Diéta

A szív szereti a sportot!

#image_title
483views

Van-e olyan fizikai tevékenység, ami mindenkinek jó, miért nem megfelelő a szívnek az edzőteremben való „pakolás”, amikor a pulzusmérő… hazudhat, és félnie kell-e a pacemakerrel rendelkező betegnek a sportolástól – válaszol Dr. Hab . med. Ewa Jędrzejczyk-Patej, a Lengyel Kardiológiai Társaság Szívritmus Szakosztályától.

„Az élvezetből és mérsékelt intenzitással végzett gyaloglás, nordic walking, úszás vagy kerékpározás támogatja a kardiológiai terápia hatásait, javítja a beteg közérzetét, meghosszabbítja az életet – az előnyöket nehéz túlbecsülni.”

Az Egészségügyi Világszervezet ajánlásai szerint az egészséges életmód alapja mindenekelőtt a rendszeres testmozgás. Van olyan tevékenység, amely különösen jót tesz a szívnek?

Ph.D. med. Ewa Jędrzejczyk-Patej: A testmozgás az alapja a WHO (Egészségügyi Világszervezet) által kidolgozott új egészségügyi piramisnak. Korábban azt mondták, hogy a mérsékelt, hetente legalább háromszor végzett, legalább harminc percig tartó, körülbelül 130 ütés/perc pulzusszámú fizikai aktivitás az optimális az egészség szempontjából. Volt egy szabály: 3 x 30 x 130. Ma az egészség megőrzése érdekében heti öt alkalommal mérsékelt testmozgás javasolt. Érdemes aktívnak lenni, de azt is jó tudni, hogy mi jó a szívnek – nem minden fizikai tevékenység lesz megfelelő minden ember számára.

Mit szeret?

EJ-P.: A szív szereti a dinamikus testmozgást, a kardióedzést – például a nordic walkingot, a futást és az úszást. A szív szempontjából a statikus és izometrikus gyakorlatok, mint például a súlyemelés vagy a „pakolás” az edzőteremben nem javasoltak. Az ilyen edzés nem javítja a szervezet teljesítményét és fizikai állapotát – csak növeli az izomtömeget, és bizonyos esetekben szívhipertrófiához, magas vérnyomáshoz vagy az aritmiás epizódok felerősödéséhez vezethet. Kardiológusként nemet mondunk az ilyen erőfeszítésekre.

Az edzőterem akkor ajánlott, ha úgy dönt, hogy dinamikusan, futópaddal, állókerékpárral vagy stepperrel edz. Emlékeztetni kell arra is, hogy az erőfeszítést a test általános állapotához kell igazítani.

Jó ötlet a bemelegítés?

EJ-P.: A bemelegítés az izmok felmelegítéséhez és az ízületek mozgatásához szükséges. Jó, ha az edzés fázisokat tartalmaz: bemelegítés, tényleges edzés és lehűlés, nyújtó gyakorlatokkal és relaxációval. Csak ha rendszeresen sportolsz, akkor érdemes szisztematikusan növelni az edzések intenzitását – kezdőknél egy nagy, intenzív „lökés” komoly sérüléseket okozhat, túlterhelheti a szervezetet – nem érdemes kockáztatni, mert a rehabilitáció hosszú lehet és fárasztó.

Milyen tevékenységet lehet ajánlani időseknek?

EJ-P.: A fizikai aktivitás univerzális formája az ideálisan közepes tempójú gyaloglás és a nordic walking, azaz a legtöbb izomcsoportot megmozgató rudak használatával. Érdemes kipróbálni a kerékpározást, az uszodaórákat vagy a táncot is – már amennyiben az edzettséged megengedi.

Az Egészségügyi Világszervezet univerzális ajánlásai szerint naponta 10 000 lépést kell megtenni – egyrészt ez nem kevés, másrészt viszont, ha a tevékenységet az egész napra szétosztjuk, az elérhető érték. Érdemes a mindennapi tevékenységek végzése közben aktívnak lenni – érdemes egy megállót sétálni, a boltba sétálni, ahelyett, hogy autóval odamennénk, és közvetlenül a bejáratnál parkolni, lépcsőn menni a lift helyett – ezek apró, de nagyon fontos szokások hosszú távon segít a jobb teljesítmény és fittség kialakításában.

Jó és biztonságos megoldást jelentenek a szívnek a lakótelepek mellé épített szabadtéri edzőtermek?

EJ-P.: Ha a levegő minősége megengedi, a dinamikus mozgás a szabadtéri edzőtermekben erősen ajánlott. Ha a lebegő por koncentrációja meghaladja az ajánlott szabványokat, kerülje a szabadban való testmozgást, hogy ne lélegezze be az egész szervezetet károsító szennyeződéseket. Ha azonban jó a levegő minősége, érdemes elmenni edzeni – különösen jók az olyan eszközök, mint a sétáló, az elliptikus tréner vagy az ugróemelő, amelyek javítják a hatékonyságot és segítik a test jobb állapotát.

A pulzusszámot figyelő modern technológiák és alkalmazások hasznosak lesznek az edzés során?

EJ-P.: Az ilyen megoldások hasznosak lehetnek, de emlékezni kell arra, hogy ezek a technológiák folyamatosan fejlődnek, és nem mindig 100 százalékosak. Egyre precízebbek, de néha még mindig megbízhatatlan eredményt adhatnak – már csak azért sem, mert pontatlan a mérés, hanem például nem veszi figyelembe a tulajdonos egyéni adottságait.

Például szívritmuszavarban, például pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél a pulzusfigyelő eszközök nem mindig érzékelik jól a pulzushullámot, és az általuk adott leolvasások nem mindig felelnek meg a tényleges értékeknek. A nagyszámú kamrai extraszisztolában szenvedő betegeknél is a mérési eredmények torzulhatnak. Egészséges emberben viszonylag kicsi az esély a hibás mérésekre, és a piacon elérhető modern eszközök és alkalmazások egyre pontosabbak és megbízhatóbbak.

A szívbetegek és a diagnosztizált szívritmuszavarban szenvedők gyakran aggódnak, hogy a sport jó-e nekik. Vannak-e olyan tevékenységek, amelyek a betegség ellenére elvégezhetők?

EJ-P.: Elmondható, hogy a szív- és érrendszeri megbetegedésekben szenvedőknek általában még a szabadidősportot is ajánlják, csak a dekompenzáció stádiumát kivéve. A fent említett séták, nordic walking, úszás vagy kerékpározás, amelyet élvezetből és mérsékelt intenzitással gyakorolnak, támogatják a kardiológiai terápia hatását, javítják a beteg közérzetét, meghosszabbítják az életet – az előnyöket nehéz túlbecsülni.

A versenysportok különbözőek – itt sokkal óvatosabbak vagyunk. A kardiológiai betegségek olyan csoportjai, mint az aritmogén jobb kamrai kardiomiopátia vagy a hipertrófiás kardiomiopátia, olyan esetek, amikor a versenysport ellenjavallt, mert ronthatják a betegség lefolyását és fokozhatják a szívritmuszavarokat.

Pitvarfibrilláció esetén, ha nem tudjuk megfelelően kontrollálni a pulzusszámot, nagyon óvatosan kell bánni a sporttal, és meg kell várni, amíg a pulzus jól stabilizálódik, mielőtt intenzívebb tevékenységbe kezdenénk.

Kerülniük kell-e az intenzív fizikai aktivitást a beültetett kardiális eszközökkel, például pacemakerrel vagy kardioverter-defibrillátorral rendelkező betegeknek?

EJ-P.: Ha pacemakert ültettek be a betegnek, akkor nem áll fenn a váladékozás veszélye, például sportolás közben, amikor a pulzusszám megemelkedik, mert a pacemakerek nem rendelkeznek ilyen lehetőséggel. Kardioverter-defibrillátor (ICD) esetében elméletileg fennáll a szükségtelen sokkok veszélye intenzív edzés során, de ma már részletes ismereteink vannak arról, hogyan lehet az ICD-t optimálisan programozni úgy, hogy a beteg ne érjen nem megfelelő sokkot.

Az ilyen nem megfelelő eszközes beavatkozásokat nem a kamrai aritmia, hanem a gyors szívritmus okozza, vagyis az úgynevezett sinus tachycardia a testedzés során, amelyet az adott beteg fizikai edzés közben végez. A szívbeültethető eszközök egyre tökéletesebbek. Különböző algoritmusokkal állapítják meg, hogy életveszélyes aritmiáról vagy egyszerű, terhelés okozta sinus tachycardiáról van-e szó. Edzés előtt mindig érdemes megkérdezni az orvost, hogy a készülék milyen pulzusszámnál kezdi felismerni a szívritmuszavart, és milyen pulzusszámmal reagál. Akkor a korszerű pulzusmérők segíthetnek, mert ha a beteg azt látja, hogy vészesen magas a pulzusa, amit a beültetett készülék már kórosnak ismerhet fel, megszakíthatja vagy lassíthatja az edzés ütemét.

Néha javasoljuk pácienseinknek, hogy végezzenek stressztesztet, hogy megtudják, milyen maximális pulzusszámot érhet el a páciens intenzív fizikai terhelés során. Az ilyen kutatások segítenek egy adott beültethető eszköz programozásában.

Azt javaslom minden beültethető eszközzel rendelkező betegnek, hogy ne féljen a fizikai megterheléstől, és edzés előtt konzultáljon orvosával. Egyik betegnél szívelégtelenség, egy másiknál ​​például kardiomiopátia miatt ültetik be a készüléket – a páciensek testmozgásra adott reakciói eltérőek lehetnek, ezért a sporttal kapcsolatos ajánlásokat nagyon egyénileg kell kezelni.