Hírek

A kakaófát az istenek táplálékának nevezték. A múltban annyira megbecsülték, hogy fizetőeszközként használták

#image_title
431views

Ennek a Sterculiaceae családból származó örökzöld fának a hazája Amerika trópusain található, Dél-Mexikótól egész Közép-Amerikán és Dél-Amerika északi részén át az Amazonasig.

A helyi lakosok már az i.sz. V. században termesztették, de a régészeti leletek bizonyítják, hogy a kakaófa termései már ezer évvel korunk előtt is szolgálták az őslakosokat. Napjainkban ültetvényeken terem nagyüzemben, leginkább Ghánában, Indonéziában vagy Elefántcsontparton.

Forrás: Youtube

Utazás Európába

Az istenek ételét nagyon sokáig csak az őslakos törzsek uralkodó osztálya élvezte. Az olmékok, akik a mai Dél-Mexikó és Guatemala területén éltek, ie 400 körül termesztették a kakaófát, és mézes vízben zúzott babból készült italt ittak. A maják nálunk szokatlan módon készítettek csokoládét – vaníliával és chili paprikával ízesítették az italt, és általában a Barvír leander zúzott magvait (és ez adta a kakaó nagyra értékelt vörös színét). Az eredeti azték kultúrában a kakaóbabból készült ital rituálisnak számított, ezért csak férfiak ihatták.

Az európaiak sokkal később kerültek kapcsolatba a kakaóbabbal. Amikor Kolumbusz Kristóf felfedezte a kakaófa, az azték nyelvű cacahuatl termését, a legénység egyik tagja sem tudta, hogyan kell feldolgozni a babot. Ezért arra a következtetésre jutottak, hogy ehetetlenek. És így a kakaófa tovább várt.

Először csak a tizenhetedik században utazott Európába gyarmatosító hajókon, és kezdetben nem volt rózsaágy. A kakaó készítésének eredeti azték receptje csak kevesek ízlésének tetszett, és nem is csoda: magának a kakaóitalnak az azték neve, a chocolatl szó szerint keserű vizet jelent. Adjunk hozzá azték módra némi chilis fűszert, szegfűszeget, és hogy ne legyen olyan híg az ital, sűrítsük be egy kis kukoricadarával. Nem meglepő, hogy nem volt nagy kereslet egy ilyen italra.

Csak miután felfedezték, hogy cukor és vanília hozzáadásával az undorító zagyból finom ital lesz, a kakaó sok európai jelenséggé és élvezetévé vált. És így történt, hogy az eredeti névből csokoládé vagy a keserű ital ritka édességgé vált. Fokozatosan a kakaódivat annyira elterjedt, hogy a 18. században minden ínyencek temploma – csokoládégyár – épült. Az édes kakaófa megcsinálta, és türelmével minden csokirajongó szívében és étlapján helyet kapott. Ki mondta volna ezt néhány évszázaddal ezelőtt?

Tudtad, hogy…?

Mexikóban korábban, a maja városok virágkorában a kakaóbabot használták fizetőeszközként, ez adta az alapját a jelenlegi pénzverési rendszernek. Számos közép-amerikai országban, Costa Ricában a 19. századig kakaóbabból szedték be az adókat.
A kakaómag nyomokban koffeint és nem elhanyagolható százalékban tartalmaz teobromin alkaloidot.

Mindkét anyag stimulál és elűzi a fáradtság érzését, akárcsak például egy csésze kávé. Ha alvásproblémái vannak, egy csokoládé biztosan nem segít ezeken. A teobromin csak enyhén mérgező az emberre, sőt analeptikumnak is tartják – a központi idegrendszer egyes területeit stimuláló eszközként. Azonban bizonyos toxicitást mutat a háziállatok, például a macskák és a kutyák számára. A túlzott mennyiségű csokoládé és kakaó terhesség és szoptatás alatt is káros lehet.

kapcsolódó cikkek

Forrás: Receptář magazin