Legyen naprakész az ingyenes frissítésekkel
Egyszerűen iratkozzon fel a orosz politika myFT Digest – közvetlenül a postaládájába szállítjuk.
A Szovjetunió 1991-es összeomlása után a Kreml prioritásként kezelte, hogy megőrizze kiemelkedő pozícióját az újonnan függetlenné vált volt szovjet köztársaságokban, Oroszország nyugati és déli határain. Ez még a Borisz Jelcin uralma alatti viszonylag demokratikus korszakban is nyilvánvaló volt. Ez egyértelműen Vlagyimir Putyin 1999-2000-es hatalomátvétele után vált világossá, és egy tekintélyelvű rendszert épített ki, durvább külpolitikával. Moszkva módszerei között szerepelt a szeparatista mozgalmak támogatása és annak biztosítása, hogy szomszédai Oroszországra támaszkodjanak az energia, a kereskedelem és a befektetések terén.
Oroszország befolyása a szomszédságában most nyomás alatt van. Ukrajna 2022 februári inváziója arra késztette Moszkvát, hogy a legjobb esetben a regionális biztonság megbízhatatlan szavatolója, legrosszabb esetben pedig egyes posztszovjet államok területi integritását és függetlenségét fenyegeti. Ukrajna katonai sikerei 2022 második felében azt a benyomást keltették, hogy Oroszország visszafordíthatatlan hatalomvesztést szenvedhet el a térségben. A kép azonban nem ennyire egyértelmű.
Öt ország illusztrálja a lényeget: Fehéroroszország, Moldova, Örményország, Azerbajdzsán és Grúzia. Az ukrajnai harcok minden esetben nagy hatással lesznek a jövőbeli fejleményekre. Oroszország regionális befolyása olyan mértékben erősödik vagy gyengül, ameddig eléri vagy elmarad Ukrajna végleg feldarabolására és a nyugati szövetségi rendszerekből való távoltartására irányuló ambíciójának. A dolgok jelenlegi állása szerint Oroszország jelenléte továbbra is erős az öt állam közül néhányban, míg másokban visszaszorult anélkül, hogy teljesen eltűnt volna.
Az orosz uralom legnyilvánvalóbb esete Fehéroroszország, ahol az ukrajnai háború szorosabban Moszkva pályájára vonta Alekszandr Lukasenko rendszerét. Figyelemre méltó azonban, hogy a Kreml mindeddig meg sem kísérelte Fehéroroszország tényleges Oroszországba való beillesztését, és nem kényszerítette szomszédját, hogy teljes jogú résztvevővé váljon a háborúban. Bármelyik lépés destabilizálhatja Lukasenko diktatúráját. Sem Moszkva, sem Minszk nem felejtette el, hogy egy békés 2020-ban azzal fenyegetőzött, hogy elsöpri Fehéroroszország zsarnokát.
Moldovában ezzel szemben az orosz befolyás csökkent, mióta Oroszország megtámadta Ukrajnát. Némi aggodalomra ad okot a múlt héten a nyugati fővárosok, amikor Moldova oroszok által támogatott szakadár régiójának vezetői rendkívüli kongresszust tartottak. Úgy tűnt, hogy ez egy lehetséges előzmény az Oroszországba való beilleszkedésért.
Ebben az esetben a vezetők egy meglehetősen panaszos felszólításra szorítkoztak, hogy Transznisztriát „védjék meg” a moldovai kormánnyal szemben. Itt rejlik Moldovában a legújabb trendek valódi története. Amióta Jelcin Oroszország szította a Dnyeszteren túli szeparatizmust, a kisinyói hatóságok először tesznek összehangolt kísérletet a térség reintegrációjára.
Tavaly a moldovai parlament a „szeparatizmust” bűncselekménynek minősítette. Moldova a Dnyeszteren túli cégek vámellenőrzését is szigorította. A nyomás azért heves, mert Ukrajna a 2022-es invázió után lezárta a Dnyeszteren túli határát, így a régió szinte teljes mértékben Moldovától függ, hogy hozzáférjen a külvilághoz.
Moldovát felbátorítja az esetleges EU-tagság ígérete. De óvatosan kell lépni. Transznisztria lakosságának nagy része orosz nemzetiségű és orosz ajkúakból áll, és Moszkva trójai falójává válhatnak, ha a moldovai kormány rosszul kezeli a reintegrációs erőfeszítést.
Oroszország örményországi álláspontja összeomlott, miután a Kreml szeptemberben semmit sem tett a Hegyi-Karabah enklávéjának megakadályozása érdekében. Ez az epizód megsemmisítette azt az örmény nézetet, amely az oroszokról mint védelmezőkről szólt, és amely a 19. század eleje óta uralkodott. Örményország azonban továbbra is Oroszországra támaszkodik az energiaellátásban, Moszkva pedig továbbra is üzemeltet katonai bázist örmény földön. Ezzel szemben a hegyi-karabahi támadás megfeszítette Azerbajdzsán és a nyugat közötti kapcsolatokat, és szorosabbra fűzte az országot Oroszországgal, bár Baku eltökélt szándéka függetlenségének megőrzése.
Grúziában Moszkva Abházia és Dél-Oszétia, a Kreml által támogatott két szakadár régió, valamint egy Oroszország számára gyakran szimpatikusnak tűnő kormányon keresztül gyakorol befolyást. Grúzia lakosságának nagy része azonban határozottan támogatja az EU-tagságot, amely felé 2022 óta megnyílt az út.
Az egész régióban Oroszország presztízse és hatalma nem olyan, mint három évvel ezelőtt. A régió azonban nincs integrálva a nyugati demokráciákkal sem. Úgy tűnik, hogy a Moszkva és a Nyugat közötti versengés folytatódni fog, Ukrajnára helyezve a fő hangsúlyt.