Kapcsolatok és Család

A kutya jobb, mint a fia?

#image_title
502views

UEgy kutya helyettesítheti a gyereket? Igen, és egy partner is. Hélène Gateau állatorvos ezt állítja egy könyvben, amely még Olaszországban is vitákat vált ki

Nincs gyerek, jobb. A francia Hélène Gateau, egy állatorvosi szakma mondta és írta. De a véleménye nem kelthet ekkora feltűnést, tekintettel arra úgy tűnik, a most 42 éves nő választása egyre több támogatóra talál. Elég, ha azt mondjuk, hogy Franciaországban több háziállat van, mint lakos: 80 millió az országban hivatalosan élő 67 millió franciához képest. 10 kisállattal élő emberből 6 átlagosan 25 és 34 év közötti, tehát pontosan abban a korban, amikor általában (vagy legalábbis néhány évvel ezelőttig) családot alapítanak. Még Olaszországban sem tűnik másnak a helyzet. A születésszám aggasztó visszaesését egy friss felmérés szerint ellensúlyozzák: kutyák, macskák, röviden házi kedvencek.

Nincs gyerek, inkább egy kutya

„A kutyám fontos szerepet töltött be életem egy döntő szakaszában, vagyis egy szerelmi történet végén, és amikor még mindig felmerül a gyerekek kérdése. Soha nem akartam gyereket, inkább a kutyámnak szentelem magam. Úgy döntöttem, hogy individualistább leszek, és az életstílusomat, a szabadságomat részesítem előnyben.” Ezt jelentette ki Gateau könyvében, amelynek címe nem hagy kétséget: Pourquoi j’ai si choisi d’avoir un chien (et pas un enfant)Mit jelent Miért választottam kutyát (és nem gyereket). Egy szöveg, ami sok vitát váltott ki itthon és itt, Olaszországban is. „Úgy gondolom, hogy hasonló helyzetek mindig is léteztek, bár az elmúlt 10/15 évben valószínűleg megszaporodtak” – magyarázza Fabrizio Quattrini pszichológus és pszichoterapeuta, a római Olasz Szexológiai Intézet elnöke. „Mindenekelőtt az új családi valóságokban, az egycsaládosokban találhatók meg, ahol az emberek úgy érzik, hogy nem akarnak hagyományos családot, és különösen ha egyedülállók, kedvencet választanak társaságnak. Ebből a szempontból egy állat, például egy kutya vagy macska jelenléte ugyanolyan fontossá válhat, mint egy partneré, mert garantálja az érzelmi figyelem sorozatát.”

Mert jobban szeretik egymást kutyák és macskák egy gyereknek

De miért részesíthetjük előnyben a négylábú barátot? „Nem könnyű ezt egyértelműen megállapítani. Előfordul, hogy a párnak nem születik olyan gyermeke, akit szerettek volna, és a kutyák és a macskák alternatívává válnak azok számára, akik úgy érzik, hogy szeretetet szeretnének adni. Egyes esetekben az asszisztált reprodukciós kísérletet is most fejezte be, vagy nincs kedve gyermeket örökbe fogadni. De van egy másik lehetőség is: talán kissé önző módon az ember egy olyan választás mellett dönt, amely kevesebb felelősséggel jár, mint a gyereké, miközben garantálja az érzelmi befektetést – magyarázza ismét Quattrini – A fontos, hogy ne essünk vissza a klisékbe. mint például az, amely szerint a nők számára csak az anyai ösztön létezik, mint lehetőség érzelmeik és érzéseik kifejezésére és teret adására”.

Az állatokat úgy kezelték, mint a gyerekeket

A kockázat azonban az, hogy átadjuk négylábú barátainkra azokat az érzéseket, amelyek egyébként a gyerekeknek és a családnak maradnának fenn. Ezt maga Gateau is világossá teszi, amikor bevallja, hogy a kutyával való kapcsolat „a klasszikus anyai ösztön ugyanazon mechanizmusain játszik”, mert „hormonális, biokémiai, idegrendszeri szempontból az, amit tapasztalok, nagyon közel áll az anya-gyermek kötődéshez». A pszichológus megjegyzi: „Egy kisállat nem helyettesítheti a gyereket, ha bármi hasonló. Energiáit, vonzalmát és szeretetét kedvence felé irányíthatja, amely egy olyan állat, amely gondozásunkra szorul, de a hasonlóságok itt véget érnek, különben a diszfunkcionalitás mezejére lépünk.”

Egy állat (több, mint család) szeretete tabu?

Röviden: semmi baj, ha gondoskodunk egy másik élőlényről. Az állatorvos szerint az a probléma, hogy „kicsit még mindig tabu” arra gondolni, hogy csak egy kisállatnak szentelje a figyelmét és energiáját. «Minden bizonnyal tabu elszakadni bármely más családtól, mint amilyenként definiáltuk hagyományos, amely túlmutat a férfi-nő, anya-apa, de fia-lánya párosításán is. Ennek ellenére a házi kedvenc választása nem csak az egyedülállók kiváltsága» – húzza alá Quattrini.

Választás egyedülállónak vagy akár párnak?

Sőt, vannak, akik megfigyelik, hogy Gateau-nak nincs társa, és talán a kutyával helyettesítette. Ő maga így magyarázta: „A kutyát választottam minden olyan négyzetet be tudtam jelölni, amelyek elengedhetetlennek tűntek ahhoz, hogy kielégítsem a jövőbeli társamról alkotott elképzelésemet. Tudat alatt azt hiszem, egyfajta férfijelenlétet kerestem az életemben.” Quattrini megjegyzi: «Természetesen az egyedülállók választhatnak egy állat társaságát, mert rájönnek, hogy a szingliség feltétele nem olyan kielégítő, hiszen társasági állatok vagyunk, és kapcsolatot akarunk teremteni. A párban azonban összekapcsolható a másik élőlényre való törődés, a részvétel vágya. Ami egyben felelősségvállalást is jelent».

Kutyát vagy macskát szerezni továbbra is felelősséggel jár

Valójában néha nem a félelem vagy a gyávaság hiánya késztet arra, hogy ne akarj gyereket, hogy felforgatja az életed, legalábbis az állatorvos szerint. Madame Figaro: „Elkezdtem különböző napi ritmusokkal foglalkozni vele, egészen addig a pontig, hogy néhányan körülöttem azt hitték, hogy a kutyával való kapcsolatom kissé eltúlzott”. A pszichológus számára: „Az a kérdés, hogy mindig felelősségteljes elkötelezettséget kell vállalni. Gondoljunk bele korlátozások szabadságra induláskor vagy az állatgyógyászati ​​készítmények költségeire vonatkozóan. Egyszóval, ha komolyan közelítik, az sok szempontból még mindig elkötelezettség.”

Amikor túlléped a határt

Legyen azonban óvatos, nehogy túlzásba vigye: „Bizonyára van határ a kedvence iránti vonzalom és a működésképtelenség között. Jellemzően akkor fordul elő, amikor teljesen függőnek érzi magát, és a végén elveszíti az irányítást, vagy túlzottan védelmezővé válik. Ez egy gyermeknél is megtörténhet, ami negatív következményekkel járhat a gyermek számára. A különbség abban rejlik, hogy az állatra vonatkozóan nem rendelkezünk egyértelmű adatokkal ennek a viselkedésnek a hatásairól” – jegyzi meg Quattrini.