ULenyűgöző elmélet, amely megmagyarázza a másokhoz való viszonyunkat, kezdve a családi egységben az első gondozóktól kapott lenyomatokkal. Tudjon meg többet, hogy választ adjon kapcsolatairól
Mik azok a kötődési stílusok
Például a pszichológiában kötődési stílusok az általa jelzett tényezők együttesét jelenti ahogyan a kapcsolatokat megéljük a többiekkel. A kötelék létrejöttének képességét a múltunk határozza meg, különösen az, ahogyan a legelső referenciafigurák, aelőször is az anya. A kötődésről szóló tanulmányok szerint életünk első éveiben fektetik le az alapjait annak, hogy felnőttként hogyan fogunk viszonyulni.
Kötődéselmélet: történelmi jegyzetek
Ő volt az első, aki elméletet fogalmazott meg a kötődési stílusokról Edward John Mostyn Bowlby, Angol pszichológus és orvos, aki 1940-től az anya-gyermek köteléket tanulmányozta, hogy a jövőbeli kapcsolatok paradigmájaként fogalmazza meg. Más szóval, az a mód, ahogyan másokhoz közelítünk, az anyánkkal és általában a családunkban élő alakokkal ápolt kapcsolatunk nyomdokaiba lépne.
Bowlby kötődéselmélete a szelválás anya és gyermeke közöttihletet merítve Lorenz tanulmányaibólimprinting (1966) és Harlow’s Apes (1958). Pontosan a majmok adtak némi megerősítést az angol pszichológusnak: a baba majmok nagyobb valószínűséggel keresnek anyjuk pótágyát érintkezés és melegség útján, nem pedig ételkínálat révén. A csecsemő anyához való kötődése tehát nem a táplálékigényen múlik, hanem az anyától való védelem, nyugalom, melegség és elfogadás keresésétől.
Ezt követően Bowlby számos tanulmányt végzett Mary Ainsworth kanadai pszichológussal együttműködve, bemutatva a mellékletet És gondozó (aki gondoskodik a gyerekről) hogyan biztonságos bázis. A szülőknek egyet kell képviselniük gyermekeik számára biztonságos bázis ahonnan gyermekeik távozhatnak, hogy felfedezzék a világot, tudván, hogy mindig számíthatnak rá, és visszatérhetnek hozzá. A biztonságos bázis a „biztonságos menedék” metaforájával magyarázható, amely lehetővé teszi, hogy a gyermek megkapja azt a háttérnyugalmat, amellyel a külső környezet ismerete mentén „menjen és térjen vissza”. Amikor úgy érzi, nincs biztos alapja, az egyén védekező magatartások sorozatához folyamodik (gyakran diszfunkcionális), amelyek célja a hiányból eredő szenvedés csökkentése.
A belső működési modell jövőbeli kapcsolataink alapjaként
1982-ben Bowlby bevezette a belső munkamodell (IMO) koncepcióját, vagyis önmagunk belső reprezentációját, minden kötődési alakot és interakciónk módját. Ezek a modellek segítenek értelmet adni a korai interperszonális tapasztalatoknak, és úgy működnek, mint tapasztalatok feldolgozásának alapja amit minden ember a jövőben másokkal fog csinálni.
Ez a kötődéselmélet további formalizálása, amely segít megérteni, hogyan viselkedünk felnőttként. Kapcsolataink azoknak a mintájára épülnek majd, akiket gyerekként teremtettek meg azok, akik gondoskodtak rólunk. Ezért egy sorozatot internalizálunk viselkedési mechanizmusok amelyek olyanná válnak számunkra, mint egy automata pilóta. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ezek a minták kőbe vésve, életünk során pótolhatatlanok. Ellenkezőleg, ezek közül többet is kombinálhatunk, és a mi evolúciós feladatunk éppen az, hogy új, számunkra hasznosakat tudjunk megvalósítani.
Csatolási stílusok
Mary Ainsworth, Bowlby munkatársa egy kísérleti szituációt dolgoz ki a kidolgozott elméletek alapján. A kísérlet ún „furcsa helyzet”, szó szerint „szokatlan helyzet”. Azáltal, hogy a gyerekeket 8 epizódban tesztelték, a kísérlet lehetővé tette a kutatók számára, hogy összeállítsanak egy listát 4 fő rögzítési stílus.
Felismerésük fontossága abban rejlik, hogy meg tudjuk érteni, hogy ezek a gyerekek milyen típusú viselkedést fognak tanúsítani a jövőben jövőbeli kapcsolatok kiépítése. Lássuk tehát, mik ezek:
1. Magabiztos stílus
A biztonságos kötődési stílust egy olyan gyermek alakítja ki, akinek van anyja, vagy referenciafigurája (gondozója), aki jelen van, neveli, de hajlandó engedni, hogy megtapasztalja magát a világban. A gyerek bebizonyítja, hogy képes használni a szülőt mint biztos bázist ahonnan indulhat a környezet feltárása. Tiltakozik, amikor különválnak, de amikor újra találkoznak, a gyerek boldogan látja a szülőt, és közben nem okozott nehézséget az idegenekkel való kapcsolattartás. Méltónak érzi magát a szülő szeretetére, tudja, hogy kellemetlenségét ki is tudja fejezni, megvigasztalódhat, mert a másik megbízható, befogadó.
Felnőtt kapcsolatok – biztonságos kötődési stílus
A bizalom és jelenlét megtapasztalása után magabiztos lesz, kész kísérletezni, felfedezni a világot és felismerni saját igényeit. Pozitív lesz a modell önmagáról, és a másik is, éppen ezért bátran mutatja ki érzelmeit, és e viselkedési modellek alapján kezeli kapcsolatait másokkal.
2. Bizonytalan-kerülő stílus
A bizonytalan-kerülő kötődési stílus ez jellemző a gyermekre, akinek anyja (vagy gondozója) kerülő és nem szívesen fogadja kéréseit. Így van kevés jelenlétet tapasztalt vagy akár ingerültség vagy harag, amikor a szülőhöz közeledik, mert a szülőnek nem áll szándékában gondoskodni róla, amikor csak szüksége van rá. Emiatt nem mutat zavart a szülőtől való elszakadásnál, sőt szinte közömbösséget, és a szülő visszatérésekor is hasonlóan viselkedik. A játékaira összpontosít, vagy legalábbis arra, amit csinál, kísérletezve valamivel kényszer autonómia. A gyerek így megtanulja, hogy ne fejezze ki érzelmeit, mert tudja, hogy a szülő nem fogadja szívesen, lemond a referenciafiguráról. Evolúciós folyamatához képest túl korán válik autonómmá.
Felnőtt kapcsolatok – kerülő kötődési stílus
Távoli felnőtt lesz testileg és érzelmileg is. Pozitív modellje lesz önmagáról, mert az volt a tapasztalata, hogy kezdettől fogva önmagára támaszkodik, de a másik negatív modellje. Olyan ember lesz, aki nem keresi a konfliktust, mert hajlamos minden szinten kerülni a beavatkozást. Nem lesz képes helyesen kifejezni érzelmeit és felismerni szükségleteit.
3. Bizonytalan-ambivalens stílus
A bizonytalan-ambivalens kötődési stílus pontosan a gyerek tapasztalt ambivalenciát a szülő részéről. Egy anya (vagy gondozó), aki válaszol kérésére, néha kielégíti azokat, máskor nem válaszol, elérhetetlenné téve magát. A dezorientáltság érzése generálódik a gyerekben abból fakad, hogy nem tudja ha és mikor biztonságos bázisként tudja majd használni a szülőt. Vigasztalhatatlan, ha elszakad a szülőjétől, ugyanakkor ellenáll vele szemben, ha például a szülő megöleli vagy fel akarja venni. A kötődés és a felfedezés közötti egyensúly nagyon megzavart ebben a gyermekben, aki akkor is alkalmazza az ellenállási mechanizmusokat, amikor a szülő elérhetőnek bizonyul. Az a tény, hogy a szülő homályosnak és egyértelműnek tűnik a hozzáállásában, természetesen nagyon megnehezíti számára, hogy megértse, mikor érezheti magát szívesen és mikor utasítják el.
Felnőtt kapcsolatok ambivalens kötődési stílus
Bizonytalan, állandó, nem bízik másokban. Negatív véleménye lesz önmagáról és másokról is. Nagy birtoklási hajlandóság, függőség és magas konfliktus jellemzi majd. Szorongó lesz, alacsony az önbecsülése, és gyakran érzi úgy, hogy mások megítélik; emiatt kérni fogja jóváhagyásukat és figyelmüket.
4. Szervezetlen stílus
A bizonytalan-szervezetlen kötődési stílus pontosan a gyermek tapasztalja meg a gondozónőt, aki nem oldott meg néhány problémát. Különösen trauma vagy gyász, amelyek még mindig erős zavart okoznak az elidegenedett szülőben, aki mindig félelmet, fájdalmat, hirtelen haragot mutat. Az emberi elme kevéssé képes értelmet adni a gyász vagy trauma fájdalmából fakadó jeleknek. A gyerek tehát nem tudja megfejteni a szülő viselkedését, kiszámíthatatlan reakciói alapján különbözőképpen érzi magát: tehetetlen áldozatnak, vagy akár megmentőnek a gyenge és kiszolgáltatott szülőtől. Ez a kötődési stílus nagyon összetett, éppen a szülő viselkedésének összetettsége miatt, ami nagy zavart kelt a gyermekben.
Felnőtt kapcsolatok – rendezetlen kötődési stílus
Valószínűleg hajlamos lesz kóros szerelmi kapcsolatok kialakítására. Részben áldozat, részben hóhér lesz, zavart, ellenőrizhetetlen és negatív. Gyakran lesznek hangulatingadozásai, sőt önkárosító epizódjai is.