifejlesztését a hagyományos tamponok környezetbarát alternatíváiként. Ugyanakkor egy másik komoly aggodalomra ad okot, hogy a tamponok milyen hatással lehetnek a női hormonokra.
A tamponjai megzavarják a hormonjait?
A betétekkel és tamponokkal érintkező hüvely- és szeméremtest szövetek nagy áteresztőképességűek, ami azt jelenti, hogy a vegyszerek közvetlenül felszívódhatnak a véráramba anélkül, hogy először metabolizálódnának. Ez jelentős kockázatot jelent, ha a menstruációs termékek endokrin-romboló vegyi anyagokat tartalmaznak, amelyek megzavarhatják a hormonműködést, és potenciálisan olyan egészségügyi problémákhoz vezethetnek, mint az endometriózis és a méh mióma.
A George Mason Egyetem kutatója, Joanna Marroquin Ph.D. Közegészségügyi hallgató és Anna Pollack egyetemi docens 2013-tól kezdődően vizsgálták a kutatást, amelynek középpontjában a menstruációs termékekben lévő vegyi anyagok és azok biomarkerei az emberekben találhatók. Áttekintésük rávilágított a különféle endokrin rendszert károsító vegyszerek előfordulására a menstruációs termékekben, beleértve a tamponokat, betéteket és betéteket. Ezek a vegyszerek közé tartoznak a ftalátok, az illékony szerves vegyületek, a parabének, a környezeti fenolok, az illatanyagok és a dioxinok.
Marroquin hangsúlyozta ezen vegyszerek felismerésének jelentőségét a gyakran használt menstruációs termékekben a reproduktív egészségre gyakorolt lehetséges hatásuk miatt. A probléma sürgősségét olyan jogalkotási lépések is alátámasztják, mint például a Robin Danielson menstruációs termékek és intimápolási termékek biztonságáról szóló 2023-as törvény bevezetése az Egyesült Államok Képviselőházában. A törvény célja, hogy kutatást kezdeményezzen a menstruációs és intimápolási termékekben található káros anyagok, mint a dioxinok, ftalátok és vegyi illatanyagok által jelentett kockázatok feltárására.
Egy vizsgálatban az elemzett menstruációs termékek több mint 90%-a tartalmazott kimutatható mennyiségű ftalátot.
A tanulmány 15 dolgozatot vizsgált át 2013 és 2023 között jelent meg, amely a menstruációs termékeket az Egyesült Államokban, Japánban és Dél-Koreában tesztelte. A kutatók megállapították, hogy kevés publikáció foglalkozik e termékek kémiai összetételével. Sőt, annak ellenére, hogy a menstruációs fehérneműben kimutatták az „örökre vegyszereket” (PFAS), figyelemreméltóan hiányoznak a szakértők által lektorált kutatások ezekről és más feltörekvő menstruációs termékekről, például menstruációs csészékről és korongokról, különösen az Egyesült Államokban. Ennek az átfogó áttekintésnek az eredményeit a BJOG nemzetközi szülészeti és nőgyógyászati folyóiratban tették közzé 2023 szeptemberében. A tanulmányban Marianthi-Anna Kiomourtzoglou, a Columbia Egyetem Mailman School of Public Health munkatársa és Alexandra Scranton, a Women’s Voices további hozzájárulásai is szerepeltek. a Föld számára, rávilágít a szigorúbb kutatás és szabályozás kritikus szükségességére a menstruációs termékek kémiai tartalmával kapcsolatban.
A New York-i Egyetem kutatócsoportja vizsgálatba kezdett, hogy meghatározza a jelenlétét endokrin zavaró vegyszerek (EDC) a menstruációs higiéniai termékekben. Az EDC-ket 77 különböző termékben mérték, 47 prominens márkától, amelyeket a New York állambeli Albanyból szereztek be. Ezeket a termékeket hét csoportba sorolták: betétek, bugyibetétek, tamponok, törlőkendők, baktériumölő krémek és oldatok, dezodor spray-k és porok.
A tanulmány kimutatta, hogy az elemzett menstruációs termékek több mint 90%-a kimutatható mennyiségben tartalmazott ftalátokat, egy olyan típusú EDC-t, amelyet általában a műanyagok rugalmasságának fokozására használnak. Nevezetesen, a legmagasabb ftalátkoncentrációt a bugyibetétekben, tamponokban és betétekben találták. Míg a ftalát expozíciónak az emberi egészségre gyakorolt teljes hatása továbbra is tisztázatlan, a meglévő kutatások összefüggésbe hozzák olyan problémákkal, mint a visszatérő terhesség elvesztése, a pubertás megzavarása, a hormonális egyensúlyhiány és a pajzsmirigy működési zavarai.
Dr. Kurunthachalam Kannan, a tanulmány egyik szerzője kiemelte a menstruációs termékek, például a tamponok ftaláttartalmára vonatkozó jogi normák hiányát, ami bizonytalanná teszi a fogyasztók kockázatát. Hangsúlyozta, hogy a szabályozó szerveket tájékoztatni kell, és tudományos bizonyítékokon alapuló határértékeket kell megállapítani anélkül, hogy a fogyasztók indokolatlan riadalmát keltsék.
Annak ellenére, hogy a betéteket és tamponokat az FDA „orvosi eszközként” szabályozza, a gyártók nem kötelesek közzétenni az összetevők teljes listáját a termék csomagolásán.
Annak ellenére, hogy a betéteket és tamponokat az FDA „orvosi eszközként” szabályozza, a gyártók nem kötelesek közzétenni az összetevők teljes listáját a termék csomagolásán. Az átláthatóság hiánya akkor is fennáll, ha a gyártók tisztában vannak a termékeikben lévő káros vegyi anyagokkal. Ezzel szemben az Egyesült Államok más termékekben – például a gyermekjátékokban – érvényesíti a ftalát korlátozásokat.
E szabályozási hiányosság áthidalására a bevezetése révén törekedtek 1997. évi tamponbiztonsági és kutatási törvény, melynek célja a menstruációs termékek adalékanyagaival és azok egészségügyi hatásaival kapcsolatos kutatások elősegítése volt. Ezt a törvényt és annak későbbi iterációit azonban, amelyeket a mai napig különböző években vezettek be, nem ültették át törvénybe.
Noha sok márka ma már „nem mérgező” vagy „vegyszermentes” termékként forgalmazza menstruációs termékeit, ezeknek az alternatíváknak a pontos kémiai összetétele továbbra sem ismert. Ezek a gyakran magasabb árú termékek választási lehetőséget kínálnak a fogyasztóknak, de biztonságuk és tartalmuk átláthatósága továbbra is kérdéses. Például egy L. márka a tamponjait „100% organikus pamut magként” reklámozza. Ez ígéretesen hangzik, de ha megnézzük az összetevők listáját, poliésztert, glicerint, paraffint és titán-dioxidot tartalmaz.
A poliészter, egy szintetikus szövet, negatív hatással lehet a női hormonokra, mivel képes EDC-ket felszabadítani. Ezek a vegyszerek kimosódhatnak a szövetből, különösen hevítéskor vagy a bőrrel érintkezve vagy a test belsejében, és megzavarhatják a szervezet hormonális egyensúlyát. Az EDC-k utánozzák, blokkolják vagy megváltoztatják a hormonjeleket, ami potenciálisan különféle egészségügyi problémákhoz vezethet, például szaporodási problémákhoz, hormonális egyensúlyhiányhoz és bizonyos rákos megbetegedések fokozott kockázatához. A kozmetikumokban és fényvédő krémekben általánosan használt titán-dioxid negatívan hat a női hormonokra is. A titán-dioxid nanorészecskéi áthatolnak a bőrgáton, és kölcsönhatásba léphetnek az endokrin rendszerrel, megzavarva a hormonok természetes egyensúlyát és működését. Ez az interferencia hormonális egyensúlyhiányhoz vezethet, ami potenciálisan hozzájárulhat a szaporodási problémákhoz, a fejlődési problémákhoz és a hormonális eredetű rákos megbetegedések fokozott kockázatához. A titán-dioxidot tartalmazó termékek intim és gyakori használata aggodalomra ad okot a nők hormonális egészségére gyakorolt hosszú távú hatása miatt. Akkor miért 100%-ban biopamutként forgalmazzák azokat a tamponokat, amelyek ezeket a hormonzavaró összetevőket tartalmazzák?
A kutatás aggályokat vet fel a menstruációs betétek EDC-jeivel kapcsolatban is, de a tamponok mindig aggasztóbbak lesznek, mint bármely más termék, mivel belül testünket egyszerre több órán keresztül.
Mik az alternatívák?
Ha jobb tamponalternatívákat szeretne találni, van néhány márka, amelyek valóban 100%-ban organikus pamutból készülnek, mint pl. Viv és Cora. Ezek valóban csak organikus pamutból készültek – poliészter, műselyem vagy egyéb endokrin rendszert károsító vegyszerek nélkül. Az EDC-t hiányzó menstruációs betéteket is figyelembe veheti, mint pl Rif Care, melyek biopamutból és kenderrostból készülnek. Vannak olyan lehetőségek is, mint a menstruációs csésze, amely egy kicsi, rugalmas, harang alakú csésze, amelyet a hüvelybe helyeznek a menstruációs folyadék összegyűjtésére. A menstruációs csésze újrafelhasználható, és az áramlástól függően több órán át is védelmet nyújthat. A legtöbb pohár orvosi minőségű szilikonból, gumiból vagy hőre lágyuló elasztomerből (TPE) készül, amelyeket a biztonságuk, tartósságuk és kényelmük miatt választottak. A tamponokkal és betétekkel ellentétben a menstruációs poharak újrafelhasználhatóságuk miatt környezetbarátak és költséghatékonyak, mivel egy csésze megfelelő gondozás mellett akár több évig is kitart.
Bármilyen döntést is hoz, csak ügyeljen arra, hogy alaposan megvizsgálja menstruációs higiéniai termékei összetevőit. Könnyű megtéveszteni a divatos marketinget, amely a tamponos dobozokat takarja, és a közösségi médiában szétszóródik. Végül is ezeknek a kampányoknak az a lényege, hogy kielégítsék a nők vágyait és aggodalmait, még akkor is, ha nem tudják teljesíteni nagy követeléseiket. Legyen szkeptikus, ne féljen kérdéseket feltenni, és mindig az egészségét helyezze előtérbe mindennél.
Támogasd ügyünket, és segíts a nőknek, hogy visszanyerjék nőiességüket előfizetés ma.
