A tudósok megnevezték azoknak az embereknek a tulajdonságait, akiket mások elkerülnek és unalmasnak tartanak
Képzelj el egy unalmas embert. Ő milyen? Ha egy humortalan tévénézővel találkozik, aki a pénzügyekben dolgozik, akkor a majomról alkotott sztereotípiája hasonló ahhoz, amit a Personality and Social Psychology Bulletin folyóiratban nemrég megjelent tanulmányban leírtak.
De akár igazak ezek a sztereotípiák, akár nem, a tanulmány szerzői úgy vélik, hogy pusztító társadalmi következményekkel járhatnak:
A brit Essexi Egyetem kutatói azzal kezdték, hogy megkérték a résztvevőket, hogy írják le egy unalmas ember „tipikus tulajdonságait”, valamint azokat a tevékenységeket, amelyeket az unalmassághoz társítottak.
Ne hagyja ki
Ezután kategóriákba sorolták a válaszokat:
- 45 – személyes jellemzőkkel kapcsolatos (például „a humorérzék hiánya”);
- 19 – hobbihoz (például „gyűjtés”);
- 28 – szakmákra (például „banki és pénzügyek”).
A résztvevők további három csoportja ezt követően értékelte, mennyire tűnik unalmasnak egy személy, aki rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, hobbikkal vagy munkákkal. Az unalmas emberek sztereotipikus tulajdonságai közé olyan kifejezések tartoznak, mint az „érdektelen”, „unalmas” és „nincs vélemény”.
A kutatók ezután annak tanulmányozása felé fordultak, hogy mások hogyan vélekednek az ilyen személyiségjegyekkel rendelkező emberekről és hogyan viselkednek velük szemben. A résztvevők azt értékelték, hogy az általuk leírt kitalált karakterek mindegyike mennyire volt kompetens (például ügyes vagy szorgalmas) és szerethető (például barátságos vagy gondoskodó).
A csapat azt találta, hogy azok, akiknek súlyos és közepesen unalmas személyiségjegyekkel is rendelkeztek, kevésbé szimpatikusnak és kompetensnek ítélték őket, mint azokat, akiknél lényegesen kevesebb ilyen tulajdonság volt. Ezenkívül a legtöbb résztvevő megjegyezte, hogy nem szívesen kommunikálna ilyen emberekkel.
A szerzők megjegyzik, hogy az ilyen sztereotípiák nagyon károsak lehetnek, kockázatnak és elszigeteltségnek teszik ki az unalmasnak tartott embereket.
„Ahelyett, hogy társadalmi „bűnnek” tekintenék – írják a kutatók –, érdemes lehet empátiát és támogatást nyújtani azoknak, akiket unalmasnak tartanak.