Ingyenesen oldja fel az Editor’s Digest szolgáltatást
Roula Khalaf, az FT szerkesztője kiválasztja kedvenc történeteit ebben a heti hírlevélben.
Amikor a BASF a múlt héten bejelentette, hogy eladja a kínai Hszincsiang régióban található két üzemének részesedését, a helyi vegyesvállalati partner alkalmazottai által elkövetett súlyos emberi jogi visszaélésekre hivatkozott, amelyek „összeegyeztethetetlenek értékeivel”.
A lépés a német sajtó azon jelentéseit követte, amelyek szerint a vállalat vegyesvállalatának, a Xinjiang Markor Chemical Industry állítólagos alkalmazottainak az ujgur családoknak kellett bizonyítékokat gyűjteniük, amelyeket továbbítanak a hatóságoknak.
A BASF hangsúlyozta, hogy kínai vállalatainak ellenőrzései soha nem találtak emberi jogok megsértésére utaló jeleket Hszincsiangban – egy olyan régióban, ahol Peking széleskörű emberi jogi visszaéléseket követett el ujgurok és más muszlim csoportok ellen.
De Markor nem próbálta titkolni, hogy alkalmazottai államilag engedélyezett otthonlátogatásokat végeznek ujgur családoknál. Éppen ellenkezőleg: úgy tűnik, hogy ezeknek a látogatásoknak a beszámolói szerepelnek Markor vállalati társadalmi felelősségvállalási nyilatkozataiban, a Der Spiegel jelentése szerint.
Az incidens rávilágít arra, hogy az országban működő nyugati vállalkozások egyre inkább küzdenek a hazájukban található befektetők és a kínai kormány értékei – valamint a hszincsiangi ellátási láncokat célzó meglévő amerikai és közelgő uniós jogszabályok – közötti növekvő szakadék áthidalása érdekében.
Az emberi jogok miatti geopolitikai vitákba keveredett vállalatok megbüntetése gyors lehet, amint azt az is bizonyítja, hogy 2021-ben az olyan márkák, mint a H&M és a Nike, miután engedtek a saját régióik nyomásának, hogy ne vásároljanak gyapotot Hszincsiangból.
Janne Werning, az Union Investment ESG tőkepiaci részlegének vezetője azzal érvel, hogy a BASF-nek – amely 10 milliárd eurós petrolkémiai üzemet épít Dél-Kínában – nem valószínű, hogy bojkottálják a kilépési döntését, mert „Kínának szüksége van azokra a termékekre, amelyekre a BASF-nek szüksége van. teszi [in the country]”.
Ez azonban nem feltétlenül igaz a Volkswagenre, amely immár az utolsó megmaradt nagy német csoport lesz, amelynek Xinjiangban üzemel, bár ez már csak egy elosztási központ. „A Volkswagennek szüksége van Kínára, hogy eladja autóit, de Kínának mára megvannak a saját autógyártói” – mondta Werning, kiemelve, hogy a wolfsburgi székhelyű csoport nyereségének nagyjából felét az országra támaszkodik.
Werning szerint a BASF Xinjiangból való kilépésére vonatkozó döntésével csak nő a nyomás a VW-re, hogy ugyanezt tegye – vagy hogy részletesebb információkat adjon a régióban folytatott ellátási láncairól és tevékenységeiről.
Míg a BASF évek óta auditálta hszincsiangi üzemeit, a vállalat soha nem fedte fel a felülvizsgálatok pontos terjedelmét, sem a tényleges könyvvizsgáló cégek nevét. De az ellenőrzések nagyobb átláthatósága egy olyan régióban, ahol a helyi lakosságot súlyosan elnyomják, megvan a maga reputációs kockázata, amint azt a VW decemberben tapasztalta.
Néhány nappal azután, hogy a VW közzétette a régóta várt audit összefoglalóját, amely szerint a kényszermunka alkalmazása a vállalat hszincsiangi üzemében, a felülvizsgálat mögött álló német tanácsadó cég, a Löning munkatársainak többsége nyilvánosan elhatárolódott a megállapításoktól.
Markus Löning, a cég alapítója a Financial Timesnak azt mondta, hogy a cég alapítója a Financial Timesnak azt mondta, hogy az ellenőrzés alapja az üzem 197 alkalmazottjával kapcsolatos dokumentáció áttekintése volt, nem pedig interjúk – ami ellentmond annak, amit a VW és Löning korábban mondott –, és folytatta. megismételni, amit a kritikusok mindvégig mondanak.
Az alkalmazottak megkérdezése a hszincsiangi élet valóságáról „veszélyeztette volna” őket. „Még ha tisztában is lennének valamivel, ezt nem mondhatják el egy interjúban” – mondta akkor Löning, aláásva saját cége auditját, amely hozzájárult ahhoz, hogy a VW elveszítse az MSCI indexszolgáltató „vörös zászlós” ESG minősítését.
A héten aztán a VW bejelentette, hogy Hszincsiangban tárgyalt kínai vegyesvállalati partnerével, a SAIC-vel, miután újabb vádak kényszermunkára vonatkoztak egy tesztpályával kapcsolatban, amelyet ketten építettek a régióban. De a VW nem árulta el, hogy szóba került-e egy esetleges kivonás.
A cég bennfentesei korábban azt mondták, lehetetlen lenne, hogy a vállalat kivonuljon Hszincsiangból, mert feldühítené a kínai kormány tulajdonában lévő vegyesvállalati partnereit.
Ez a pekingi kapcsolat egy tágabb kérdést vet fel. Mivel a kínai kormányt hszincsiangi elnyomással vádolják, a VW továbbra is kérdéseket vet fel az országban végzett tevékenységével kapcsolatban, még akkor is, ha a hszincsiangi vállalkozás feloldódik. Ez nem csak a VW, hanem az ország bármely multinacionális vállalata számára is egyre növekvő probléma lesz.
