CHogyan kezeljük a munkahétet megelőző melankóliát és rosszullétet, és nem csak azt
Bizonyos érzelmi állapotoknak megvan a hol és a mikor, van egy földrajzuk, amely napjainkban él. Mint vasárnap és ősszel: megrendítő szépséggel átitatott, közös bennük a dolgok végét, az idők végét hirdető melankólia.
Hiszen a költő egyetértene az ünnepnap előtti élvezet hevében és a vasárnap szomorú unalmában Giacomo Leopardiamely a híres kompozícióban Falusi szombat, amely állítólag 1829. szeptember 29-én készült egyhuzamban, pontosan ezt a témát érinti. A kis Recanati térre néző háza ablakából a fiatal Leopardi a falu életét figyeli, és egy pillanatra megszakad „őrült és kétségbeesett dolgozószobájából”. Az ablak, a mi szombatunk: a szabadság pontja, ahonnan megfigyelhetjük a horizontot és álmodhatunk, elengedjük és repülünk. De ott lapul az idő és a vége, amit az ébresztőóra jelöl, és egy olyan óra, amelyet nem lehet becsapni, mert az okostelefon belsejében lévő néma ketyeg frissíti magát. Egy pillanat alatt Már itt a hétfő. A vasárnap egy pillantással elsuhan a még becsomagolandó iskolai hátizsákra és a vasalandó szennyes halomra. Van mód arra, hogy legyőzzük a vasárnap szomorúságát, és szembenézzünk az új héttel a hétfői gyötrelem nélkül?
„Hogyan magyarázzam el a feleségemnek, hogy amikor kinézek az ablakon, dolgozom?”
Joseph Conrad
Mi a vasárnapi szindróma?
Egy kicsit mindannyian ismerjük és a kicsik sincsenek kizárva. Sokan szenvedünk vasárnap-szindrómában, mindenekelőtt: a szomorúság keserédes íze jellemzi, és a szemek melankóliától nedvesek. Benne kontraktúra érzése amelyeket az új hétre gondolva, a munkahelyen vagy az iskolában érezzünk megjelenni a gyomrunkban, és nagyon hasonlít a szünidő végének érzéséhez. Ezzel elveszítjük a kezdet elevenségét, ellenszegülve a közelgő hétfővel szemben. De végső soron a vasárnapi szindróma is ebből táplálkozik, féktelen szabadságvágyunkból, mert vágy a szép dolgok és az időtlen ölelések utánamely sajnos ütközik a hétköznapok ébresztőórájának félelmetes csikorgásával, a heti rutinéval, áthatja azt, ami hétről hétre megújul, Évről évreérettségiig vagy nyugdíjba vonulásig.
A Sunday Blues, a Sunday melankólia 16 órakor kezdődik
A «Premier Inn» szállodalánc által 2012-ben Nagy-Britanniában végzett felmérés szerint a A megkérdezettek 41%-aaz összesen 2 ezerből nemcsak a hétfői szorongást vallotta be, hanem azt is, hogy a rosszullét vasárnap reggel óta lappang, amikor tíz óra körül minden hatodik embernél jelentkeztek az első tünetek az ún. Vasárnapi blues. Az interjúalanyok fele leírta Vasárnap a hét legunalmasabb napja. A vasárnapi szokásokat illetően a megkérdezettek 75%-a mondta azt, hogy általában ki sem mozdul otthonról; 46%-uk nem érintkezne, még telefonon sem. Ennek ellenére 44% elismeri, hogy megpróbálta irigység a szórakozó kollégákra a hétvégén. Úgy tűnik, hogy a szórakozás ismerete a megoldás. Látszólag. A felmérésben részt vevők harmada jelezte, hogyan a legszebb vasárnap az utazásé, a második helyen a hétvégén egy esti vacsorával az étteremben. Ez az. De anélkül, hogy kidugná az orrát a bejárati ajtón, alig történik valami. Akkor talán el kellene kezdenünk kérdezni magunktól mit kezdünk az időnkkel. Mit jelent számodra a szabadidő? Hogyan használod az idődet?
„Az egyetlen módja annak, hogy elkerüld a depressziót, ha nincs elég szabadidőd arra, hogy megkérdezd magadtól, boldog vagy-e vagy sem.”
George Bernard Shaw
Hétvégi dolgok
Takarítás, rendrakás, mosógép: a hétvége egy része így eltelik, a háztartási feladatok között, amiket nem tudsz hétfőtől péntekig. Aztán ott van a költekezés, egy másik szükséglet, amely Damoklész kardjává válhat. Mert a vásárlás valójában a szombat reggeli rituálé is lehetne, együtt sétálni vagy kerékpározni, talán a minden valóságban eltérő módon létező szolidaritási piacok valamelyikén, ahol helyi termelőkkel találkozhatsz, és hagyhatod, hogy a szezonális gyümölcsök és zöldségek színei elragadjanak. Aztán talán a délelőttöt játszótérrel és baráti ebéddel zárhatod. Ehelyett ez az egyik a családi élet pillanatai amely nagyobb valószínűséggel lesz nehezebb. Így a vásárlás a kötelezettség konnotációjában csak a szegény, szolgálatban lévő szegény srácot terheli, aki kénytelen csöpögni. az akkori akadályok vadul száguldó trolik közepette zárnak, menet közben megragadható kedvezmények és vágytárgyakra mutogatva sikoltozó kicsik örökké egy meg nem határozott karácsonyra halasztották.
A Nagy-Britanniában végzett kutatáshoz hasonló felmérést végeztek az Egyesült Államokban, hasonló eredménnyel. A Sunday blues jelenség, sőt, már egy ideje észlelték. Az elsők között Larina Kase amerikai pszichológus, a Pennsylvaniai Egyetemről tanulmányozta, aki kiemelte, mekkora szorongásnak tesz ki bennünket. a hétfő gondolata. A kutató tanácsai között szerepel például, hogy pénteken hagyjuk tisztán az íróasztalt, és a hét végére fejezzünk be minden munkát, valamint tervezzük meg a ránk váró munkát. A nagyobb szervezettség segíthet megoldani a kevesebb stresszel térjen vissza a munkába. Továbbá a hétvégi ébresztőóra beállítása és a kellemes tevékenységek megtervezése egy újabb módja annak, hogy megtanuljunk ellazulni és éltesse az időnket. Igen, mert ezt el kell ismerni. Miközben a szombat estét a buli csúcspontjának tekintjük, gyakran csak unalmas feladatokat hagyunk vasárnapra. A kicsik a vasárnapot (sokszor délután!) használják a házi feladat elvégzésére. Hányszor kerüli el a családi kirándulásokat éppen az iskolai készülődés vagy a takarítás miatt? Így a vasárnap az egyik olyan nap lesz, amikor mindannyian együtt vagyunk… anélkül, hogy valójában együtt lennénk. Mindenki a saját buborékába zárta.
„Használd jól az idődet, ha szabadidőt szeretnél”
Benjamin Franklin
Mire használjuk a szabadidőnket? Japánban van egy szép szó erre ami létünket jelentéssel gazdagítja, ikigai. Az ikigai felfedezése azt jelenti, hogy tudjuk, mit érdemes megtenni értünk: a szenvedélyeinket, mi indítja el a kreatív lendületünket és attól érezzük, hogy élünk. Természetesen arról van szó, hogy megtanuljunk tárgyalni önmagunkkal és az idővel, a tennivalókkal, és nem mindegyik kellemes tevékenység képes ellopni a szívünket. A hét folyamán nem mindig lehet előre haladni az iskolai munkával és a háztakarítással. De megpróbálhatod.
Nem mindig mozogsz, és nem mindig van mit megszervezned. De megpróbálhatod kihúzni az orrod a házból, akár csak sétálni vagy egy séta a környéken. És ha takarítást kell végeznünk, talán csináljuk meg mindannyian együtt, mindenki ahogy tud, azzal, amit tud. Lehet, hogy a konyha padlója nem lesz olyan tökéletesen mosva, mint máskor, de sokat nevettünk majd együtt. Vasárnap végén, ha mást nem, akkor jól érezzük magunkat a gardróbok felforgatásával az évszakváltáskor, és felpróbáljuk a régi ruhákat, amelyek már nem férnek el, felkutatjuk azokat a fiókokat, amelyeket évek óta nem néztünk meg, vagy tortát készítünk, teszi vidám reggeli hétfőn.
A vasárnap sok, túl sok ember számára a magány szinonimája. Szóval, miért ne ragadná meg az alkalmat, és hódítson meg egy olyan napot, amelyen helyreállíthatjuk kapcsolatainkat, ápolhatjuk azt, amit szeretünk, és azokat a barátságokat, amelyek értéket adnak napjainknak?
Pontosan ez a lényeg. Nem csak arról van szó, hogy mit csinálunk, hanem arról ishozzáállás, amellyel szembesülünk a dolgokkal, a szellem, amellyel az élethez közeledünk. Ez jelenti a különbséget. Nem véletlen, hogy a tanulmányok szerint a gyermekeket érinti leginkább a vasárnapi szindróma. Távol álljon tőlünk, hogy azt gondoljuk, hogy a problémák csak nekünk, felnőtteknek vannak, a kicsik szorongva élik át a hétfőket, mert ők azok a rákényszerített rutin nagyobb áldozatai. Időre van szükségünk érdekeink érvényesítésére, és még előtte időt kell adnunk magunknak kísérletezési lehetőség: fedezze fel, jöjjön ki a kagylóból, és dugja ki az orrát a bejárati ajtón. Térjen el a megszokott szokásoktól nem hétköznapi utak felé, eltévedve az utcákon, amelyekbe még nem botlottunk. És nevettess meg minket. Ha van bátorságod végre megtalálni a szórakoztató viccelni, ahogy a gyerekek, a felfedezés és a lelkesedés művészetének mesterei is szeretnek csinálni. A képzelet erejével a megszokott utcák is kalandossá válhatnak, és vasárnaponként, igen, ismét olyan hellyé válik, ahol újra feltalálhatjuk magunkat és teret találhatunk apró dolgok, amik boldoggá tesznek minket.