A gyaloglás és a 2-es típusú cukorbetegség kockázata tekintetében nem csak az segít, hogy mennyit gyalogolunk, hanem az is, hogy milyen gyorsan mozgunk – állapította meg egy új tanulmány, amelyet idézett a
A gyaloglás 40%-kal alacsonyabb kockázattal jár a cukorbetegség kialakulására. FOTÓ: Shutterstock
A gyaloglás a későbbi életkorban a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának közel 40%-kal alacsonyabb kockázatával jár – derül ki a British Journal of Sports Medicine című szaklapban kedden közzétett kutatásból.
„Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a gyakori gyaloglás összefüggésbe hozható a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának alacsonyabb kockázatával, így azoknál, akik hosszabb ideig gyalogoltak, alacsonyabb volt a kockázat”, mondta a tanulmány vezető szerzője, Dr. Ahmad Jayedi, az iráni Semnan Orvosi Tudományok Egyetemének Social Determinants of Health Research Centerének kutatási asszisztense.
A korábbi eredmények azonban nem sok útmutatást adtak a cukorbetegség kockázatának csökkentéséhez szükséges optimális szokásos gyaloglási sebességről, és a bizonyítékok átfogó áttekintése hiányzik, mondták a szerzők.
A szerzők 10 korábbi, 1999 és 2022 között végzett tanulmányt tekintettek át, amelyek az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Japánban felnőttek körében vizsgálták a járási sebesség – időzített tesztekkel vagy a résztvevők szubjektív beszámolóival mért – és a 2-es típusú cukorbetegség előfordulása közötti összefüggéseket.
Az átlagosan nyolcéves követési időszak után a könnyű vagy alkalmi gyalogláshoz képest az átlagos vagy normál tempóban gyaloglóknál 15%-kal kisebb volt a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázata – állapították meg a kutatók. A tempós gyaloglás „meglehetősen élénk” 24%-kal alacsonyabb kockázatot jelentett, mint azok, akik keveset vagy alkalmanként gyalogoltak. És „az élénk/gyors gyaloglásnak volt a legnagyobb előnye: 39%-os kockázatcsökkenés”.
A könnyű vagy alkalmi gyaloglás alatt óránként kevesebb mint 2 mérföldet értettek. Az átlagos vagy normális tempót 3,2 és 4,8 kilométer/óra közötti sebességként határozták meg. A tempó „meglehetősen gyors” 4,8 és 6,4 kilométer per óra között volt. És „gyors/gyors gyaloglás” több mint 6,4 kilométer/óra volt. E sebesség minden egyes kilométeres növekedése a betegség kialakulásának 9%-kal alacsonyabb kockázatával járt együtt.
Az a tény, hogy a gyorsabb gyaloglás előnyösebb lehet, nem meglepő, de „érdekes, hogy a kutatók képesek számszerűsíteni a gyaloglási sebességet, és ezt beépíteni az elemzésükbe”, mondta Dr. Robert Gabbay, az Amerikai Diabétesz Szövetség tudományos és orvosi vezetője. Gabbay nem vett részt a vizsgálatban.
A tanulmány azt is megállapítja, hogy „az intenzitás fontos a cukorbetegség megelőzésében”, mondta Dr. Carmen Cuthbertson, az East Carolina Egyetem egészségnevelési és promóciós tanszékének adjunktusa, aki nem vett részt a tanulmányban. „Bármilyen fizikai aktivitásnak lehetnek egészségügyi előnyei, de úgy tűnik, hogy a cukorbetegség megelőzése szempontjából fontos, hogy néhány nagyobb intenzitású tevékenységet, például egy élénk sétát végezzünk, hogy a legnagyobb előnyökhöz jussunk”.”
A gyors séta előnyeinek megértése
A tanulmány nem bizonyítja az ok-okozati összefüggést, mondta Gabbay, de „elképzelhető, hogy a megerőltetőbb testmozgás jobb kondícióhoz, alacsonyabb testsúlyhoz és ezáltal inzulinrezisztenciához és alacsonyabb cukorbetegség kockázathoz vezethet”..
Dr. Michio Shimabukuro, a Fukusimai Egyetem Orvosi Karának diabétesz, endokrinológia és anyagcsere tanszékének professzora és elnöke egyetértett – hozzátéve, hogy „a nagyobb gyaloglási sebesség miatt megnövekedett edzésintenzitás a fiziológiai funkciók nagyobb mértékű stimulációjához és jobb egészségi állapothoz vezethet”. Shimabukuro nem vett részt a vizsgálatban.
A gyaloglási sebesség egyszerűen az egészségi állapotot is tükrözheti, ami azt jelenti, hogy az egészségesebb emberek valószínűleg gyorsabban sétálnak – mondta Dr. Borja del Pozo Cruz, a spanyolországi Cadizi Egyetem vezető egészségügyi kutatója.
„Nagy a kockázata a fordított ok-okozati összefüggésnek, (amelyben) az egészségügyi hiányosságok nagyobb valószínűséggel magyarázzák a megfigyelt eredményeket”, tette hozzá del Pozo Cruz. „Randomizált, kontrollált vizsgálatokra van szükségünk a megfigyelt eredmények megerősítésére – vagy nem megerősítésére –„.